2011. november 28., hétfő

Egy valóra vált álom?? (8.Rész)

Egy kósza napsugár utat talált a függöny rése közt. Pont a szemembe világított. Szép ébresztő...Egy pillanatig tartott még átsuhantak a tegnap eseményei az agyamon és felfogtam, hogy reggel van. „Átaludtam az éjszakát. A koncert! Bassza meg. Hány óra van?? Miért nem keltettek fel?” –dühöngtem magamban és az órára pillantottam. Fél12. Most már tök mindegy.Egy darabig még feküdtem majd vettem egy laza élénkítő zuhanyt, és felöltöztem. Úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kávét meginni a hotel éttermébe. Nem volt kedvem a szobában gubbasztani. Visszamásztam az ágyba, hogy megkeressem a telefonomat, de egy papírdarab is a kezembe akadt a keresgélés közben. Kihajtogattam.

Jó reggelt szépség! –kezdtem olvasni a sorokat.
Ha megébrednél, és nem találsz, itt minket ne aggódj, csak a koncertre mentünk. Nem volt szívem felébreszteni téged. Olyan aranyosan aludtál.
Csók.”

Nem írta alá, de sejtettem, hogy Tom írta. Csak ő lehetett. „Rendesebb, mint gondoltam.”- mosolyogtam magamban. Zsebre vágtam a papírt a telefonommal együtt és elindultam lefele. Lent leültem egy félreeső asztalhoz és kikértem egy kávét. Nem sok ember volt az étteremben így egy kicsit egyedül lehettem a gondolataimmal. Sok mindent helyre kellett tennem és átgondolnom az elmúlt napok eseményeit. Minden teljesen a feje tetejére állt. Eddigi unalmas életemnek teljesen vége. Felforgatták. Végül is nem bántam. A gondolat megmosolyogtatott. Mennyit álmodoztam erről a helyzetről és a sors furcsa fintora, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy az ember megálmodja, eltervezi. Hát igen nem lehet minden tökéletes.
- Helló. –rántott vissza Tom álmos hangja a valóságba- Szabad ez a hely?- eresztett el egy laza félmosolyt, ami még az fáradt, gyűrött arcán is jól állt.
- Szia. –persze. –intettem neki a velem szembe levő szék felé.
- Köszi. - ült le a székre és jelzett a pincérnek hogy ő is inna egy kávét.
- Milyen volt a tegnapi koncert?- Könyököltem az asztalra és figyeltem, ahogy ébredezik.
- Húúú hatalmas volt. –Terült szét az arcán egy nagy mosoly. Alig akartak elengedni minket. Imádom, a koncerteket teljesen felpörget. Iszonyat mennyiségű energiát kapok a rajongóktól, akik lent tombolnak a zenénkre. Teljes extázis. – kavargatta a kávéját, amit az imént kapott meg.
- Mondanám, hogy tudom, de nem. Nem tudom milyen a színpadon, de azt tudom, hogy milyen előtte a tömegben. Egy szóval tudnám jellemezni. –mosolyogtam mire kaptam Tomtól egy kérdő tekintetet. Közelebb hajoltam hozzá mintha egy titkot akarnék megosztani vele- Extázis!- mosolyodtam el és velem együtt nevetett.
- Többiek? –kortyoltam bele a kávémba.
- Gustav pörög 8 óta, mint mindig Georg még henyél Bill meg velem együtt ébredt, meg, de ő is még fetreng. –vonta meg a vállát- és te hogy vagy? Jól aludtál? Fáj a nyakad? –zúdította rám a kérdéseit.
- Köszi, nem fáj. Igen jól aludtam és olvastam a leveledet. Kedves volt.–Soroltam el a válaszaimat mosolyogva.
- Milyen levelet? – Emelete volna szájához a csészét, de mozdulat közben megállt és összevonta szemöldökét kérdőn.
- Hát, amit az ágyamban találtam ma reggel. –halásztam elő a papírt a zsebemből és átnyújtottam az asztal felett.
Elvette, kihajtotta és olvasni kezdte azt a pár sort. Egy pillanatra nem értést olvastam le az arcáról majd elmosolyodott és fogatta a lapot, hogy van e valami a másik oldalán.
- Ezt nem én írtam… –nyújtotta vissza nekem mosolyogva. Elvettem és visszaraktam a zsebembe - …hanem az öcsém.
- Tessék? Biztos? –most rajtam volt az értetlenkedés sora.
- Halál biztos. Ezer közül is felismerem a macskakaparását. –Nevette el magát.
Az agyam teljesen kiürült és csak bambán bámultam Tomra. Az éjszaka Bill bejött a szobámba? Levelet hagyott… Mi van?? Mégis hogy a...
- Bocs, de most mennem kell. –álltam fel az asztaltól olyan hévvel hogy majdnem kiborítottam a maradék kávém.
- Mi a baj? Valami rosszat mondtam? –kiabált utánam Tom miközben szélsebesen vágtattam fel a szobámba válaszra se méltatva őt. „ Mi a fenéért csinálja ezt Bill?? Miért készít ki teljesen?? Ha Melaniet szereti még mindig akkor miért játszik velem??Miért törődik velem???Nem vagyok egy játékszer!” Kavarogtak a dühös gondolatok a fejemben. Olyan hévvel csaptam be az ajtót, hogy csodálkoztam nem szakadt ki tokostul. Az elkövetkezendő másfél órát azzal töltöttem, hogy összepakoltam a cuccaimat indulásra készen és fel-le járkáltam a szobában hogy az idegességemet levezessem. Jobb mintha törnék, zúznék… Elővettem az ipodom mikor annyira lenyugodtam, hogy nem róttam a köröket kényszeresen, kimentem a teraszra és átadtam magam a zene áldott nyugtató hatásának. Segített teljesen kikapcsolni az agyam, és közben eldöntöttem mihez kezdek. Akármilyen fájdalmas és rossz lesz, de véget vetek én ennek az egész őrületnek és nagy ívben elkerülöm Billt inkább. Mondjuk a terv nem 100%os vannak, benne vakfoltok mivel nem tudom, hogy küszöböljem ki a kötelező együttléteket, mint például a busz utak. Már zsibbadt az agyam a sok kérdéstől, amik gonoszul ostromolták a fejem és követelték, hogy oldjam meg őket. Egy nagydarab hústorony-pont az, aki az utamat állta a liftben mikor ide jöttem-bejött a szobába és jelezte, hogy elviszi a cuccaimat, és hogy körülbelül 10-15 perc múlva indulunk. Kelletlenül besétáltam az ágyhoz felvettem a táskám és elindultam kifelé. Átmentem David szobájába hogy szóljak neki, elindultam és hogy ugyan ott találkozunk ahol letett a busz. Lent a bejáratnál már csak pár csaj álldogált. Se újságírók se nagy tömeg. Biztos mindenki megkapta a jussát a nagy Tokio Hotelből lesz mit a holnapi újságokba tenni és eddig tartott a nagy őrület. Hamar a megbeszélt helyhez értem. Nem kellett sokat várnom, mert nem sokra rá a busz is bekanyarodott a sarkon és megállt előttem.
- Helló kicsi lány!- üdvözölt Tom az ajtóban. Nem voltam valami jó passzban és csak egy „Sziát!” Biggyesztettem neki oda és levágódtam az első kanapéra, ami a legközelebb volt. Tom leült mellém és aggódva figyelt, ahogy bámulok ki az ablakon.
- Kérdezz. - néztem végül rá. Tudtam, hogy az „engedélyemre” vár. Rendes tőle hogy nem támad le. Öregem hogy én nekem miért az öccsébe kellett belehabarodnom...
- Csak hogy baj van? Meglepődtem mikor kirohantál az étteremből. Valami rosszat mondtam?
- Nem. Ne aggódj semmit csak... nem is tudom…- nem akartam pont vele megvitatni az öccsével kapcsolatos aggodalmaimat. Nem hittem, hogy pont ő lesz erre a „célra” a leg megfelelőbb-… Mindegy hagyjuk, nem akarok beszélni róla. - Próbáltam lezárni a beszélgetést. Szerencsére nem faggatózott tovább és témát váltott. Elkezdtünk sztorizgatni. Mesélt régi gyerekkori történeteket magáról meg Billről. Nagyon jól szórakoztam rajta. Iszonyatosan égetni való kölykök voltak tényleg, és ahogy Tom előadta az csak dobott rajta. Konkrétan fájt az oldalam a sok nevetéstől. Sötétedett már mikor Bill sétált be az előtérbe. Megtorpant egy pillanatra és furcsán végig mérte kettősünket majd a pulthoz sétált és a szekrényben kezdett kutakodni az arcáról messziről üvöltött, hogy valami nagyon nem tetszik neki, de hogy őszinte legyek magasról tettem rá. Nem akartam, hogy Bill „hisztije” tönkre tegye a kedvemet, különben is megfogadtam, hogy kerülöm, és csak akkor állok szóba vele, ha nagyon muszáj. Elővett egy nagy zacskó, egy frászt, zsák gumicukrot és levágódott Tom mellé.
–Kérsz? – nyújtotta felém a zsákmányát.
- Köszi de nem. –utasítottam vissza kicsit nyersen. Habár a kedvencemet falta, de valahogy a büszkeségem legyűrte a gyomrom.
- Miről maradtam le? – fordult Tom felé és egy adag gumimacit tömött a képébe.
- Semmi olyanról, amit nem tudnál. Csak régi sztorikat meséltem Kiminek. Igaz kicsi lány? –kacsintott rám Tom. Nem csodáltam, hogy a fél világ oda adná a karját azért, hogy vele lehessen. Tudta, hogy kell egy pillantással elvenni az ember eszét.
- Na, szép. Kiadsz itt mindenféle titkos infót Kimynek. –mosolygott rám és újra a gumicukrok között matatott, hogy kegyetlenül felfalja szerencsétleneket.
Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a „jópofizásának”.
- Szerintem felmegyek most egy kicsit. - Álltam fel és nyújtóztam egyet az ikrek teljesen szinkronban követtek pillantásukkal és csak bólintottak. Felsétáltam az emeletre és menet közben elő kapartam a táskából a laptopom. Elnyúltam a kanapén ölembe vettem a gépet és kicsit megpróbáltam kikapcsolódni több-kevesebb sikerrel. Könnyebben ment elkerülni Billt, mint gondoltam. Habár az eszem és a szívem hatalmas csatákat vívott. Legszívesebben mellette lennék mindig és megadnék neki mindent, amit kér. Habár szívem, lelkem mindenem az övé. Az agyam reálisan gondolkozó része az egyetlen, ami felett még van némi irányításom. Minden porcikám vágyik rá. Hogy megízlelhessem puha ajkát, érezhessem, édes bódító illatát vagy csak láthassam gyönyörű mosolyát. „mindig a tiltott gyümölcs az édesebb” e gondolatra elmosolyodtam. Teljesen kifordultam magamból. Nem tudtam mi lelt ilyen rövid idő alatt. Mintha egy másik életben ismertem volna meg és az, az éjszaka meg sem történt volna. A rossz emléket elmém teljesen bezárta egy pici eldugott helyre és még a kulcsot is eldobta. De viszont ott voltak az ész érvek, amik sajnos túlságosan is erős érvek voltak. Legalábbis egy közülük az volt. Mást szeret. Felhorkantam a gondolatra. Ilyen rohadt peches is csak én lehetek. Tessék megint felhúztam magam.. Hogy lehetek ekkora balfék??
- Szia. –hallottam meg gondolataim tárgyának hangját. Az ajtó felé kaptam a fejem. Édesen és szexin állt az ajtóban 2 bögrével a kezében és elindult felém mikor tekintetünk találkozott. Egy pillanat alatt elszállt a dühöm és szívem eszeveszetten kezdett verni. Nem bírtam vissza köszönni csak néztem őt, ahogy közeledik és leül mellém.
- Hoztam neked teát. –nyújtotta felém az egyik bögrét. Összecsuktam a laptopot letettem az asztalra és elvettem tőle a bögrét.
- Köszi. –néztem gyönyörű barna szemeibe és bele kortyoltam a meleg italba.
- Remélem finom lett. –lapult meg egy bátortalan mosoly a szája sarkában és figyelte a reakciómat. Igazság szerint nem tudom, hogy csinálta, de pont eltalálta.
- Ízlik. Tényleg. – dicsértem meg mire megkönnyebbült és édesen kihúzta magát. Elvesztem a gyönyörű őzike barna szemeiben. Az agyam egyből riadót fújt és szórta a hülye kérdéseit, amiből egy kicsúszott a számon.
- Miért csinálod ezt velem Bill?
- Mit? –nézett rám értetlenül- Nem hozhatok neked teát?
- Jesszus ne csináld már! Nem a teáról van szó! –pattantam fel a kanapéról-, hanem erről az egészről. Erről a macska-egér játékról, amit velem űzöl.
Egy pillanatig csak meredt rám, mint akinek halvány, lila fogalma sincs arról, hogy miért tépem a szám.
- Miről beszélsz Kimy? –kérdezte halkan. Vagy nagyon jól tetette a hülyét vagy tényleg komolyan nem értette a dolgot, de igazából már nem érdekelt, hogy melyik opció a helyes.

- Jó! Tudod mit? Ez így nem lesz jó. Az lesz a legjobb, ha most azonnal elmegyek. –Kaptam fel a gépemet az asztalról és a lépcső felé indultam.
- Kimy! Állj meg! Hallod! Mi a bajod? –jött utánam Bill. Az idegességet tökéletesen kihallottam a hangjából.
- Hagyjál békén jó?! Így lesz a legjobb, ha most lelépek! – pakoltam vissza gépet a bőröndömbe és behúztam a zipzárját. Még jó hogy semmi cuccom nem volt elől szinte így nem kellett sokáig húznom az időt.
- De hova és miért? Az éjszaka közepén nem engedlek el. Hallod?! Ráadásul a semmi közepén vagyunk. Gondolkozz már. –kapta el a karom és maga felé fordított, hogy a szemembe nézhessen.
- Tudod mit! Ezennel feloldozlak az anyukámnak tett ígéreted alól és nem kell engem pesztrálnod tovább! Nem kell, hogy úgy csinálj, mintha érdekelne téged, hogy mi van velem! –üvöltöttem a képébe. Minden miatta felgyülemlett haragom, és bánatom benne volt és Billre zúdítottam.
- Na, jó! Idefigyelj, mert csak egyszer mondom el..- kiabált már ő is velem- ..nem mész te innen sehová és szépen elmondod nekem, hogy mi ütött beléd! Akárhányszor kedves akarok veled lenni vagy próbálok közeledni feléd folyton szemét vagy velem és falnak ütközöm. - Nem bírtam a szemébe nézni. Elkaptam a tekintetem.
- Hééé gyerekek ne már. – Jött hátra Tom- az egész busz tőletek zeng. Úgy veszekedtek, mint a házasok. Mi a frász ütött belétek?? –terült szét egy mindentudó mosoly az arcán és karba tett kézzel minket vizslatott.
- Rohadtul rosszkor jöttél Tom szóval azzal a lendülettel el is indulhatsz vissza, amivel jöttél. –küldte el Bill a bátyját. Látszott rajta hogy iszonyúan dühös és szerintem Tom sem akarta kivenni a részét a vitából.
- Jól van rendben nyugi öcsi. Már itt sem vagyok. –tette fel kezét megadóan és kisétált.
- Mit akarsz tőlem Bill? Miért nem hagyod, hogy elmenjek? – kérdeztem halkan tőle mikor visszafordult felém- Lépten, nyomon csak fájdalmat okozol nem érted??!
- De mégis mivel? –lépett egy lépést közelebb.
- Jesszusom, ennyire idiótának nézel? –hátráltam hogy távolabb legyek tőle. Láttam, rajta hogy még mindig nem érti- Hallottam tegnap délután a veszekedéseteket Tommal az öltözőben. – Bill értetlen arca egy pillanat alatt döbbenté változott. Látszott rajta hogy összerakta a kirakóst agyban. Nem tudom, hogy a feszültség miatt vagy a fájdalom miatt, ami a lelkemet mardosta, de megadóan legördült az első könnycsepp az arcomon, amit még egy és még egy követett- Hallottam, hogy Melaniet védted tőlem…- mutattam magamra-… és hogy még mindig ő kell neked. Csak tudnám, hogy én mit keresek itt.
Kimy… ne… had magyarázzam meg…- lépett újra közelebb hozzám. - Inkább elmegyek, és akkor nem okozok neked több bonyodalmat és nem bántok senkit. –néztem szemeibe.
- Tejesen félre érted. –folytatta meggyőzésemet- nem hallottad végig igaz? Én nem Melaniet védtem. Azért nem akartam, hogy egymásnak ugorjatok, mert tudtam, hogy milyen. És sajnos ezt te is megtapasztaltad tegnap délután. – gyönyörű arcát eltorzította a fájdalom és a düh az emlék hatására. - Nem akartam, hogy bántson. –Törölt le egy könnycseppet az arcomról. - Érted? Mikor megláttam, hogy mit művelt veled nagyon megijedtem és dühös is voltam magamra hogy Tom volt ott, hogy megvédjen és nem én.
Teljesen összezavarodtam egy részem nagyon akart hinni neki, de az a fránya másik azt kiabálta, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
- Még mindig nem hiszel nekem. Igaz? –olvasta ki a szememből az aggodalmamat.
- Kellesz nekem Kimy. - Fogta meg arcomat lágyan és mélyen a szemembe nézett- Nem tudom, hogy mi ütött belém, de senkit sem akartam ennyire még magam mellett tudni és megvédeni mindentől, mint téged.
- Hinni akarok neked tényleg de…
Bill lágy csókja nem hagyta, hogy aggodalmaimnak újból hangot adjak. Finom volt és óvatos, de mégis szenvedéllyel teli. Egy pillanat alatt kiürült az agyamból minden negatív gondolat és Bill töltötte ki teljes egészében. Kezeit lecsúsztatta a derekamra és maga felé húzott óvatosan. Karomat a nyaka köré fontam és finoman bele túrtam a hajába mire válaszul még közelebb húzott magához és hevesebben csókolt.
„Ez tényleg a valóság? Vagy csak egy hazug szappanbuborék, ami kipukkadhat?”…

4 megjegyzés:

  1. Mikor kapunk folytatást? *.* Bocsi hogy csak most írogatok komikat, de régebben a suliból olvastam mindent és nem tudtam kommentelni, mert a tanár folyton lesett a titkos más elfoglaltságom miatt. xD Most viszont hála a magasságos atya úr istennek van időm újra olvasni a kedvenc törijeimet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De édes vagy :) örülök hogy írtál nagyon :) én azért írok hogy ti örüljetek és meg annak örülök ha kapok visszajelzést. Fontos nekem hogy írtok minél többet kapok annál jobban jön ihletem mert érzem hogy van értelme :) lehet bele olvasok ebbe hogy hátha jön valami hozzá mert jó pár hónapja nem írtam hozzá most a LML megy nagyon :)

      Törlés
  2. A történeteid folytatásainak mindig örülök, legyen az bármelyik, mert tényleg nagyszerűen írsz! :) Már nagyon várom a részeket! ;) :D

    VálaszTörlés