Nem sokkal később Tom és Simone is megérkeztek. A percek órákká nyúltak, míg vártuk, hogy Bill magához térjen.
- Kérsz valamit inni? – sétált mellém Tom- Anyuval lemegyünk.
Már meg sem kérdezte, hogy lemegyek e velük tudta, hogy nemet fogok mondani.
- Nem köszi. - néztem fel rá hálásan.
Bólintott egyet és elindult az ajtó felé.
Rá pillantottam az órámra. Fél3. Kezdett elzsibbadni minden tagom. Felálltam és sétálgattam kicsit, hogy kinyújtózzak, de a szemem le nem vettem Billről.
Elgondolkozva néztem őt. Eszembe jutott mikor először megláttam, mikor először megcsókolt, az első éjszaka.
Bill nagy levegőt vett és mocorogni kezdett. Egy pillanatra ledermedtem mire kapcsolt az agyam hogy mi történik. Oda siettem mellé.
- Bill, édesem hallasz? – fogtam meg a kezét.
- Hol vagyok? – kérdezte rekedt hangon- Mi történt?
Az elmúlt pár napok feszültsége egy pillanat alatt feloldódott bennem és legördült az első könnycsepp az arcomon.
- Korházban. Most már minden rendben lesz.
Kinyitotta a szemét és pár pillanatig a plafont bámulta összevont szemöldökkel majd rám emelte tekintetét.
- A parkban voltunk. Megtámadtak. – suttogta.
Csak bólogattam miközben a kezét simogattam és folytak a könnyeim.
- Miért sírsz édesem?- nyúlt finoman az arcomhoz hogy letöröljön róla egy könnycseppet- Ugye téged nem bántottak?
Jellemző, majdnem meghalt, a lelkemet is ki aggódtam érte az elmúlt napokban és ő értem aggódik, hogy nem bántottak e.
- Semmi bajom. –mosolyogtam vissza- És szerencsére neked sincs komolyabb bajod.
Tom és Simone nyitott be. Tom egyből Billhez rohant és öccse nyakába borult. Simone megdermedt egy pillanatra az ajtóban mintha nem hinne a szemének majd ő is Bill ágyához rohant és ölelgetni kezdte kisfiát.
- Auu! Ez fáj. Anyu! –jajveszékelt Bill, és az oldalához kapott.
- Ne haragudj. –szipogta Simone- Rám ne merj ijeszteni még egyszer Bill Kaulitz-Trümper mert nagyon megbánod! –szidta le nevetve.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Tom.
- Hát fáj itt-ott, de egész jól vagyok. Holnap Szkander? –viccelődött Bill
- Jaaaj öcsi úgyis lenyomlak! –nevetett Tom.
Én csak csendben hátul álltam és meghatva figyeltem az elém táruló jelenetet.
- Elmegyek egy orvosért. –törölte meg az orrát egy zsepivel Simone és kisietett a szobából.
Bill mosolyogva fordult felém.
- Gyere ide. –nyújtotta a kezét nekem.
Még mindig szipogva és a könnyeimet törölgetve fogtam meg a kezét és hagytam, hogy gyengéden maga felé húzzon és megcsókoljon. Akkorát dobbant a szívem hogy azt hittem átüti a bordáimat.
- Nagyon szeretlek. –suttogta miközben tekintetét az enyémbe fúrta.
- Én is. Mindennél jobban. És annyira sajn...
- Nincs mit. –vágott a szavamba- Nem te tehetsz róla. –simított végig az arcomon.
- Jaaj gyerekek ne már! Ez annyira csöpögős. – nyavalygott Tom.
Nemsokára visszatért Simone egy orvossal a nyomában, aki megvizsgálta Billt és örömmel konstatálta, hogy a műtéti hegeken kívül semmi maradandó sérülése nincs maximum az a néhány repedt borda lesz kellemetlen, míg helyre nem jön.
Még pár napig bent tartották Billt, aminek a nagy részét még végig aludta.
*
Rosa rohant elénk mikor leparkoltunk a kocsival. Szegény Bill ki sem szállt a kocsiból Rosa satu ölelésében találta magát.
- Jesszus de rám ijesztettél te! A kedvencedet főztem. Ne aggódj, hamar rendbe hozlak.
Tom majd meg szakadt a röhögéstől miközben Bill segélykérő pillantásokat vetett rá.
- Jól van Rosa. –próbálta Simone gyengéden kibontani kisfiát a szorító karok közül- Nem kap levegőt- fogta meg Bill két vállát, és a ház felé kísérte. Mindannyian letelepedtünk a nappaliba Bill a kanapéra Tom az egyik én pedig a másik oldalára ültünk, velünk szemben pedig Simone.
- Na és mi történt addig, amíg nem voltam magamnál? Kitört a 3. világháború? – poénkodott Bill.
- Nem kéne pihenned kicsit?- próbáltam terelni a témát.
- Hát igazából semmi érdekes nem történt, ja de várjál, mégis. –tetette Tom, hogy gondolkozik- Lizzenek szerintem van mit mesélnie. –passzolta le a labdát nekem.
Nagyon dühös lettem rá. Valahogy még el akartam kicsit napolni ezt a beszélgetést, mert nem tudtam, hogy fog reagálni és nem akartam az első itthon töltött órái alatt felhúzni.
Mikor Bill kérdőn nézett rám gyorsan összerendeztem az arcom és próbáltam minél kevesebb érzelmet mutatni.
- Valamit eltitkolsz előlem. Látom rajtad. Bántottak?! Tudtam!
- Nyugi, ne húzd fel magad. Semmi bajom. –Tudhattam volna, hogy átlát rajtam.
- Őőő.. anya! –Fordult Tom Simone felé. Nem kéne felhívni Gordont, hogy minden rendben van?
- Jaj, de!- vette a lapot Simone és sietve elindult az előszoba felé nyomában Tommal.
- Na, mit kell elmesélned? –fordult felém Bill miután kettesben maradtunk.
Neki volt a leg nehezebb elmondanom. Éreztem, hogy a pánik gombócot formál a torkomban. Lenéztem az összekulcsolt kezünkre. Nem tudtam, hogy mondjam el.
- Jesszus Lizze bökd már ki hogy mi történt. –emelte fel az államnál fogva a fejemet, hogy a szemembe nézhessen. Aggodalmat láttam az övében mikor találkozott a tekintetünk.
- Bármi van, nekem tudod, hogy elmondhatod. –jelent meg egy bíztató mosoly a szája sarkában.
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam. Na jó, nem kertelek, megmondom egyenesen határoztam el magam.
- Bill, terhes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése