Tom egy szót sem szólt egész úton, és olyan fejet vágott Mint egy durcás gyerek, akinek elvették a nyalókáját. Bill leállította a kocsit a reptér előtt.
- Jöttök? – nézett felváltva rám meg Tomra.
- Inkább megvárunk. – feleltük kórusban.
- Jó, sietek. - adott egy csókot és közben tesóját méregette- Te meg viselkedjél!
- Úgy beszélsz, mint anya! - duzzogott tovább Tom.
Bill kiszállt a kocsiból és kettesben maradtunk.
Pár perc csend következett. Én nem akartam még jobban beletaposni Tom egójába ő meg szerintem nem akart szóba állni velem. Biztos nem szokta meg, hogy így visszaszóljon neki egy lány.
- Ne haragudj. – motyogta a hátsó ülésről még mindig kicsit duzzogva.
- Miért haragudnék? – meglepődve fordultam hátra.
- Mert bunkó voltam! – forgatta a szemeit.
- Ja azért. Semmi gáz! – mosolyogtam.
- Új lap?
- Rendben. –válaszoltam-
- Amúgy… Nem is tudom, hol kezdjem…
- Mondjuk az elején?
- Te mit eszel az öcsémen? –vonta fel fél szemöldökét kérdően- Nem te vagy az első csaj, aki körülötte legyeskedik vagy netán tán össze is jön vele, de valahogy mindig belátják, hogy én vagyok a jobb.
Hmm... Azt hiszem már minden világos. mosolyogtam magamban. Szóval ezért volt ilyen. Piszkálta a csőrét, hogy jól megvagyunk Billel.
- Te irigyled Billtől a barátnőit? Miért nem akarod, hogy becsajozzon?
- Tudod, ez nem azért van, mert utálnám őt, sőt nem is tudom, mit csinálnék, ha nem lenne. Ő a másik felem. Bármit megtennék érte. Ez igazából nem róla szól, hanem az össze hülye csajról, aki a közelébe férkőzött mióta beindult a Tokio Hotel. A sztori általában mindig ugyan az. Imádják, istenítik őt, aztán amikor megismerik, rájönnek, hogy nekik nem is ő kell, hanem egy macsó. – mutatott magára- Tudod mindkét fél java. Bill romantikázik én meg a tettek mezejére lépek. Aztán valahogy mindig nálam kötnek ki hosszabb rövidebb időre.
Meglepődve néztem rá, valahogy nem akartam belegondolni, hogy mennyi lehet a leghosszabb idő.. 2-3 éjszaka? Ezeknek a lányoknak tényleg megéri ez?
- És miért rágtál be rám, amikor nem úgy reagáltam, ahogy szeretted volna?
Tom előre hajolt
- Mert gyönyörű vagy. – nézett a szemembe.
Éreztem, hogy elvörösödök.
- De más részről örülök, hogy neked tényleg Bill kell. – dőlt hátra- Már ráfér egy normális lány. Eléggé megviselték az elején ezek a csajok. Lassan egy éve nem szedett fel egyet sem.
- Szóval ezért nem akarta, hogy találkozzak veled! – hüledeztem- Attól fél, hogy újra csalódik, mert rád vetem én is magam mit a többi?
- Valahogy úgy. Tudod eléggé lelkis típus..- ásított Tom mintha baromira unná már ezt a témát.
- Amúgy nem válaszoltál még a kérdésemre. –nézett rám várakozóan, míg az agyamban kutattam.
Jaa hogy mit szeretek Billben.
- Hát tudod ezt nehéz szavakba önteni. – pirultam el újból- Mondhatnám, hogy figyelmes, kedves, helyes. Egyik sem fedné a valóságot teljesen. Nem tudom, egyszerűen imádom minden porcikáját és fizikai fájdalmat okoz hosszabb ideig távol lennem tőle. - mosolyogtam.
- Juuj, te fülig beleestél!- Röhögött Tom.
- Remélem, jól szórakozol! –duzzogtam.
- Nehogy már megsértődj! - dőlt előre ismét Tom- Örülök, hogy végre talált egy normális csajt. –Mosolygott, ismét hátradőlt és elterpeszkedett a hátsó ülésen.
- Ő is oda-vissza van érted. - mondta foghegyről.
A pulzusom hirtelen az egekbe szökött ettől a mondattól. Tényleg szeret..
Billék viszonylag hamar megérkeztek. Andreas bepattant a hátsó ülésre, lepacsiztak Tommal és felém fordult.
- Te vagy Lizze? Ugye? – fordult megerősítésért Bill felé, aki mosolyogva biccentett egyet.
- Örülök, hogy megismerhetlek. – Fogta meg a jobb kezemet és megcsókolta a kézfejemet.
Meglepődve néztem rá. Ilyet a múlt században láthattam volna maximum. Kétség sem fért hozzá hogy ő is olyan udvarias, mint Bill. Elpirultam.
- Na, hova megyünk először? – vágott közbe Tom.
- Haza lepakolni a cuccaimat!- Nézett rá Andreas.
- Jó akkor az után? – kérdezte türelmetlenül újra.
- A partra! Természetesen. – vigyorgott Bill.
Helyes már kezd nagyon meleg lenni…
Egész úton sztorizgattak a srácok meg ugratták egymást Tom is néha -néha eleresztett egy poént, amit nem tudtam nem lereagálni és együtt röhögtünk rajta. Körülbelül egy félóra alatt visszaértünk a házhoz, átöltöztünk és már indultunk is tovább.
- Látom kibékültetek! –mosolygott Bill, és a visszapillantóból tesóját fixírozta mikor újból úton voltunk.
- Ja, megdumáltuk a dolgot. – vigyorgott vissza Tom.
Mintha egy kis aggodalmat láttam volna átsuhanni Bill arcán, de nem foglalkoztam vele. Majd leülök és megbeszélem vele, hogy nincs mitől tartania.
Most látom először a Venice Beach-t. Lélegzet elállítóan szép volt és ebben az eldugott sarkában nem is volt olyan sok ember. Mikor kiszálltam a légkondis kocsiból hírtelen arcomba fújt a forró szél. Szinte égetett. Bőröm vágyakozott a hűs után. Éreztem, hogy tarkómon gyöngyözik az izzadság.
- Nagyon meleg van. - húztam el a számat.
- Azért jöttünk ide! – mosolyodott el arcomat látva Bill és egy csókot nyomott a homlokomra.
Kézen fogott és elindultunk négyen a part felé.
Leterítettem a töröközőm az egyik napágyra. Tom és Andreas egymást ugratták.
- Uh, a naptejet a kocsiban hagytam! Mindjárt jövök. –szólt Bill és a slusszkulcsot pörgetve ujján elindult vissza a kocsi felé.
Levettem egy mozdulattal a ruhám, ami rajtam volt, és azt is a törölközőre dobtam.
Nagy lett a csend mögöttem és megfordultam. Tom és Andreas engem méregetett. Most már leesett, hogy miért mind kettőjük jó barátja Andreas. Kicsit Bill, kicsit Tom…
- Hát öregem belenyúlt a tutiba Bill. – vetette oda Andreas Tomnak miközben még mindig engem bámult.
- Jesszus!- forgattam a szemem- Megyek, inkább lehűtöm magam. Nektek sem ártana! –szóltam vissza útközben.
A Víz kellemesen hűvös volt. Pont ideális ebben a nagy forróságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése