Ez egy eléggé érdekes rész lesz az egyik kedvencem :) remélem hogy nektek is tetszik majd! Kérek kommenteket hogy ti hogy látjátok a dolgokat esetleg mit tippeltek a folytatásra! Jó olvasást :)
Nem tudtam mit válaszolni. Teljesen lefagytam. Álmomban nem gondoltam volna. Hirtelen egy kép kezdett betolakodni az agyamba. Vajon mi lenne, ha kiderülne, hogy Billel vagyok? Minket is így szétszednének? Ebben a pillanatban nagyon sajnáltam Tomot. Megértettem mit miért tesz, és még ha nem helyes szerintem én is hasonló állapotban lennék, ha távol kéne lennem Billtől.
- Tartjátok a kapcsolatot?
- Nem –hajtotta le a fejét- De tudom, hogy szeret. És ez a legrosszabb benne. Valamit valamiért –nézett rám jelentőségteljesen.
*
Az elkövetkezendő napokban Tom és Ria járt az agyamban meg ez az egész dolog. Teljesen kikészített. Eddig nem is gondoltam a rajongókra.
- Lizze! Jól vagy? – szólongatott Bill.
Értetlenül nézett rám mintha egy álomból keltem volna. Körülnéztem. A filmnek, amit hármasban néztünk vége volt. Igazából nem sokat láttam belőle. Nem is nagyon figyeltem. Mostanában sok minden kiesett. Kész csoda hogy arra emlékszem, amikor kikísértük a srácokat a reptérre vagy, hogy hányadika is van.
- Ja persze jól vagyok. –mosolyogtam rá zavartan.
Láttam az arcán, hogy nem nagyon veszi be.
- Még mindig Tomon és Rián jár az eszed igaz?
- Igen. –bólintottam.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, már mondtam, hogy nincs mitől tartanod. – nézett rám magabiztosan.
Egy kicsit megnyugodtam, de az agyamat nem tudtam leállítani és nem akartam Billt is tovább kínozni.
- Azt hiszem, hogy lemaradtam egy kicsit a munkámmal. Kiülök a kertbe dolgozni. –vettem elő legnagyobb „minden oké” mosolyomat.
Próbáltam témát váltani, mert tudtam, hogy igazából a munka nem kapcsolja ki úgy az agyam, de legalább Bill egy kicsit megnyugodhat.
Kifele menet hónom alá csaptam a laptopom meg egy pohár teát és elindultam a kerti asztal felé.
Igazából semmi kedvem nem volt dolgozni, ezért úgy gondoltam szörfölök kicsit neten. A e-mailjeimmel kezdtem. Rég nem néztem már őket. Vagy 30 új üzenetem jött, zömében reklámok meg hírlevelek, egy levél anyutól és egy számomra ismeretlen feladótól. Fontossági sorrendben haladva gyorsan töröltem a szemetet válaszoltam pár mondatban anyu emailjére hogy rendben hazaértem és hogy jól vagyok minden oké. Utolsónak hagytam a névtelen levelet. Pár napja jött.
Egy rövid kis pársoros üzenet volt képekkel csatolva.
„Szia, Cica!
Mondtam, hogy megtalállak! Előlem nem menekülhetsz! Látom, nem tanulsz a múltból és megint összeszedtél valami hapsit! Azt hiszed, hogy őt megvédi az, hogy híres? Akkor is az enyém vagy! Megyek érted!
Mark”
Úgy felpattantam a géptől mintha tűzbe ültem volna, a nagy lendülettől levertem a poharat az asztalról, a zajt, amivel földet ért nem hallottam már. Hátrálni kezdtem miközben az őrület éreztem, hogy egyre jobban átveszi az uralmat felettem. Az üvegfal tövébe kuporodtam és könnyek gyűltek a szemembe. Ez nem lehet igaz sosem lesz ennek vége? Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Hirtelen Bill és Tom rohant ki a házból.
- Mi történt? –kérdezte Bill halálsápadtan miközben odarohant hozzám.
Nem tudtam megszólalni csak a laptop felé mutattam. Átölelt magához húzott és nyugtatni próbált, míg Tom odament a géphez és olvasni kezdte a levelet.
- Úr isten! – lehelte- ez egy vadállat! Még képek is vannak rólatok. Ez kicsoda? Bámult rám rémült és kíváncsi szemekkel.
Bill kérdőn nézett vissza mire ő felolvasta azt a pár sort, ami a levélben állt.
Egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik minden egyes szó hallatán. Más volt hallani, mint olvasni. Olyan volt mintha itt lenne és eljött volna értem Mark, ahogy a levélben ígérte. Nem kaptam levegőt, csak ziláltam és folytak a könnyeim miközben erősen szorítottam Billt mintha bármikor kitéphetnék kezeim közül.
Bill valamit mondott tesójának és éreztem, hogy megpróbál összekaparni a földről. Halványan érzékeltem mikor fölcipelt az emeletre és befektetett az ágyba.
- Ne hagyj itt. –zokogtam.
- Eszem ágában sincs. - feküdt be mellém.
Rosa hangját hallottam és a kezembe nyomtak egy pohár vizet meg valami gyógyszert. Szó nélkül lehajtottam és visszabújtam Bill karjaiba. Lassan ellazultak kezeim, amivel szorítottam és elnyelt az édes tudatlanság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése