Billnek egy egyszerű és célratörő ötlete támadt. Akárhova mentünk minimum 2-3 biztonsági őr a nyomunkban lihegett és egy pillanatra sem volt hajlandó egyedül hagyni. Tom nagyon feszült volt az elkövetkezendő két hétben. Állítólag nem rám haragudott csak a szituáció zaklatta fel és nagyon aggódik, hogy valami baja esik az öcsének vagy nekem.
*
- Este elviszlek valahová. –Mondta Bill miközben hátulról átkarolt- Ránk fér egy kis változatosság.
- És hova? – tettem le a könyvet, ami a kezemben volt és ránéztem.
- Az titok! – mosolyodott el- Vegyél fel valami szépet.
Már korán elkezdtem készülni. Befeküdtem egy kád forró vízbe. Addig is ki tudtam kapcsolni az agyam és teljesen Billre és a ma estére koncentrálni. Egyik kedvenc ruhámat vettem fel. Egy pánt nélküli kék alul passzé-s koktélruhát és egy hozzá illő köves magas sarkú cipót. Rég öltöztem így ki. Bill lent várt a nappaliban és hallottam, hogy fel-alá járkál. Amint meglátott a lépcső tetején, elém sétált és elmosolyodott.
- Gyönyörű vagy! – nyújtotta a kezét az utolsó lépcsőfoknál.
Egy fekete hegyes orrú cipő, egy sötétebb koptatott farmer volt rajta egy csíkos ing, aminek az ujja a könyökéig lazán vissza volt hajtva,a felső 2 gomb nem volt begombolva és sejtelmesen láttatni engedte kulcscsontját és az ezüst nyakláncot, amit viselt. A haját lazán hátra zselézte, de egy két tincs a szemébe lógott. A lélegzetem is elállt tőle.
- Mehetünk? – vette elő gyönyörű féloldalas mosolyát, amitől a lábam remegni kezdett, mint a kocsonya. Bólintottam egyet és elindultunk a bejárati ajtó felé.
Gyönyörű csillagos volt az ék kint és lágy meleg szellő fújt.
- Még mindig nem tudhatom hova megyünk? –próbálkoztam miközben beszálltunk a kocsiba.
- Nem bizony! – kuncogott.
- Egy hangulatos japán étteremnél álltunk meg L.A. szívében.
- Szereted a japán konyhát? – kérdezte
- Nem tudom még nem volt szerencsém hozzá – mosolyogtam félénken miközben szálltunk ki a kocsiból.
Egyszerűen csodálatos hely volt. Mintha az ajtó áthidalta volna az óceánt és tényleg japánban lennék.
Az asztalunk egyik végében egy sütőlap volt és a séf teljes harci díszben várta a rendelésünket.
Bill étlap nélkül mondta a séfnek, hogy mit kér, aki már el is kezdete őrületes sebességgel összeszedni az alapanyagokat, felvágni, sütni mind ezt hihetetlen látványosan.
- Te mindig ide jársz? – fordultam meglepetten Billhez.
- Nem – mosolyodott el- De elégszer voltunk itt Tommal, hogy kitapasztaljam mik a legjobb ételek.
Ajánlom a hallal töltött sushit. Nagyon finom.
Oké akkor azt eszem –mosolyogtam rá.
Az ételek nagyon finomak voltak és a hely hangulata meg az, hogy rajtunk kívül nagyon kevesen voltak dobott még egyet az estén és segített teljesen kikapcsolódnunk. Úgy éreztem magam, mint az első randink alkalmával.
Már túl voltunk a főfogáson és a desszertet vártuk egy pohár bor társaságában mikor Bill a kabát zsebében kezdett matatni. Megfogta jobb kezemet és egy tenyérnyi kis dobozt csúsztatott bele.
- Mikor megláttam eszembe jutottál róla és nem tudtam ott hagyni. – mosolygott félénken.
Tejesen megbabonázva nézem a kis dobozt miközben kibontottam. Nagyon meglepett és kicsit zavarba is hozott. Eszembe jutatta mennyire nem szeretem az ajándékokat. De ha jobban bele gondolok, Billtől csak azt kapok. Vele miden nap egy ajándék. Erre a gondolatra elmosolyodtam és levettem a dobozka tetejét. Egy gyönyörű pici ezüst, szív alakú medál volt, ami kőrben pici fehér kövekkel volt kirakva. A lánc, amin rajta volt 3 vékony ezüstszálból volt össze tekerve.
- Tetszik? – kérdezte Bill mikor már fél perce csak a láncot bámultam. Egy kis pánikot hallottam ki a hangjából.
- Ez gyönyörű! – néztem fel rá meghatottan.
- Segítek. –mosolyodott el.
Megkerülte az asztal és kivette a kezemből a láncot. Összefogtam a hajam és Bill egy mozdulattal bekapcsolta a nyaklánc csatját. Mielőtt elindulhatott volna vissza a helyére megfogtam a kezét és finoman magam felé húztam. Lágyan megcsókolt.
- Köszönöm. – suttogtam még mindig kicsit meghatva.
Bill szemében egész este valami furcsa csillogást láttam. Valahogy nem tudnám megmondani, hogy milyet, de az öröm és a boldogság furcsa keveréke lehetett.
Mikor hazaértünk a ház teljesen sötét és csendes volt.
- Valószínű mindenki alszik. – suttogta Bill és elővette a leg csábosabb mosolyát miközben az emelet felé húzott. A szívem hirtelen meglódult és éreztem, hogy elönt a forróság. A lépcső tetején megragadtam Bill ingét és közelebb akartam húzni magamhoz, hogy megcsókoljam, de kuncogva eltolt magától és hátrálni kezdett a szobája felé. Az ajtaja előtt értem utol és a falnak nyomtam.
Elkapta a derekamat és vadul csókolni kezdett miközben a behúzott a szobájába és becsukta az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése