Nah végre sikerült gép elé jutnom és feltennem az új részt amit tegnap estére ígértem. Bocsi a késésért. Am nem ígérem hogy ilyen sűrűn lesz friss mert ritka amikor ennyi szabadidőm van. Jó olvasást! :) És kérek visszajelzéseket fb-n vagy itt.
Kioldottam rajta a kék kis masnit és levettem a tetejét. Egy kártya volt benne rajta egy üzenettel:
„ Holnap négykor találkozzunk ott ahol elkezdődött.”
Először nem tudtam értelmezni az olvasottakat aztán észrevettem, hogy van valami a kártya alatt.
Egy gyönyörű üveg elefánt. Szebb, mint amilyet én választottam. És összeállt a kép. Találkozni akar velem. Pillangók kezdtek verdesni a gyomromban és őrületes boldogságot éreztem.
*
Korán keltem másnap, de hamar elment a délelőtt. Dolgoztam kicsit, le voltam maradva - szerencsére nem volt kötött a munkám, bemennem sem volt muszáj a céghez, otthonról is csinálhattam- meg be kellett vásárolnom. már 2-kor elkezdtem készülődni. Letusoltam, hajat mostam, ennem kellett volna, de dél óta egy falat sem ment le a torkomon annyira izgultam így csak simán fogat mostam. Nem tudtam mit vegyek fel. Vagy fél órát elvett a készülődésből az hogy ruhát kerestem. Végül egy fehér pánt nélküli alul passzé-s felső, egy rövid farmernadrág és egy lapos talpú kis cipő mellett döntöttem. Ránéztem az órámra. 3:50. Jesszus el fogok késni!
Tíz percet késtem.. Bill a padon ülve várt rám. Amint megpillantott felpattant és széles mosollyal az arcán elindult felém.
Egy fekete mintás pólóban, egy vékony bőrdzsekiben,egy koptatott szűk farmerben és egy laza magas szárú cipőben volt. Egyik kezében egy szál fehér rózsával. Figyelmes, megjegyezte, hogy ez a kedvencem. Mikor odaért hozzám adott egy puszit az arcomra és levette a napszemüvegét.
- Szia! – üdvözölt- Azt hittem, hogy el sem jössz.
- Semmiért sem hagytam volna ki. – mosolyogtam.
- Ezt neked hoztam. Nyújtotta nekem a rózsát. Éreztem hogy fülig elvörösödök.
- Nagyon szépen köszönöm!- mondtam elhaló hangon - Nos mi a terv?
- Először is odamegyünk az autómhoz és azzal megyünk tovább.
- És hova? –faggattam.
Elővette a leg titokzatosabb arcát.
- Majd megtudod időben. Gyere.
Szó nélkül követtem.
Egy metálszürke Audi R8 mellett állt meg és kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam, és elkerekedett a szemem. Ez az autó még gyönyörűbb belülről. Most látok ilyet először élőben. az egyik kedvenc autóm. Bill beindította a motort és kilőtt, mint egy rakéta. Nem nagyon beszélgettünk az úton. Zenét hallgattunk, Bill az utat figyelte én meg őt, ahogyan vezet. Mikor összpontosít aranyos kis ráncok jelentek meg a szemöldöke között. Már egy ideje letértünk az útról és földúton mentünk amikor megszólalt:
- Mi olyan érdekes? – kérdezte mosolyogva mikor észrevette, hogy őt bámulom.
- Semmi csak elgondolkoztam- füllentettem.
- És mégis min?
- Hogy vajon hova viszel.
- Ide. - mutatott az út jobb oldalára és leparkolt.
Egy gyönyörű „U” alakban sziklákkal és kövekkel körbevett hófehér homokos tengerpart felé mutatott. Egy lélek sem volt ott. Mint egy kis lakatlan sziget.
- Ez gyönyörű- mondtam elvarázsolva.
- Sokszor jövök ide, ha megunom az embereket és magányra vágyom. Néha dalt is itt írok. Nyugodtabb és jobban kapok ihletet. Gyere. - nyújtotta a kezét, hogy segítsen lesétálni a pár sornyi sziklán. Kétszer majdnem orra estem, de egyben leértem hála neki. Levettem a cipőmet és élveztem, hogy a homok a lábujjaimat csiklandozza. Nem is tudom mikor éreztem ezt utoljára. Elsétáltunk a vízhez és leültünk egymással szembe.
- Most te jössz. –mondtam neki incselkedve- Ma te mesélsz magadról.
- Kérdezz. –mondta, miközben elővette féloldalas mosolyát, amitől kihagyott a szívem pár ütemet.
Gyerekkoráról kérdeztem sokat és a TH előtti időkről. Őszintén és felszabadultan mesélt nekem hol vicces, hol pedig szomorú részleteket. Lassan elkezdett lemenni a nap. Egyre közelebb érve a horizonthoz pirosas árnyalatot adva mindennek.
- …Nem tudom voltam e valaha duci. Talán még kisbaba koromban. - mosolyodott el- anyut kéne megkérdezni erről.
- Én voltam..nem is kicsit egészen 12 éves koromig.
- Nem tudnálak elképzelni úszógumiban – mondta röhögve.
- Ez nem vicces. – durciztam.
- Jól van na. Ne haragudj. – simogatta meg a karomat.
Hosszú percig elvesztünk egymás tekintetében.
- Jól áll neked a naplemente. – mosolygott és közelebb hajolt hozzám. Megfogta jobb kezével az arcomat finoman, mintha egy törékeny virágot tartana a kezében.
Érintése nyomán izzott a bőröm. Legszívesebben teljesen kikapcsoltam volna az agyam mikor még közelebb hajolt hozzám és hagytam volna hogy megcsókoljon de eszembe jutott hogy nem lehet. Nem tehetem ki őt ekkora veszélynek. Nem léphetem át ezt a határt akármennyire is szerettem volna. Hátrébb hajoltam.
- Valami rosszat tettem?
- Nem. - suttogtam miközben lehajtottam a fejem- Nem szabad.
Megfogta az államat és maga felé húzta, hogy a szemembe nézhessen. Nem tudom mit olvashatott ki belőle, de én az aggodalmat,fájdalmat és a kíváncsiságot tisztán kiolvastam az övéből.
- Mi a baj?
- Hát mondjuk úgy, hogy a barátomnak lenni eléggé káros az egészségre. –mondtam egy csipetnyi keserűséggel a hangomban- jobb lesz, ha inkább elengedsz és elfelejtjük egymást. A saját érdekedben mondom. Lehet hogy hiba volt idejönnöm.
- Nem. Bármit kérhetsz tőlem, de azt ne kérd, hogy elengedjelek! Bármi is a baj én itt vagyok, és segítek.
Két kezével közre fogta az arcomat és óvatosan megcsókolt. Mintha egy tornádó söpört volna át rajtam minden kétségem és félelme elszállt. Kezeit a derekamra és a hátamra csúsztatta, és én a nyakába fontam az enyémeket hogy közelebb húzzam magam hozzá. Hosszú szenvedélyes csók volt. Mikor magamhoz tértem homlokomat az övéhez támasztottam úgy hogy az orrunk majdnem összeért.
- Megígéred, hogy mindig velem leszel? – suttogtam.
- Mindig. – válaszolta, magához húzott és átölelt.
Így néztük még a naplementét egy darabig és hallhattuk a tenger zúgását. A romantikát a vacogó fogam ölte meg .
- Nem fázol?- nevetett, és levette a dzsekiét ,hogy a hátamra terítse.
- Köszi. – néztem rá hálásan.
- Gyere menjünk. - fogta meg a kezemet és segített felállni. Visszafelé már ügyesebben vettem az akadályokat a sziklákon, és Bill ismét segített beszállni a kocsiba. Egy úriember, mosolyodtam el.
- Rá kérdezhetek hogy mi az a nagy veszély ami engem fenyeget ha együtt vagyunk? – kérdezte úton hazafelé.
Ránéztem, és egy csepp komolyságot sem láttam rajta. Mintha csak viccből mondtam volna a parton h bajba keverhetem. Méghozzá nagyon nagyba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése