- Jó reggelt! –mosolyodott el mikor megébredtem.
Felültem az ágyban és csodálkozva néztem körül, hogy milyen világos van.
- Mennyi az idő?
- 11 óra! –válaszolta vidáman.
Ennyit aludtam volna? Hosszú idő óta végre kialudtam magam. Nem fáradtan és nyúzottan ébredtem. Végig néztem rajta, már fel volt öltözve.
- Te mikor keltél fel? – néztem kérdőn rá.
- Hát már lassan egy órája fent vagyok. –vigyorgott- Nem volt szívem felkelteni téged eddig,
de délben indulnunk kéne be a stúdióba.
- Mármint hogy indulnunk az..
- Igen. - fejezte be a mondatom- Jössz te is velünk meg Andreas. Persze csak ha nincs más programod mára.
- Nem, nem terveztem mára semmit! –mosolyogtam vissza rá.
- Menj, szedd össze magad és lent találkozunk simított végig az arcomon.
Amint kiment a szobából puskagolyóként lőttem ki a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam fogat mostam, felöltöztem. Körülbelül fél óra múlva már a nappaliban voltam.
- Andreas és Tom a TV-t nézte és közben nagyokat vihogtak.
- Sziasztok! –köszöntem rájuk.
- Szia! – köszöntek vissza két nyerítés között.
- Bill merre van?
- Konyha. –felelte Tom.
- Vagy kert. –kontrázott Andreas.
- Szuper és a konyha merre van?
- Arra egyenesen. –mutatott Tom a folyosóra, amely az ellenkező irányban volt úgy, hogy a szemét le sem vette a Tv-ről.
Ez a ház egyszerűen bámulatos. Vagy 3 gyönyörű szoba mellett mentem el – az egyikben még egy biliárd meg egy csocsó asztal is volt- mire rátaláltam a konyhára. Egy 50 év körüli ducibb alacsony nő sertepertélt bent.
- Jó reggelt! –köszöntem rá félhangosan.
Akaratom ellenére megijesztettem úgy hogy majdnem eldobta a tányérokat, amik a kezében voltak és megpördült.
- Jó reggelt! –köszönt vissza még kicsit kábán a meglepetéstől- Jól megijesztettél! Segíthetek valamiben?
- Hát igazából Billt kerestem csak, azt mondták a fiúk, hogy itt van.
- Volt is. –mosolygott rám a nő- Kiment telefonálni. Biztos mindjárt jön. Addig nem kérsz valamit enni?
- Nem köszönöm. –mondtam zavartan- Nem is mutatkoztam be. –nyújtottam a kezemet- Lizze vagyok.
- Igen tudom! - fogta meg a kezem szívélyesen a nő- Én Rosa vagyok. –mosolygott- Amolyan mindenes itt. Házat vezetek, vigyázok, az ikrekre hogy le ne folyjanak, bevásárlok.
Úgy beszélt a srácokról mintha sajátjaiként szeretné őket. Biztos nem tegnap óta dolgozik nekik.
- Biztos nem kérsz enni valamit? –nézett rám várakozóan.
Igazság szerint tényleg kezdtem éhes lenni, úgyhogy elfogadtam az ajánlatot.
- Na, látom megismerkedtél Rosaval. –szólalt meg Bill a hátam mögül.
- Igen, éppen téged kerestelek. –fordultam meg- és itt kötöttem ki.
- Helyes. –mosolygott- Én sokat lógok itt vele. Van hogy segítek megcsinálni az ebédet ha úgy van.
Vett elő egy almát a kosárból és felhuppant a pultra.
- Bill Kaulitz nem megmondtam, hogy az én konyhámban nem a pult a szék? –nézett mérgesen Rosa rá miközben kitette a rántottámat a tányérra.
- Néha olyan, vagy mint a nagyi. –nyafogott Bill és leült mellém egy székre.
Gyorsan befaltam a rántottát és elindultunk a stúdióba.
Az elkövetkezendő 2-3 napban Több időt töltöttem Andreassal. Őszintén szólva nem bántam, mert nagyon jó fej volt, rengeteget dumáltunk és nem untuk halálra magunkat míg Billék a stúdióban voltak vagy a díjátadó próbája folyt. Csütörtökön reggel érkezett meg L.A.-be Gustav és Georg az esti díjátadóra. A műsor előtt egy órával már nem lehetett értelmesen beszélni Billel. Teljesen fel volt pörögve, fel alá járkált az öltözőben, mint valami örökmozgó. Még a látványától is elszédültem. Próbáltam lenyugtatni, de Tom csak intett, hogy felesleges próbálkoznom, mert mindig így be van pörögve és majd megnyugszik magától. A többiek egymást ugratták és poénokkal próbálták oldani a feszültséget.
A műsor után nem maradtunk ott az after party-n hanem elmentünk az ikrek kedvenc szórakozóhelyére. Az ajtóban álló srác egyből felvezetett minket a VIP részlegbe ahol behűtött pezsgők vártak minket a kényelmes kanapék közti kis dohányzóasztalokon.
Koccintottunk az újabb díjra meg a srácokra. Nem ittam sokat talán 1-2 pohár pezsgőt. Nem az én műfajom a piálás. Sosem voltam jó benne. Ahogy elnéztem Bill és Gustav is osztották a véleményemet, de Tom, Georg és Andreas valahogy nem. Mikor Tom már eléggé illuminált állapotban volt felállt megkerülte az asztalt és odaállt mellém.
- Egy táncra? – kérdezte, miközben a kezét nyújtotta.
- Te segg részeg vagy Tom! – dőlt a röhögéstől Andreas.
- Azt hiszem jobb lesz, ha most megyünk! - pattant fel Bill.
- De most miért? - kérdezte hangosan Tom.
- Mert megint részeg vagy! – mordult rá tesója.
Bill idegesen sietett el és fél perc múlva annak a srácnak a kíséretében jött vissza, aki felkísért minket.
- Szuper. Mehetünk hátul. Kiszagolták a firkászok, hogy itt vagyunk. – dühöngött Bill- Még az hiányzik, hogy holnap reggel így legyen Tom szalagcím – mutatott végig tesóján- David tuti leszedi a fejünket.
Gyertek a kisbusz már hátul vár.
- Georg és Gustav két oldalról támogatta Tomot, Mögöttük jött Andreas, aki szemmel láthatóan eléggé jól szórakozott. Bill ment elöl és a kezemet fogva törte az utat előre. Kint gyorsan beszálltunk a kisbuszba, ami szélsebesen megindult velünk.
- Remélem, még időben hazaérünk, mielőtt összerókázza a buszt. – mondta Andreas még mindig vihogva.
Bill némileg megnyugodott mikor megállt a kisbusz és még mindig tiszta volt.
- Gyere, kapsz egy kicsit Rosa turmixából, amitől észhez térsz. - ültette le Tomot a medence melletti kis napozóágyra.
-Fúúj az gusszztussstalan – ellenkezett Tom-
A többiek jobbnak látták, ha inkább nem kerülnek Bill elé. Eléggé mérges volt és nem akartak balhét mert tudták hogy ők is hibásak. Úgy szétszóródtak, mint patkány a süllyedő hajón.
- Bill egy poharat hozott megtöltve valami trutyival.
- Ezt idd meg! – nyújtotta tesójának, aki húzta a száját, de elvette a löttyöt.
- Elmegyek, lezuhanyozom, gyorsan addig figyelsz rá, hogy megigya? –nézett rám Bill kérdőn.
- Persze menj csak. – válaszoltam.
- Köszi! – nézett rám hálásan, megcsókolt és elsétált.
Tom kortyolt egyet a pohárból és irtózatos fintort nyomott.
- Ez alkalomról alkalomra egyre gusztustalanabb. –vihogott.
Szóval nem ez az első eset, hogy így berúgott.
- Bill biztos ki lesz akadva rám holnap. Mindig megkapom tőle.
- Miért nincs igaza? – kérdeztem kicsit flegmán. Egyet értettem Billel ez tényleg nem helyes így.
Tom rám nézett és vállat vont.
- Passz…
Hosszú csend következett, Tom kortyolgatta pohara tartalmát.
- Amúgy rájöttem, hogy miért nem tudok leakadni rólad. –mondta, miközben pohárral játszott.
Mentalitásra kiköpött Ria vagy. –mosolyodott el keserűen.
Mikor visszakérdezhettem volna, hogy ki az a Ria, Bill lépett ki az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése