Lassan kinyitottam a szemem és Tomot pillantottam, meg aki felém közeledett. Tekintete Melanie és köztem járt és félve várta a reakciómat. Nem törődtem vele szép lassan megfordultam, hogy elmagyarázzam neki, hogy merre van az előre és rohadt gyorsan szálljon le a magas paciról, mert én cibálom le.
- Te mégis mit képzelsz magadról mi?- közelítettem vészesen a szöszike felé, de Bill elkapta a karom.
- Állj le Kimi. –szólt rám kicsit erélyesebben, ami nagyon meglepett- Bocs, de most mennünk kell. –biccentett Melanienek és elindult a többiek felé. A kezemet nem engedte el így muszáj volt követnem őt
- Még úgyis összefutunk, Tigrisem! –csilingelte Melanie és mézesmázosan mosolygott. Bill arca megrándult egy pillanatra a név hallatán és egy leheletnyit gyorsított a tempóján.
Egy szót sem szólt hozzám, míg kiértünk a hotelből, de a körülöttünk lévők sem voltak beszédesebbek.
A kocsinál elengedte a kezem Bill és csak intett, hogy menjek előre. Beültem leghátra a sarokba és az ablakon bámultam kifelé mintha valami baszott fontos dolgot találtam volna odakint. Valójában csak nem akartam senkivel sem szemkontaktusba kerülni nehogy elkezdjenek az imént történtekről kérdezősködni. Őszintén nem tudom mi ütött belém és mi idegesített jobban a csajban, hogy Billt ölelgette vagy, hogy lenézett engem. Nagyon reméltem, hogy az utóbbi. Valahogy nem esett jól bevallani magamnak, sem hogy az elmúlt pillanatokban majdnem megzabáld a zöldszemű szörny. Az meg végképp érvágás volt, hogy a semmiért. Nem tudtam mi lelte Billt, de valahogy nagyon úgy éreztem, hogy azt a szukát akarja csak védeni. Megpróbáltam elterelni a gondolataimat, mert ez a téma egyre jobban felidegesített és nem akartam, hogy kívülről is látszódjon.
Mikor a kisbusz elhajtott egy nagyobb csoport torkuk szakadtából visítozó csaj mellett és leparkolt a stadion hátsó udvarán el kezdtem fészkelődni, hogy mihamarabb friss levegőre érhessek. Csak akkor vettem észre, hogy Tom ült mellettem és engem méregetett. Kérdőn néztem rá mire megrázta a fejét és kiszállt. Mi ütött itt ma mindenkibe??? Amilyen királyul indult a nap olyan szarul folytatódott. A banda előre ment én egy kicsit lemaradtam David jött mellettem, mint valami kísértet.
- A srácok öltözője ennek a folyosónak a végén van. –mutatott el jobbra- Jössz velem fel a színpad elé, - mert van ott egy kis dolgom- vagy mész a fiúkhoz?
- Inkább veled, ha nem baj. –válaszoltam kedvetlenül. Valahogy most szerettem volna kerülni kicsit Billt.
- Gond van? - nézett rám kutatóan- Melanieval nem kell törődni. Neked ő nem ellenfél. Csak egy számító kis…- vett fel csevegő hangnemet, de a szavába vágtam mielőtt bele lendülhetett volna.
- Azt hiszem, inkább a fiúkhoz megyek. –fordultam meg és intettem Davidnek, aki nem nagyon értette a dolgot, de valahogy nem volt kedvem ehhez a témához. Mi az, hogy nem ellenfél?? Ez megbuggyant… csak rá kel nézni és a vak is látja, hogy Bill még mindig oda van érte. Azt már csak másodlagos, hogy klasszisokkal jobb csaj, mint én.
Mikor az öltözőhöz értem kicsit megtorpantam. Veszekedést hallottam bentről. Tom és Bill volt.
- Bassza meg térj már észhez! Neked nem tűnt fel hogy mit akar? Hogy mire játszik? Nem változik! Ez a csaj egy pióca! Egy beképzelt csitri! Hagynod kellett volna, hogy Kimi beolvasson neki.
- Persze hogy utána neki essen Melynek? Na, nem! És különben sem kellene jelenetet rendezni a szálloda aulájában Tom. Csak én használom az agyamat?
- Nem pont hogy te nem használod!! Rád mosolyog és már a lábai előtt heversz.
- Dehogy is te barom!
- Dehogynem! Csak tudod azt nem értem, hogy Kimit minek hoztad magaddal, hogyha ezzel a ringyóval akarsz kezdeni. Talán ő lesz majd a közönség?
Ennyi bőven elég volt. Hallani sem akartam többet. Tudtam, hogy már megint én koppanok. Csak tudnám mit követtem el, hogy ezt kapom… Inkább visszamentem Davidhez.
***
- Hogy gondolhatsz ilyet? –csattant fel Bill- Tudod, hogy nem szokásom más érzelmeivel játszani!
- Pedig most pont azt teszed! Akkor mond azt, hogy nem akarsz semmit Melanietől és magas ívben leszarod.
Bill csak állt és nem válaszolt Tom kérdésére.
- Erről beszélek. Legalább Kimivel lehetnél őszinte! –nézett lenézően öcsére és elhaladt mellette hogy kimenjen az ajtón.
- Nem akartam, hogy Kiminek baja essen... Nem akartam, hogy veszekedjen Melanieval.. te is tudod, milyen mikor elszáll az agya…féltem őt Tom. Fontos nekem. –hajtotta le Bill a fejét.
- Micsoda? Kit? –állt meg a mozdulat közben bátya.
- Kimit. – Fordult felé Bill.
Egy darabig méregette öcsét mielőtt megszólalt:
- Akkor tegyél is érte! – nyitotta ki az ajtót, és magára hagyta az énekest a szobában.
***
Ez alatt a pár óra leforgása alatt teljesen kikészítettem magamat idegileg, de kifelé nem mutattam. Nem akartam megadni ezt az örömet Billnek. Most már engem is rohadtul érdekelt, hogy mi ez az egész. A próba alatt a stadionban mászkáltam és figyeltem, hogy rohangálnak fel alá az emberek, mint a mérgezett egerek hogy estére minden tökéletes legyen.
- Á megvagy! –jött szembe Velem Tom az egyik folyosón- Mindenki téged keres vége a próbának és megyünk vissza.
- Rendben. –bólintottam és elindultam arra amerről jött.
- Mi a baj kicsi lány? –ért utol és átkarolta a nyakam. Le akartam lökni a kezét és elrohanni, de valamiért nagyon jól esett a közelsége.
- Semmi. Semmi baj nincs. –erőltettem egy laza mosolyt az arcomra és felnéztem rá.
Furcsán fürkészte az arcom, mintha a hazugság jeleit keresné rajtam majd eleresztett egy mosolyt ő is, és válaszra nyitotta volna a száját, de egy másik ismerős hang megakadályozta.
- Az isten szerelmére gyertek, már gyerekek ne turbékoljatok! Mindenki rátok vár!
- Jól van, Georg hűtsd le magad akkor te miért vagy még itt? – Fordította meg másik kezével a basszerost és ez határozott lökéssel elindította előre.
- Nem úsztad meg ennyivel kicsi lány. –súgta a fülembe Tom majd adott egy puszit az arcomra és előre sietett.
A hotelbe visszaérve egyből a szobám felé vettem az irányt. Sikerült a reggeli incidens után több-kevesebb sikerrel kerülnöm Billt és ő sem nagyon jelezte, hogy zavarja ez szóval úgy döntöttem teszek, rá mit csinál. Egyre jobban ért bennem a gondolat hogy fogom magam és haza megyek. A koncertig még majd 3 óra volt. Igazából halványlila gőzöm sem volt, hogy mit kezdjek magammal mikor hirtelen kipattant a fejemből egy remek ötlet. Odasiettem a bőröndömhöz és előkaptam belőle a fürdőruhám meg a fürdőből egy hotel emblémájával ellátott köntöst. 10 perccel később már a liftben álltam. A hotel wellness része felé tartottam. Egy kis úszás jót fog tenni mindig s jól levezette az idegességemet. Szerencsére nem voltak sokan. Letettem a köntöst az egyik ágyra és elindultam a víz felé. Egy ismerős alak jött velem szembe ki a vízből.
- Helló. – köszönt mázosan miközben a hajából csavargatta a vizet.
- Melanie….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése