Anyu sietősen ment az ajtóhoz hogy kinyissa. Egy férfi hangját hallottam. Odamentem én is hogy megnézzem ki jött. Carl volt az. Pár házzal arrébb lakott. Nagyon rendes fickó volt.
- Későbbre vártalak! – mondta anyu egy gyönyörű mosoly kíséretében.
- Ne haragudj, de nem tudtam már tovább várni és amikor láttam hogy Lizze is megjött gondoltam átjövök. –szabadkozott.
Fura volt nekem ez az egész jelenet. Mintha több lenne köztük mint szimpla barátság. A gondolatra elmosolyodtam. Apu halála óta –azaz több mint 5 éve- anyu bezárkózott. Ezt a mosolyt is régen láttam már rajta. De végtére is ha neki jó nekem is.
Nagyon otthonosan mozgott Carl a lakásban mintha sok időt töltene nálunk. Egyből a konyha felé indult hogy feltegyen egy kis vizet forrni teának.
- Ti is kértek?
- Most nem köszönöm. –válaszoltuk kórusban anyuval.
Amint eltűnt az ajtó mögött jelentőségteljes pillantást váltottunk. Ő csak szendén mosolygott és bólintott mint egy tini én meg mosolyogtam mint egy tejbe tök.
- Mióta?
- Nem sokkal azután kezdődött mikor utoljára itt jártál. Anna nagyon szereti és elfogadta.
Hirtelen eszembe jutott hogy Billnek nem szóltam hogy ideértem. Gyorsan előkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem az sms-t.
- Kinek írsz? – kérdezte kíváncsian anyu.
- Billnek. - mosolyogtam
Meg sem kellett kérdeznie tőlem hogy mi van köztünk és ki ő. Ismert már annyira, hogy tudja, fülig beleestem.
Elgondolkozva nézett rám. A boldogság a kétség és a félelem egyvelege ült ki az arcára. Ő is emlékszik mi történt tavaly Adammel… De hirtelen témát váltott. Amiért személy szerint nagyon hálás voltam. Így is elég nehéz volt a fájdalmas képet kiűzni a fejemből, amiben Adam helyére Bill kerül.
- Gyere együnk biztos nagyon éhes vagy.
*
A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Szívesen maradtam volna de nem lehetett. Meg őszintén szólva Bill is nagyon hiányzott már. Az út hazafelé még hosszabbnak tűnt . Már korom sötét volt L.A. utcáin mikor leparkoltam a ház előtt. Kiszedtem a csomagomat a kocsiból bevittem a házba és szinte le sem pakoltam amikor már a telefon a fülemen lógott hogy hívjam Billt. Összesen 2x csöngött ki mire felkapta a telefont.
- Hazaértél? – szólt bele.
- Igen! - feleltem röviden.
- 10perc és ott vagyok. Szia!
- Szia!
Gyorsan letusoltam, hogy egy kis energiát nyerjek és átöltöztem. Bill óraműpontos volt. Ajtót nyitottam és szó szerint a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál- suttogta és egy adott egy apró puszit a nyakamra.
- Gyere. – fogtam meg a kezét és bevezettem a nappaliba - mégse az ajtóba álljunk már-
Nyakába fűztem a karomat.
- Te is nekem!
Óvatosan de mégis szenvedélyesen csókolt és közben benyúlt a pólóm alá és a hátamat simogatta. A véremben csak úgy száguldott az adrenalin. Kellett pár pillanat még magamhoz térjek a csók után.
Felnéztem Billre és a kedvenc mosolyommal nézett rám. Úgy éreztem minden tökéletes. Majdnem.
Elég éhes voltam. A gondolatra hogy egy ilyen pillanatban a hasam közbeszól elfintorodtam.
- MI az?- kérdezte Bill meglepetten.
- Éhes vagyok.. – feleltem még midig ugyanazzal az arckifejezéssel.
- Gyere csináljunk valamit enni. – nyomott egy csókot a számra és elindult a konyha felé én meg mutattam az utat.
Úgy döntöttünk melegszendvicset csinálunk. Többre valahogy nem voltam hajlandó ebben az állapotban. Nagyon jól szórakoztunk közben. Bill folyton cukkolt én meg majdnem megégettem a melegszendvicseket amikor egyszer-egyszer elvonta a figyelmemet a készülő kajáról és a gyomromról.
Beültünk a nappaliba és egy DVD kíséretében megkajáltunk. Valami vígjátékot választott Bill. Sok filmem van és van pár amit nem is láttam még na ez pont olyan volt. Az elmúlt egy hétben annyira boldog voltam mint amennyire egyik nap sem volt példa az elmúlt 2 évben.A film végét nem is láttuk mert elkezdtünk beszélgetni. Kiültünk a ház mögötti kis kertbe és ott folytattuk. Gyönyörű csillagos ég volt és meleg szél fújt.
- Ne haragudj, de nem tudtam már tovább várni és amikor láttam hogy Lizze is megjött gondoltam átjövök. –szabadkozott.
Fura volt nekem ez az egész jelenet. Mintha több lenne köztük mint szimpla barátság. A gondolatra elmosolyodtam. Apu halála óta –azaz több mint 5 éve- anyu bezárkózott. Ezt a mosolyt is régen láttam már rajta. De végtére is ha neki jó nekem is.
Nagyon otthonosan mozgott Carl a lakásban mintha sok időt töltene nálunk. Egyből a konyha felé indult hogy feltegyen egy kis vizet forrni teának.
- Ti is kértek?
- Most nem köszönöm. –válaszoltuk kórusban anyuval.
Amint eltűnt az ajtó mögött jelentőségteljes pillantást váltottunk. Ő csak szendén mosolygott és bólintott mint egy tini én meg mosolyogtam mint egy tejbe tök.
- Mióta?
- Nem sokkal azután kezdődött mikor utoljára itt jártál. Anna nagyon szereti és elfogadta.
Hirtelen eszembe jutott hogy Billnek nem szóltam hogy ideértem. Gyorsan előkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem az sms-t.
- Kinek írsz? – kérdezte kíváncsian anyu.
- Billnek. - mosolyogtam
Meg sem kellett kérdeznie tőlem hogy mi van köztünk és ki ő. Ismert már annyira, hogy tudja, fülig beleestem.
Elgondolkozva nézett rám. A boldogság a kétség és a félelem egyvelege ült ki az arcára. Ő is emlékszik mi történt tavaly Adammel… De hirtelen témát váltott. Amiért személy szerint nagyon hálás voltam. Így is elég nehéz volt a fájdalmas képet kiűzni a fejemből, amiben Adam helyére Bill kerül.
- Gyere együnk biztos nagyon éhes vagy.
*
A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Szívesen maradtam volna de nem lehetett. Meg őszintén szólva Bill is nagyon hiányzott már. Az út hazafelé még hosszabbnak tűnt . Már korom sötét volt L.A. utcáin mikor leparkoltam a ház előtt. Kiszedtem a csomagomat a kocsiból bevittem a házba és szinte le sem pakoltam amikor már a telefon a fülemen lógott hogy hívjam Billt. Összesen 2x csöngött ki mire felkapta a telefont.
- Hazaértél? – szólt bele.
- Igen! - feleltem röviden.
- 10perc és ott vagyok. Szia!
- Szia!
Gyorsan letusoltam, hogy egy kis energiát nyerjek és átöltöztem. Bill óraműpontos volt. Ajtót nyitottam és szó szerint a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál- suttogta és egy adott egy apró puszit a nyakamra.
- Gyere. – fogtam meg a kezét és bevezettem a nappaliba - mégse az ajtóba álljunk már-
Nyakába fűztem a karomat.
- Te is nekem!
Óvatosan de mégis szenvedélyesen csókolt és közben benyúlt a pólóm alá és a hátamat simogatta. A véremben csak úgy száguldott az adrenalin. Kellett pár pillanat még magamhoz térjek a csók után.
Felnéztem Billre és a kedvenc mosolyommal nézett rám. Úgy éreztem minden tökéletes. Majdnem.
Elég éhes voltam. A gondolatra hogy egy ilyen pillanatban a hasam közbeszól elfintorodtam.
- MI az?- kérdezte Bill meglepetten.
- Éhes vagyok.. – feleltem még midig ugyanazzal az arckifejezéssel.
- Gyere csináljunk valamit enni. – nyomott egy csókot a számra és elindult a konyha felé én meg mutattam az utat.
Úgy döntöttünk melegszendvicset csinálunk. Többre valahogy nem voltam hajlandó ebben az állapotban. Nagyon jól szórakoztunk közben. Bill folyton cukkolt én meg majdnem megégettem a melegszendvicseket amikor egyszer-egyszer elvonta a figyelmemet a készülő kajáról és a gyomromról.
Beültünk a nappaliba és egy DVD kíséretében megkajáltunk. Valami vígjátékot választott Bill. Sok filmem van és van pár amit nem is láttam még na ez pont olyan volt. Az elmúlt egy hétben annyira boldog voltam mint amennyire egyik nap sem volt példa az elmúlt 2 évben.A film végét nem is láttuk mert elkezdtünk beszélgetni. Kiültünk a ház mögötti kis kertbe és ott folytattuk. Gyönyörű csillagos ég volt és meleg szél fújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése