Tom egybe lehajtotta a pohár tartalmát.
- Na, mehetünk? –kérdezte Bill tesóját fürkészve-
- Bulizni? Persze! – vihogott Tom-
-Ja, hatalmas parti lesz az emeleten az ágyadban! –forgatta szemeit Bill miközben felsegítette tesóját a nyugágyról.
- Segítsek? – ajánlottam fel-
- Nem kell, köszi, az elmúlt fél évben is én csináltam. Már megszoktam. – mondta lemondóan- menj, várj meg a szobámban, sietek.
Gyorsan előre mentem, hogy le tudjak fürödni, míg Bill, elrendezi Tomot.
Pont bebújtam az ágyba mikor belépett az ajtón.
Kicsit még feszült volt, de próbálta leplezni. Leült az ágy szélére nekem háttal. Mögé ültem és átkaroltam.
- Minden oké? – tettem államat a vállára.
- Hát fogjuk rá. –mosolyodott el keserűen és megsimogatta az arcom.
Hátrébb húzódtam, ő pedig szembefordult velem.
- Sajnálom, hogy ezt látnod kellett.
- Ne sajnáld, nincs mit. Nem te tehetsz róla. –fogtam meg a kezét.
Ettől egy kicsit ellágyultak vonásai és rám mosolygott.
- Annyira örülök, hogy rád találtam. Nagyon szeretlek. – suttogta
- Én is. -suttogtam és megcsókoltam.
Szabad kezével végig simított a combomon.Hátrébb hajoltam és mélyen a szemembe nézett. A szívem egy pillanatra megállt, hogy magasabb fokozatra kapcsolhasson. Magához húzott és hevesebben csókolt. Karomat a nyakába fontam és tarkóján a hajába túrtam
- Akarlak! Most!- suttogtam, miközben a nyakamat csókolta végig.
Egy mozdulattal levette a ruhát, ami rajtam volt és elhajította. Türelmetlenül húztam le pólóját, hogy az is a szoba valamelyik sarkában landoljon. A vérem annyira izzott, hogy az már fájdalmas volt. Karomat újra a nyakába fontam, vadul a szám után kapott és magára húzott. A hátamat és a combomat simogatta miközben én végig csókoltam nyaka, mellkasa és hasa minden porcikáját. Nagy levegőt vett, egy pillanat alatt megfordított és már felettem volt. Ujjainkat összekulcsolta és a kezeinket a fejem fölé csúsztatta. Beleharapott a nyakamba. Először finoman aztán kicsit vadabbul, amivel egy kéjes nyögést csalt elő belőlem. Igazából nem érdekelt, hogy ki hallhatja, és hogy mások is vannak a házban rajtunk kívül. Teljesen megtöltötte elmémet Bill. Az illata, érintései, csókjai. Elengedte a kezem, az övét lecsúsztatta végig az oldalamon és megszabadított utolsó ruhadarabomtól engem is. Finoman végig csókolta a combom, hasam és a mellem. Egész testem lángokban állt. Szenvedélyesen megcsókolt miközben én a hajába túrtam. Egyszerre kaptunk levegő után, amikor belém hatolt. Lassan kezdte el mozgatni a csípőjét miközben szorosabban öleltem magamhoz.
Újra megcsókolt és a nyakamba fúrta fejét. Lehelete csiklandozott. Zilálva kapkodtuk a levegőt miközben gyorsabb tempót diktált. Szédületes sebességgel száguldott a vér az ereimben.
A kéjes érzés egyszerre feszítette meg izmainkat és egy halk nyögésben fulladt ki.
Pár percig nem mozdultunk csak hallgattuk lélegzetvételeinket, míg én apró köröcskéket rajzoltam hátára ujjaimmal, amire összerezzentek az apróbb hátizmai. Bele nevetett a hajamba.
- Ez nem ér. – nézett rám.
- Mi? – tettem fel mosolyogva a költői kérdést.
- Az hogy ennyire gyönyörű vagy, és hihetetlen hogy az enyém.
Éreztem, hogy elpirulok. Bill kisimított egy tincset az arcomból, gyengéden megcsókolt, majd lefeküdt mellém az ágyra és a mellkasára húzott. Ma este is a szívverését hallgatva aludtam el.
Reggel korán ébredtem meg ismét. Nagyon csend volt még a házban. Valószínűleg én voltam az első, aki felkelt. Bill még mélyen aludt mellettem. Felkaptam valami ruhát és elindultam le a konyhába egy kávéért. Szerencsére könnyen kiismertem magam ezért nem sokkal később már kezemben a barna löttyel elindultam a kertbe. Amint kiléptem a nagy üvegajtón rájöttem, hogy nem én voltam az első, aki felkelt. Tom ült a padon nekem háttal. Meghallotta, hogy jövök és gyorsan hátrafordult.
-Áhh szia! – köszönt mosolyogva
Vajon ennyire kiesett neki a tegnap este?
- Szia! -köszöntem vissza félénken és leültem mellé a székbe.
- Nagyon nagy sületlenségeket hordtam össze tegnap? – kérdezte keserűen.
- Hát igazából nem. – húztam félmosolyra a szám.
Nem tudtam hogy felhozzam e a témát és hogy hogy reagálna rá Tom de nem bírtam a kíváncsiságommal.
- Igazából csak egy kérdésem lenne. – játszadoztam a bögrével a kezembe.
- Ki az a Ria?- néztem fel rá kérdőn
Tom arcán a vicces mosolyt leváltotta a keserűség.
- Mit mondtam tegnap? – kérdezte szigorúan.
- Igazából csak annyit hogy mentalitásra kiköpött Ria vagyok.
Egy rövidebb csend után kezdett bele mondanivalójába miközben a kezében lévő poharat bámulta.
- Ria a barátnőm volt. Egészen félévvel ezelöttig. Eddig bírta. – mosolyodott el keserűen- 2 évig voltunk együtt. - Nézett fel rám- a reakciómra várt.
- Mi történt?
- Hát az első másfél évben minden nagyon jól ment. Nagyon jól megvoltunk. Szerettem. Ugyan olyan nagy szája volt, mint neked. Bármikor le tudta törni a szarvam – mosolyodott el az emléktől- aztán kiszagolta egy paparazzi hogy együtt vagyunk. Lesi fotókat készített, másnap már Németországban is ez volt a bulvárlapok vezető híre. A rajongók teljesen begőzöltek. Volt olyan, aki támogatta és elfogadta a dolgot, de sajnos nagyon sokan rászálltak Riára. Fenyegették őt is és engem is. Őt azzal, hogy kicsinálják, engem azzal, hogy öngyilkosak lesznek, ha nem hagyom el. Fél év alatt széthullott az, ami előtte nagyon jól működött. Ő volt az első olyan lány, akit tényleg szerettem. Aztán a végén már sehova sem tudott egyedül menni. Az egyik biztonsági őrünk mindig vele volt. De amikor egy 10 fős dühöngő lánycsapat akar szétszedni az tényleg eléggé félelmetes, tud lenni. Végül elhagyott. - nézett fel rám újra, arcán nem láttam mást csak fájdalmat- a rajongók elérték, amit akartak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése