2011. november 28., hétfő

Szerelem a múlt árnyékában (5.Rész)


Valamikor pirkadatkor mehettünk aludni. Már délben fent voltam. Bill mellettem aludt. Azt hittem annál nincs, édesebb mikor mosolyog, de tévedtem. Meg tudnám ezt szokni. Még egy darabig néztem őt majd csendben kiosontam a szobából. Magamhoz vettem egy tál müzlit meg a laptopom és leültem az ebédlőasztalhoz dolgozni. Nagyon megijesztett Bill, amikor hátulról hozzám bújt. Nem számítottam rá hogy fent van. Olyan csendben járt, mint valami kísértet. Az ijedtségtől majdnem félrenyeltem a müzlit.
- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni – kuncogott.
-  Én keltettelek fel?
- Igen is meg nem is. – mondta gúnyosan - Tulajdon képen arra keltem fel hogy nem hallottalak hortyogni.
- Nem vicces!- löktem meg a fejét
- Jól van, na.  Visszaszívom- nevetett- Igazából arra keltem fel, hogy nem voltál mellettem. –fúrta a fejét a hajamba és megpuszilta a nyakamat.
- Bocsi, de mostanában igen rosszul alszom. Vagyis inkább mondhatnám az is hogy eszemet sem tudom mikor aludtam egy jót az utóbbi időben. – mosolyodtam el keserűen.
- Azon gondolkoztam, hogy nem lenne e kedven pár napot velem tölteni? –kérdezte, miközben leült mellém a székre- Ez a hét eléggé mozgalmas lesz, például ma jön az egyik legjobb barátom meglátogatni minket Tommal, meg a héten lesz egy fontos díjátadó és meghívtuk. Szeretnélek bemutatni neki.
- Andreas?
- Igen, ő. – mosolyodott el- Te mindent tudsz?
- Nem! – tört előle belőlem a nevetés- De nyugi nem ismerem személyesen.
- Na vadászok én is valami kaját. - mondta és elindult a konyhapult felé. Most láttam először egy szál bokszerben és képtelen voltam levenni a szemem róla.
- Mi az? –kérdezte Bill mikor észrevette, hogy mágnesként vonzza a figyelmemet.
-Ááh... csak bámulom az én szexy pasimat. –mosolyogtam.
Cserébe én is megkaptam a kedvenc mosolyomat.
Reggeli után felöltöztünk és már úton is voltunk Billék háza felé. Csak most tudatosult bennem hogy még nem is jártam náluk. Az út nem volt hosszú. Csak 10 perc. Egy gyönyörű ház előtt álltunk meg körben magas sövénnyel a kerítés mellett és egy aranyos vidám kutyussal. Bill behajtott a kocsifelhajtóra.
Kiszálltunk és a kutyus egyből gazdiához rohant és farkcsóválva körülszimatolta.
-  Lizze, bemutatom Scottyt! – mondta Bill miközben simogatta.
Scotty egyből odarohant hozzám is hogy körbeszaglásszon és begyűjtsön egy nagy adag simogatást.
- Na gyere, Tom fent van a házban. Még úgysem találkoztatok. Nagyon kíváncsi rád. Mióta megismertelek azzal cukkol, hogy mikor láthat, de nem véletlen hogy nem akartalak idehozni.
- Mégis miért? Megesz reggelire?- kérdeztem viccelődve.
- Ja, a szemével. Menjünk. - intett fejével a ház felé.
Kisebb-nagyobb bokrok és szép zöld fű fogta közre a kis kő járdát, ami a házhoz vezetett, ami belülről még bámulatosabb volt. Minden olyan modern és letisztult, de mégis áradt a falakból is a luxus. Illett hozzájuk. Tom a hallban állt és széles mosollyal méregetett.
- Szia! –üdvözölt és közelebb lépett- Sokat mesélt rólad Bill. Későbbre vártalak titeket. Azt hittem jobban kifáradtok az egész éjszakás ágytornától. Vagy nem volt semmi? – járt a tekintete köztem és Bill között, aki idő közben engem megkerülve Tom mellé sétált- Ennyire nem lehetsz fatökű öcsi. Ennyi idő alatt már levarrnám fél  L.A.-t –röhögött – Ha igazi pasi kell, tudod, hol találsz! – vigyorgott rám.
Bill egy erőteljes tarkón vágással próbálta jelezni tesójának, hogy álljon le.
- Bocs mindig ilyen paraszt! –de ezt inkább címezte Tomnak, mint nekem.
 - Most mi van? – kezdte a veszekedést a tarkóját dörzsölgetve Tom. Mit mondtam már megint? Erősnek érzed magad öcsi? Összecsomagollak!
- Khmm.. - próbáltam jelezni, hogy én is itt vagyok.
-  Tudod Tom – léptem közelebb hozzá- engem valahogy jobban érdekel a gitárszólód, mint az, amit a gatyádban hordasz.
 Bill fuldoklott a röhögéstől Tomnak meg leesett az álla.
- Te melyik bolygóról pottyantál le?- szegezte nekem a kérdést.
- Arról ahol nem díjazzák a nagyszájú macsó bőrbe bújt kiscicákat. - vágtam vissza.
Na, jó azt hiszem a bemutatkozás megvolt és most mehetnénk. – Mondta Bill még mindig röhögve és meglapogatta elképedt tesója a hátát, aki köpni, nyelni nem tudott- Veszélyes mi? Induljunk, mert Andreas gépe hamarosan megérkezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése