Ahhoz képest, hogy éjszaka nem sokat aludtam reggel mégis kipihenten ébredtem. Ránéztem az órára, 9 óra. Még volt 2 órám. Kipattantam az ágyból, gyorsan átöltöztem és elindultam a konyha felé. Isteni illatok terjengtek a lakásban.
Ahogy vártam anyu már megcsinálta a reggelit és az asztalnál ült.
- Jó reggelt! –fordult felém mikor meghallotta, hogy jövök - Ma van a nagy nap! –terült szét egy hatalmas mosoly az arcán- Mindent bepakoltál?
- Igen azt hiszem. - ültem le az asztalhoz.
- Mikor ment el Bill? Tudtatok beszélni? Mit akart tőled? Mi volt tegnap? Mesélj! –halmozott el kérdésekkel miközben ő is csatlakozott hozzám.
Kicsit meglepődtem anyu hirtelen jött lelkesedésén és az a furcsa csillogás a szemében mindent elárult. Bill tenyeréből eszik. Teljesen oda van érte. Ha csak sejtené, hogy mi történt aznap este mikor megismerkedtünk nem csak, hogy nem engedne el a turnéra, de előbújna belőle az „anyatigris” és meg találná fojtani Billt. Vettem egy nagy levegőt és kifújtam, hogy időt nyerjek gondolkozni majd elmosolyodtam és a tőlem telhető legnagyobb lelkesedéssel válaszoltam neki.
Anyu itta minden szavamat és látszólag jól tudtam palástolni idegességemet. Nem szeretek hazudni neki, de most az egyszer muszáj volt.
- Annyira aranyos ez a fiú. - jegyzi meg a monológom végén.
- Igen. Az. – bólogatok - Nem baj, hogy egyedül hagylak?- nézek fel rá miközben a kávémat kortyolgatom.
- Dehogy kicsim. El leszek én. Érezd jól magad. – legyint, de látom a szemeiben, hogy hiányozni fogok neki.
- Köszi. Nagyon szeretlek. - bújok hozzá.
- Én is téged kicsim. - ölel át. - De azért még hívhatsz, ha eszedbe jutok.
- Persze. Hívlak majd.
- Ezt megbeszéltük. Menj készülődni. Én addig lehordom a cuccaidat.
- Rendben!- álltam fel az asztaltól és nyomtam egy hatalmas puszit anyu homlokára.
Gyorsan felsiettem az emeletre és beköltöztem a fürdőbe. Lefürödtem, sminkeltem, hajat csináltam. Mire észbe kaptam 11 óra volt. Hamar elment az idő. Csöngettek.
- Nyitom! - rohantam az ajtóhoz.
Bill állt velem szemben hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia! –jött közelebb és ismét egy puszival köszöntött. Azt hittem meggyulladok.
- Kész vagy? – nézett rám mosolyogva.
- Igen. -bólogattam.
Bill vitte az egyik bőröndöt én meg a másikat.
- Szia, kicsim. Vigyázz magadra. -puszil meg anyu.
- Majd én vigyázok rá. -szól közbe Bill vigyorogva.
- Majd hívlak. Szeretlek anyu. - búcsúzok el tő le az ajtóban.
Ahogy kiléptem az udvarra, megpillantottam a turnébuszukat. Sokkal nagyobb volt, mint amilyennek képzeltem. Kicsit birkóztam azzal a fránya bőrönddel kifele menet de Tom oda sietett hozzám.
- Add csak majd én. -veszi el tőlem egy nagy mosoly keretében.
- Köszi. -néztem rá hálásan.
Miután beraktuk a táskáimat a csomagtartóba felszálltunk és elindultunk.
Anyu integetett. Nagyon rossz érzés volt elmenni.
- Biztos el akarsz jönni?- méregetett aggódva Bill.
- Igen, csak egy kicsit nehéz.
- Gyere, bemutatlak a többieknek. -fogta meg a kezem és beljebb kísért a buszban. A meglepetéstől kikerekedett a szemem. Olyan volt belülről mintha egy komplett ház lenne. Gyönyörű bőr fotelek és kanapé volt az előtérben, plazma TV, kicsit beljebb mentünk egy konyhaféleség volt kis hűtővel, konyhapult, telefon. Bill beljebb húzott egy keskeny folyosón mentünk végig ahonnan nyílt az ő szobája meg egy fürdő. A busz végében egy hatalmas tojás alakú ágy volt vele szemben a falon még egy plazma TV és egy lépcső fel az emeletre.
- Srácok, ő Kimi. - mutatott be a többieknek, akik az ágyon terpeszkedtek.
- Sziasztok. – intettem nekik mosolyogva.
- Reméljük, jól érzed majd magad. – Állt fel Gustav adott két puszit és megölelgetett.
- Köszi-, néztem rajtuk végig elpirulva.
- Gyere, megmutatom a felső szintet is. - intett Bill a lépcső felé.
Azt hittem, hogy nem érhet meglepetés, ezek után, de mégis. A felső emeleten az előtér két oldalát két hatalmas akasztós, polcos szekrénysor foglalta el, amiben az ikrek cuccai sorakoztak majd egy hasonló kis folyosóra értünk, mint ami lent volt azzal a különbséggel, hogy itt Tom fürdője és szobája foglalt helyet. A busz elejében ugyan olyan bőr kanapé terült el, mint lent, vele szemben a falon még két hatalmas plazma TV előttük két állvánnyal, amik meg voltak rakva játék konzolokkal.
- És ez itt a „játszós szóba”.- emelte ki Bill az utolsó két szót.
- Hát nem semmi. - néztem rá hüledezve –És én hol fogok aludni?
- Hát két opció van. Vagy nálam, vagy Tomnál- tördelgette idegesen az ujjait- habár Tomot nem ajánlom, mert tuti reggelre lerúg az ágyról. –próbálta viccel oldani a feszültséget.
Hát őszintén megvallva nem nagyon akartam egyiknél sem aludni, de valahol muszáj volt. Ahh meg van. - mosolyodtam el.
- Nem akarom, hogy nyomorogjatok miattam. Szerintem nekem a lépcső melletti ágy tökéletesen megfelel.
Bill arcára kiült a meglepetés és még valami más is amit nem tudtam hova tenni. Talán csalódottság?
- Rendben. –nézett rám fapofával- gyere menjünk vissza a többiekhez.
A nap hamar eltelt. Georg és Gustav az utolsó pihenőhelyen átmentek az ő buszukba miután kifaggattak teljesen az életemről. Ennyi kérdésre még nem kellett válaszolnom, soha de jól szórakoztam és örültem hogy foglalkoznak velem..
Nem tudom pontosan mikor mentünk aludni, de vagy fél órán át forgolódtam az ágyban és a végén úgy döntöttem Tv-zek inkább. Túl sok minden történt ma és zakatolt a fejem.
Ahogy vártam anyu már megcsinálta a reggelit és az asztalnál ült.
- Jó reggelt! –fordult felém mikor meghallotta, hogy jövök - Ma van a nagy nap! –terült szét egy hatalmas mosoly az arcán- Mindent bepakoltál?
- Igen azt hiszem. - ültem le az asztalhoz.
- Mikor ment el Bill? Tudtatok beszélni? Mit akart tőled? Mi volt tegnap? Mesélj! –halmozott el kérdésekkel miközben ő is csatlakozott hozzám.
Kicsit meglepődtem anyu hirtelen jött lelkesedésén és az a furcsa csillogás a szemében mindent elárult. Bill tenyeréből eszik. Teljesen oda van érte. Ha csak sejtené, hogy mi történt aznap este mikor megismerkedtünk nem csak, hogy nem engedne el a turnéra, de előbújna belőle az „anyatigris” és meg találná fojtani Billt. Vettem egy nagy levegőt és kifújtam, hogy időt nyerjek gondolkozni majd elmosolyodtam és a tőlem telhető legnagyobb lelkesedéssel válaszoltam neki.
Anyu itta minden szavamat és látszólag jól tudtam palástolni idegességemet. Nem szeretek hazudni neki, de most az egyszer muszáj volt.
- Annyira aranyos ez a fiú. - jegyzi meg a monológom végén.
- Igen. Az. – bólogatok - Nem baj, hogy egyedül hagylak?- nézek fel rá miközben a kávémat kortyolgatom.
- Dehogy kicsim. El leszek én. Érezd jól magad. – legyint, de látom a szemeiben, hogy hiányozni fogok neki.
- Köszi. Nagyon szeretlek. - bújok hozzá.
- Én is téged kicsim. - ölel át. - De azért még hívhatsz, ha eszedbe jutok.
- Persze. Hívlak majd.
- Ezt megbeszéltük. Menj készülődni. Én addig lehordom a cuccaidat.
- Rendben!- álltam fel az asztaltól és nyomtam egy hatalmas puszit anyu homlokára.
Gyorsan felsiettem az emeletre és beköltöztem a fürdőbe. Lefürödtem, sminkeltem, hajat csináltam. Mire észbe kaptam 11 óra volt. Hamar elment az idő. Csöngettek.
- Nyitom! - rohantam az ajtóhoz.
Bill állt velem szemben hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia! –jött közelebb és ismét egy puszival köszöntött. Azt hittem meggyulladok.
- Kész vagy? – nézett rám mosolyogva.
- Igen. -bólogattam.
Bill vitte az egyik bőröndöt én meg a másikat.
- Szia, kicsim. Vigyázz magadra. -puszil meg anyu.
- Majd én vigyázok rá. -szól közbe Bill vigyorogva.
- Majd hívlak. Szeretlek anyu. - búcsúzok el tő le az ajtóban.
Ahogy kiléptem az udvarra, megpillantottam a turnébuszukat. Sokkal nagyobb volt, mint amilyennek képzeltem. Kicsit birkóztam azzal a fránya bőrönddel kifele menet de Tom oda sietett hozzám.
- Add csak majd én. -veszi el tőlem egy nagy mosoly keretében.
- Köszi. -néztem rá hálásan.
Miután beraktuk a táskáimat a csomagtartóba felszálltunk és elindultunk.
Anyu integetett. Nagyon rossz érzés volt elmenni.
- Biztos el akarsz jönni?- méregetett aggódva Bill.
- Igen, csak egy kicsit nehéz.
- Gyere, bemutatlak a többieknek. -fogta meg a kezem és beljebb kísért a buszban. A meglepetéstől kikerekedett a szemem. Olyan volt belülről mintha egy komplett ház lenne. Gyönyörű bőr fotelek és kanapé volt az előtérben, plazma TV, kicsit beljebb mentünk egy konyhaféleség volt kis hűtővel, konyhapult, telefon. Bill beljebb húzott egy keskeny folyosón mentünk végig ahonnan nyílt az ő szobája meg egy fürdő. A busz végében egy hatalmas tojás alakú ágy volt vele szemben a falon még egy plazma TV és egy lépcső fel az emeletre.
- Srácok, ő Kimi. - mutatott be a többieknek, akik az ágyon terpeszkedtek.
- Sziasztok. – intettem nekik mosolyogva.
- Reméljük, jól érzed majd magad. – Állt fel Gustav adott két puszit és megölelgetett.
- Köszi-, néztem rajtuk végig elpirulva.
- Gyere, megmutatom a felső szintet is. - intett Bill a lépcső felé.
Azt hittem, hogy nem érhet meglepetés, ezek után, de mégis. A felső emeleten az előtér két oldalát két hatalmas akasztós, polcos szekrénysor foglalta el, amiben az ikrek cuccai sorakoztak majd egy hasonló kis folyosóra értünk, mint ami lent volt azzal a különbséggel, hogy itt Tom fürdője és szobája foglalt helyet. A busz elejében ugyan olyan bőr kanapé terült el, mint lent, vele szemben a falon még két hatalmas plazma TV előttük két állvánnyal, amik meg voltak rakva játék konzolokkal.
- És ez itt a „játszós szóba”.- emelte ki Bill az utolsó két szót.
- Hát nem semmi. - néztem rá hüledezve –És én hol fogok aludni?
- Hát két opció van. Vagy nálam, vagy Tomnál- tördelgette idegesen az ujjait- habár Tomot nem ajánlom, mert tuti reggelre lerúg az ágyról. –próbálta viccel oldani a feszültséget.
Hát őszintén megvallva nem nagyon akartam egyiknél sem aludni, de valahol muszáj volt. Ahh meg van. - mosolyodtam el.
- Nem akarom, hogy nyomorogjatok miattam. Szerintem nekem a lépcső melletti ágy tökéletesen megfelel.
Bill arcára kiült a meglepetés és még valami más is amit nem tudtam hova tenni. Talán csalódottság?
- Rendben. –nézett rám fapofával- gyere menjünk vissza a többiekhez.
A nap hamar eltelt. Georg és Gustav az utolsó pihenőhelyen átmentek az ő buszukba miután kifaggattak teljesen az életemről. Ennyi kérdésre még nem kellett válaszolnom, soha de jól szórakoztam és örültem hogy foglalkoznak velem..
Nem tudom pontosan mikor mentünk aludni, de vagy fél órán át forgolódtam az ágyban és a végén úgy döntöttem Tv-zek inkább. Túl sok minden történt ma és zakatolt a fejem.
- Nem tudsz aludni?- hallok egy hangot fentről.
Nagyon megijedtem, először mert a sötétben csak egy alakot láttam meg, ahogy a lépcső tetején ül aztán rájöttem, hogy Tom az.
- Nem igazán. –fújom ki megkönnyebbülve a levegőt.
- Haza akarsz menni?- sétált le és leült mellém az ágyra.
- Nem. Jó itt csak még szokatlan.
- Az öcsémnek nagyon sokat jelent, hogy eljöttél. Úgy érzi fontos vagy neki.
Kérdőn néztem rá majd gyorsan folytatta.
- De vissza nem mond neki, hogy elkotyogtam, mert tuti kicsinál. –nevette el magát Tom olyan jóízűen hogy rám is átragadt.
- Ilyen gyorsan túl tudta tenni magát a volt barátnőjén?- vettem kicsit komolyabbra a hangsúlyom miután kinevettük magunkat.
- Ne is mond azt a csajt. –legyintett és arca megkeményedett a dühtől.
Nagyon megijedtem, először mert a sötétben csak egy alakot láttam meg, ahogy a lépcső tetején ül aztán rájöttem, hogy Tom az.
- Nem igazán. –fújom ki megkönnyebbülve a levegőt.
- Haza akarsz menni?- sétált le és leült mellém az ágyra.
- Nem. Jó itt csak még szokatlan.
- Az öcsémnek nagyon sokat jelent, hogy eljöttél. Úgy érzi fontos vagy neki.
Kérdőn néztem rá majd gyorsan folytatta.
- De vissza nem mond neki, hogy elkotyogtam, mert tuti kicsinál. –nevette el magát Tom olyan jóízűen hogy rám is átragadt.
- Ilyen gyorsan túl tudta tenni magát a volt barátnőjén?- vettem kicsit komolyabbra a hangsúlyom miután kinevettük magunkat.
- Ne is mond azt a csajt. –legyintett és arca megkeményedett a dühtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése