A zár kicsit nehezen nyílt, de végül megadta magát és kitárult. Mikor haza értem a lakás üres volt. Fáradtan ledobtam a kulcsot a kis szekrényre. Iszonyatosan éreztem magam. Egész nap kerülgetett valami. Fájt a fejem, szédültem és a torkom is iszonyatosan kapart. Ránéztem az órámra. Fél 4. Még van időm a koncertig, hogy összeszedjem magam. Elmentem letusolni. A Forró víz nagyon jól esett, egy kicsit fel is frissültem tőle. Lefürödtem, megmostam a hajam és magamra tekertem a kedvenc zöld törölközőmet. Kifele menet megláttam egy nyúzott arcot, ami visszaköszönt a tükörből. Barna hosszú hajam vizesen lapult az arcomra. Át sétáltam a szobába és felhúztam egy pólót meg egy rövidnadrágot. Még mindig bőven volt időm. Elő kotortam a táskámból a telefonomat és rutinszerűen beállítottam az ébresztőt. Ledőltem az ágyra és nagyon hamar el is nyomott az álom…
A telefon csörgésére riadtam fel. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Kinyomtam a zajos szerkezetet és felültem az ágyban. Kicsit még álmosan magam elé bambultam majd jött a felismerés hogy miért is keltem fel. Jót tett az alvás nem éreztem magam sem betegnek sem gyengének. A ruhás szekrényhez siettem és elkezdtem kiválasztani, hogy miben megyek. Az elkövetkezendő fél órában fel alá cikáztam mire végre elkészültem. Teljes harci díszben indultam meg a koncertre. Iszonyatosan jól éreztem magam. Több másik tízezer rajongóval együtt üvöltöztük, hogy „Tokio Hotel” és együtt énekeltük Billel a számokat.
Az én Billem. Mindig tudtam, hogy egyszer találkozunk, és akkor minden meg fog változni. Ő volt az életem.
Koncert után együtt tódultunk ki a tömeggel. Még ott maradtam a stadion előtt. Nem akartam haza menni. Nem akartam, hogy vége legyen… Akartam még belőle! Észrevettem pár lányt nem messze tőlem beszélgetni.
Szimpik voltak. Az egyik csajjal jobban megismerkedtem Ambernek hívták. Együtt mentünk az after partyra. Kiderült, hogy a hivatalosak rá és találkozhatnak a srácokkal.
Mikor beléptek az ikrek a terembe egyből oda mentünk hozzájuk. Nem hallottam, hogy mit beszélgettek a csajokkal, de elindultunk az ikrek után pár biztonsági őr kíséretében. Beültettek minket egy kocsiba.
- Most hova megyünk?- súgom Ambernek.
-A hoteljukba. - vigyorog.
Nem kérdeztem többet - bár lehet, kellett volna- csak örültem a helyzetnek. Bill itt volt tőlem egy karnyújtásnyira. Egy laza fél órás út után érkeztünk meg a hotelhez. Nem időztünk sokat az előtérben egyből felmentünk a lakosztályukba.
- Neked mennyi kell?- szól oda Tom Billnek.
Már itt kezdett furcsa lenni a helyzet.
- Egy. - dörmögi.
Amberék elmentek Tommal én pedig Billt követtem. Mikor becsukta utánam az ajtót lassan felé fordultam.
- Öhm..Kimy vagyok. - szólalok meg félénken.
- Nem akarom tudni ki vagy! Feküdj le az ágyra. - parancsol rám. Nem tudtam mire készül. –Engedelmeskedtem.
Mit akarsz csinálni?- kérdezem meglepetten.
Kezdett nem tetszeni ez az egész helyzet.
- Ne beszélj, csak vetkőzz le!- sürget.
- Hogy mi?- háborodok fel.
- Csináld azt, amit mondtam!- szól rám dühösen.
- Nem. - kúszok feljebb az ágyon.
Lassan közeledik felém és fölém hajol.
- Dehogynem. –nyom a falhoz és megcsókol.
Éreztem a tömény alkohol ízét a szájában.
- Bill elég! Részeg vagy...- lököm el.
- Ne ellenkezz!- egy határozott mozdulattal ülő helyzetből visszaránt az ágyra kezeimet oldalt lefogta és a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Bill kérlek ne...- könyörgök sírva neki.
Rám néz és egy pillanatra azt hittem, hogy észhez tér, de tekintete nem volt tiszta. Nem egyszerűen csak részeg volt.
Sehogy sem tudtam megakadályozni, hogy azt tegye velem, amit akar, túl erős volt. Mikor ismét a szemébe néztem már tudtam, hogy meg fog erőszakolni. Abban a pillanatban egy világ dőlt össze bennem.
Reggel kimerülve és nagy fájdalommal ébredtem. Meg sem bírtam mozdulni. Bill is felkelt. Odaadta a ruháimat.
- Mi az, miért nem öltözöl?- szól egy fokkal kedvesebben, mint tegnap.
Küzdöttem a könnyeimmel, arcomra merő közönyt erőltettem és reszketve remegő lábakkal álltam fel, majd az erőlködéstől szinte azonnal összecsuklottam.
- Mi van veled?- jön közelebb. Látja, hogy véres az ágy.
- Úristen, te még...- és itt tudatosult benne mit tett.
- Igen szűz voltam... – sütöttem le a szemem.
- Jézusom. - kap a fejéhez.
- De mit számít, nem?- húztam gúnyos fél mosolyra a szám.
- Számít, persze, hogy számít. Csak én azt hittem, hogy...
- Hogy gruppi vagyok? Hát nem. - vágtam dühösen a képébe.
- De azok a csajok...
- Őket tegnap ismertem meg a koncert után. - kapkodtam magamra gyorsan a ruháimat.
Bill nem tudott megszólalni.
- És tudod én tényleg azt hittem, hogy te más vagy. - néztem rá merő gyűlölettel. Hogy lehettem ilyen naiv?- gyűltek könnyek a szemeimbe.
- Én nem akartam.
- És? Mégis megtetted.
- Én...én sajnálom. Tegnap szakítottam a barátnőmmel és teljesen kiakadtam...- próbál magyarázkodni.
- És azt hiszed, hogy a pia, a drog meg hogy guppikkal szexelsz majd segít? - kiabálom, miközben patakokba folynak a könnyeim. A szívem teljesen összetört.
Nem mondott semmit csak idegesen tördelte az ujjait.
- Soha nem hittem volna, hogy ilyenre képes vagy. –csaptam be magam mögött az ajtót.
**
- Na milyen volt az este?- néz be hozzá kicsit később Tom.
- Még szűz volt. - ül az ágy szélén kikészülve arcát a kezébe temetve.
- Mi? De hát a csajokkal volt.
- Nem, csak a koncert után ismerte meg őket. Basszus minek kellett beszednem azt a sok szart?
A telefon csörgésére riadtam fel. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Kinyomtam a zajos szerkezetet és felültem az ágyban. Kicsit még álmosan magam elé bambultam majd jött a felismerés hogy miért is keltem fel. Jót tett az alvás nem éreztem magam sem betegnek sem gyengének. A ruhás szekrényhez siettem és elkezdtem kiválasztani, hogy miben megyek. Az elkövetkezendő fél órában fel alá cikáztam mire végre elkészültem. Teljes harci díszben indultam meg a koncertre. Iszonyatosan jól éreztem magam. Több másik tízezer rajongóval együtt üvöltöztük, hogy „Tokio Hotel” és együtt énekeltük Billel a számokat.
Az én Billem. Mindig tudtam, hogy egyszer találkozunk, és akkor minden meg fog változni. Ő volt az életem.
Koncert után együtt tódultunk ki a tömeggel. Még ott maradtam a stadion előtt. Nem akartam haza menni. Nem akartam, hogy vége legyen… Akartam még belőle! Észrevettem pár lányt nem messze tőlem beszélgetni.
Szimpik voltak. Az egyik csajjal jobban megismerkedtem Ambernek hívták. Együtt mentünk az after partyra. Kiderült, hogy a hivatalosak rá és találkozhatnak a srácokkal.
Mikor beléptek az ikrek a terembe egyből oda mentünk hozzájuk. Nem hallottam, hogy mit beszélgettek a csajokkal, de elindultunk az ikrek után pár biztonsági őr kíséretében. Beültettek minket egy kocsiba.
- Most hova megyünk?- súgom Ambernek.
-A hoteljukba. - vigyorog.
Nem kérdeztem többet - bár lehet, kellett volna- csak örültem a helyzetnek. Bill itt volt tőlem egy karnyújtásnyira. Egy laza fél órás út után érkeztünk meg a hotelhez. Nem időztünk sokat az előtérben egyből felmentünk a lakosztályukba.
- Neked mennyi kell?- szól oda Tom Billnek.
Már itt kezdett furcsa lenni a helyzet.
- Egy. - dörmögi.
Amberék elmentek Tommal én pedig Billt követtem. Mikor becsukta utánam az ajtót lassan felé fordultam.
- Öhm..Kimy vagyok. - szólalok meg félénken.
- Nem akarom tudni ki vagy! Feküdj le az ágyra. - parancsol rám. Nem tudtam mire készül. –Engedelmeskedtem.
Mit akarsz csinálni?- kérdezem meglepetten.
Kezdett nem tetszeni ez az egész helyzet.
- Ne beszélj, csak vetkőzz le!- sürget.
- Hogy mi?- háborodok fel.
- Csináld azt, amit mondtam!- szól rám dühösen.
- Nem. - kúszok feljebb az ágyon.
Lassan közeledik felém és fölém hajol.
- Dehogynem. –nyom a falhoz és megcsókol.
Éreztem a tömény alkohol ízét a szájában.
- Bill elég! Részeg vagy...- lököm el.
- Ne ellenkezz!- egy határozott mozdulattal ülő helyzetből visszaránt az ágyra kezeimet oldalt lefogta és a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Bill kérlek ne...- könyörgök sírva neki.
Rám néz és egy pillanatra azt hittem, hogy észhez tér, de tekintete nem volt tiszta. Nem egyszerűen csak részeg volt.
Sehogy sem tudtam megakadályozni, hogy azt tegye velem, amit akar, túl erős volt. Mikor ismét a szemébe néztem már tudtam, hogy meg fog erőszakolni. Abban a pillanatban egy világ dőlt össze bennem.
Reggel kimerülve és nagy fájdalommal ébredtem. Meg sem bírtam mozdulni. Bill is felkelt. Odaadta a ruháimat.
- Mi az, miért nem öltözöl?- szól egy fokkal kedvesebben, mint tegnap.
Küzdöttem a könnyeimmel, arcomra merő közönyt erőltettem és reszketve remegő lábakkal álltam fel, majd az erőlködéstől szinte azonnal összecsuklottam.
- Mi van veled?- jön közelebb. Látja, hogy véres az ágy.
- Úristen, te még...- és itt tudatosult benne mit tett.
- Igen szűz voltam... – sütöttem le a szemem.
- Jézusom. - kap a fejéhez.
- De mit számít, nem?- húztam gúnyos fél mosolyra a szám.
- Számít, persze, hogy számít. Csak én azt hittem, hogy...
- Hogy gruppi vagyok? Hát nem. - vágtam dühösen a képébe.
- De azok a csajok...
- Őket tegnap ismertem meg a koncert után. - kapkodtam magamra gyorsan a ruháimat.
Bill nem tudott megszólalni.
- És tudod én tényleg azt hittem, hogy te más vagy. - néztem rá merő gyűlölettel. Hogy lehettem ilyen naiv?- gyűltek könnyek a szemeimbe.
- Én nem akartam.
- És? Mégis megtetted.
- Én...én sajnálom. Tegnap szakítottam a barátnőmmel és teljesen kiakadtam...- próbál magyarázkodni.
- És azt hiszed, hogy a pia, a drog meg hogy guppikkal szexelsz majd segít? - kiabálom, miközben patakokba folynak a könnyeim. A szívem teljesen összetört.
Nem mondott semmit csak idegesen tördelte az ujjait.
- Soha nem hittem volna, hogy ilyenre képes vagy. –csaptam be magam mögött az ajtót.
**
- Na milyen volt az este?- néz be hozzá kicsit később Tom.
- Még szűz volt. - ül az ágy szélén kikészülve arcát a kezébe temetve.
- Mi? De hát a csajokkal volt.
- Nem, csak a koncert után ismerte meg őket. Basszus minek kellett beszednem azt a sok szart?
- Öcsi, nyugi.
- Nem! Az a lány...Különleges, más, nem tudom miért, de valami nagyon megfogott benne...
- Hú a nagy szerelem..bocsi,hogy ezt mondom de ennek már nincs jövője. Lelkileg teljesen ki lehet a csaj...
- Tudom. Valamit tennem kéne. –gyűrte meg fáradt arcát.
- És mit? Vagy hogyan? Még a nevét sem tudod.
- De. Kimynek hívják.
- Mondta?
- Igen. Meg kell találnom őt...
- Nem! Az a lány...Különleges, más, nem tudom miért, de valami nagyon megfogott benne...
- Hú a nagy szerelem..bocsi,hogy ezt mondom de ennek már nincs jövője. Lelkileg teljesen ki lehet a csaj...
- Tudom. Valamit tennem kéne. –gyűrte meg fáradt arcát.
- És mit? Vagy hogyan? Még a nevét sem tudod.
- De. Kimynek hívják.
- Mondta?
- Igen. Meg kell találnom őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése