Bill és Tom egy jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra.
- Na, nem! Bill legyél már észnél. Azt akarod, hogy szétszedjék?- horkant fel Tom és hangos puffanással ledobta a bögréjét az asztalra, amitől összerezzentem- Különben is ez nem csak a te döntésed, nem gondolod, hogy Kimynek is van némi beleszólása?..- osztotta tovább öccsét.
- Khmm… Én is itt vagyok. –Emeltem magasba a kezemet és Tom mellett kapálóztam, aki végre méltóztatott rám nézni.
Kicsit idegesített, hogy úgy beszélnek rólam, mint ha itt se lennék, ráadásul még azt sem tudom, hogy miről van szó.
- Beavatnátok, hogy mi a fészkes fenéről beszéltek? Jó dolog ez az iker telepátia, de mivel nem vagyok, az ikretek halványlila gőzöm sincs, miről folyik a vita. - Fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt és durcásan néztem Tomra. Egy pár pillanatig rám meredt minta mérlegelne majd Billre nézett kérdőn, akinek kiült a legcsúnyább „meg ne nyikkanj, mert véged” kifejezés az arcára. Tom összeszűkített szemekkel állta öccse pillantását elhúzta a száját és visszafordult felém.
- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kéne. –mosolygott rám mintha semmi sem történt volna az elmúlt pillanatokban és csak képzelődtem volna - De van egy jó ötletem. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy Natalie jobb keze vagy?
- Mondj már egy firkászt, aki ezt beveszi, hogy Natenak asszisztense van. –horkant fel Bill.
- Jó van NORMÁLIS ötleted?- nézett ádázul rá Tom- Mert az előző az gyalázat volt.
- Na, jó azt hiszem, hogy megoldom a problémát. Mielőtt egymásnak estek így kora reggel. Nem kell senkinek semmit sem mondani a hoteltől pár saroknyira letesztek én meg elsétálok oda, hogy még véletlenül se egyszerre érkezzünk. - mondtam el ötletemet hanyagul és kiittam a kávém maradékát.
Ránéztem a fiúkra, akiken látszott, hogy tetszik nekik az ötletem.
- Mi meg szólunk majd a portásnak. Oké. Ez így jó lesz. – Pattant fel Bill a kanapéról.
- Felvisszük a cuccaidat is. - teszi hozzá Tom hasonló lelkesedéssel, mint öccse.
- Remek. - mosolyodtam el én is- de most megyek még össze szedem a cuccaim.
Nem akartam minden cuccot vinni ezért elővettem a kisebb bőröndömet és bele pakoltam a leg szükségesebb dolgokat, ami kellhetnek. Mikor végeztem elmentem a mosdóba megmosakodta feltettem egy alap sminket és megfésülködtem. Amikor kész lettem kivittem a bőröndöm az előtérbe ahol az ikrek már vártak.
- Fent találkozunk!- mosolygott rám Bill és kiléptem a buszból, ami lomhán megindult mellettem és befordult a sarkon. Gyönyörű napsütéses reggel volt. Feltettem a napszemüvegem és elindultam arra amerre a busz eltűnt. Éktelen sikítozás ütötte meg a fülem. Bekanyarodtam és már láttam is hogy miért. Eléggé szép kis tömeg gyűlt össze a hotel előtt és az ikrek éppen akkor szálltak ki. A hangokból és a gépek kattogásából arra következtettem, hogy igaza volt Billnek tényleg jó sok firkász várta őket. Lassítottam lépteimen hogy ne érjek olyan gyorsan oda, mert akkor lőttek a tervnek és a túloldalról szemléltem az őrjöngő tömeget. Mikor az újságírók nagy része elszivárgott át sétáltam az út túloldalára a hotel elé, de még így is át kellett verekednem magam a rajongók hadán, hogy elérjek a bejáratig ahol egy hatalmas kétajtós szekrény biztonsági őr állt. Mikor oda értem készségesen félre állt és utat engedett. Egyből a recepció felé vettem az irányt ahol egy magas szőke hajú szemüveges nyurga srác állt.
- Na, nem! Bill legyél már észnél. Azt akarod, hogy szétszedjék?- horkant fel Tom és hangos puffanással ledobta a bögréjét az asztalra, amitől összerezzentem- Különben is ez nem csak a te döntésed, nem gondolod, hogy Kimynek is van némi beleszólása?..- osztotta tovább öccsét.
- Khmm… Én is itt vagyok. –Emeltem magasba a kezemet és Tom mellett kapálóztam, aki végre méltóztatott rám nézni.
Kicsit idegesített, hogy úgy beszélnek rólam, mint ha itt se lennék, ráadásul még azt sem tudom, hogy miről van szó.
- Beavatnátok, hogy mi a fészkes fenéről beszéltek? Jó dolog ez az iker telepátia, de mivel nem vagyok, az ikretek halványlila gőzöm sincs, miről folyik a vita. - Fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt és durcásan néztem Tomra. Egy pár pillanatig rám meredt minta mérlegelne majd Billre nézett kérdőn, akinek kiült a legcsúnyább „meg ne nyikkanj, mert véged” kifejezés az arcára. Tom összeszűkített szemekkel állta öccse pillantását elhúzta a száját és visszafordult felém.
- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kéne. –mosolygott rám mintha semmi sem történt volna az elmúlt pillanatokban és csak képzelődtem volna - De van egy jó ötletem. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy Natalie jobb keze vagy?
- Mondj már egy firkászt, aki ezt beveszi, hogy Natenak asszisztense van. –horkant fel Bill.
- Jó van NORMÁLIS ötleted?- nézett ádázul rá Tom- Mert az előző az gyalázat volt.
- Na, jó azt hiszem, hogy megoldom a problémát. Mielőtt egymásnak estek így kora reggel. Nem kell senkinek semmit sem mondani a hoteltől pár saroknyira letesztek én meg elsétálok oda, hogy még véletlenül se egyszerre érkezzünk. - mondtam el ötletemet hanyagul és kiittam a kávém maradékát.
Ránéztem a fiúkra, akiken látszott, hogy tetszik nekik az ötletem.
- Mi meg szólunk majd a portásnak. Oké. Ez így jó lesz. – Pattant fel Bill a kanapéról.
- Felvisszük a cuccaidat is. - teszi hozzá Tom hasonló lelkesedéssel, mint öccse.
- Remek. - mosolyodtam el én is- de most megyek még össze szedem a cuccaim.
Nem akartam minden cuccot vinni ezért elővettem a kisebb bőröndömet és bele pakoltam a leg szükségesebb dolgokat, ami kellhetnek. Mikor végeztem elmentem a mosdóba megmosakodta feltettem egy alap sminket és megfésülködtem. Amikor kész lettem kivittem a bőröndöm az előtérbe ahol az ikrek már vártak.
- Fent találkozunk!- mosolygott rám Bill és kiléptem a buszból, ami lomhán megindult mellettem és befordult a sarkon. Gyönyörű napsütéses reggel volt. Feltettem a napszemüvegem és elindultam arra amerre a busz eltűnt. Éktelen sikítozás ütötte meg a fülem. Bekanyarodtam és már láttam is hogy miért. Eléggé szép kis tömeg gyűlt össze a hotel előtt és az ikrek éppen akkor szálltak ki. A hangokból és a gépek kattogásából arra következtettem, hogy igaza volt Billnek tényleg jó sok firkász várta őket. Lassítottam lépteimen hogy ne érjek olyan gyorsan oda, mert akkor lőttek a tervnek és a túloldalról szemléltem az őrjöngő tömeget. Mikor az újságírók nagy része elszivárgott át sétáltam az út túloldalára a hotel elé, de még így is át kellett verekednem magam a rajongók hadán, hogy elérjek a bejáratig ahol egy hatalmas kétajtós szekrény biztonsági őr állt. Mikor oda értem készségesen félre állt és utat engedett. Egyből a recepció felé vettem az irányt ahol egy magas szőke hajú szemüveges nyurga srác állt.
- Öhm.. jó napot. Kimi Braucher vagyok. – hadartam
-Ó, igen a negyedik emeleten a 26-os szoba. - mosolygott hivatalosan.
- Köszönöm. - bólintottam és elindultam a lift felé.
Az emeleten, amikor kiszálltam egy hatalmas kétajtós szerkény kopasz fazon fogadott. Ahogy elnéztem David az egész szintet kivette, hogy a fiúkat tényleg senki se zavarhassa.
- Mi járatban?- tette karba kezeit a mellkasa előtt.
Eléggé rémisztő látvány volt. Egy valamivel kisebb- azért ő sem volt elhanyagolható méretű- szemüveges ember jött felénk.
- Jörg. Engedd be Kimit. Ne legyél faragatlan. –szolt rá kicsit keményen és a vállánál fogva arrébb állította a hústoronyt. – Saki vagyok. Ne haragudj, csak kicsit nagy a tumultus lent nem akarjuk, hogy valaki felszökjön. - szabadkozott- Gyere, elkísérlek a fiúkhoz.
Mikor beléptünk mindenki egy emberként fordult felénk. Bill állt az ajtóhoz legközelebb és a mini bárból vett ki ürítőt a többiek pedig a szoba túl végében terültek el a kanapékon.
- Á Kimi! –ugrott a nyakamba Bill.
Kicsit meglepett. Nem számítottam rá, de nagyon jól esett. Körülbelül fél pillanatig szorongatott aztán valószínűleg észbe kapott, hogy mit csinál –sajnos- elengedett és megállt velem tisztes távolságban szembe. Egy cseppet el is pirosodott, ha jól láttam.
- Ő csak örülök, hogy át jutottál egyben a cápák között. –vakargatta fejét zavartan és mosolygott.
- Most mi van??- fordult hátra mérgesen mikor Tomból felszakadt egy nevetés. Nem is aggódhat az ember? - csörtetett vissza a kanapéra miközben gyilkos villámokat szórt bátya felé. Lehuppant az egyik fotelbe és bele kortyolt az üdítőjébe.
- A te szobád lesz a 28.-as – nézett felém Tom, az asztalról felvette a kulcsot és egy laza mozdulattal felém hajította. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem az előbbi eset után hogy el tudtam kapni mielőtt leverte volna a mellettem álló kis asztalról az üveg vázát tele virággal. – Bill és az én szobám között. –kacsintott egyet.
Nem tudtam hova tenni ezt a plusz információt és a kacsintást, de rá hagytam.
- Azt hiszem, megyek. –indultam meg az ajtó felé.
- A cuccaid már ott vannak. –szólt utánam Tom. csak intettem neki, hogy köszi és elindultam h megkeressem a szobám.
Mikor benyitottam majdnem összeestem olyan szép volt. Nem volt hodály, de mégis gyönyörű szép, letisztult és modern volt. A bőröndöm a terasz ajtó előtt várt. Mikor ki gyönyörködtem magam a szobában oda sétáltam és kivettem belőle egy fehérneműt és megrohamoztam a fürdőt. Gyors ledobáltam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Csak folyattam magamra a forró vizet. Iszonyatosan jól esett. Lelazított és felfrissített. Mikor végeztem magam köré csavartam a törölközőt és kivettem egy pólót és egy cső farmer nadrágot, felöltöztem.
A hajamat lazán felgumiztam és kikotortam a kézi táskámból az ipodomat elindultam ki a teraszra. Nagyon szép volt a kilátás. Egy gyönyörű parkra nézett a szoba. Tele zöld fákkal és emberekkel. Leültem az egyik fotelbe, ami kint volt bedugtam a fülest és bekapcsoltam a zenét. Néztem a nyüzsgő parkot. Volt, aki a kutyáját sétáltatta vagy a kisfiával focizott vagy a szerelmével piknikezett. Az agyamban elkezdtem átfuttatni az elmúlt pár nap eseményeit. Őrletes volt. Ha valaki nekem azelőtt a koncert előtt azt mondja, hogy én itt fogok, üli, és a fiúkkal fogok, együtt turnézni tuti körbe röhögöm. Viszont volt még egy lebokszolatlan meccsem magammal, mégpedig Bill miatt.
Egyszerűen nem tudom hova tenni. Az elmúlt 7 évben ő volt az egyik központi ember az életemben. Róla szólt minden és rengeteget álmodoztam róla, hogy egyszer találkozhatok vele és elmondhatom, neki mennyire köszönök mindent és milyen fontos nekem. De az élet úgy gondolta kiszúr velem és nem olyanra sikerült az első nagy találkozás, mint terveztem. Nem tudtam eldönteni, hogy haragudjak e rá vagy lépjek túl a dolgon. Láttam, rajta hogy tényleg iszonyatosan érzi magát, azért amit tett, de tényleg nem tudom, mi legyen vele. Meg babonáz, egy felöl és legszívesebben a karjaiba omlanék, de a racionális felem –az okos oldalam- szerint ez hülyeség úgy, ahogy van. Azt nem nagyon tudtam elképzelni, hogy másként néz rám, mint a többi lányra. Biztosra veszem, hogy csak azért kért meg hogy jöjjek velük, mert zabálja a bűntudata. Hát egye is… van miért…
Egy kéz fogta meg a vállam, amitől nagyot ugrottam ijedtemben. Kirántottam a fülest és hátra fordultam.
- Bill! Az istenit a frászt hoztad rám! – de jó „emlegetett szamár” – Mit keresel te itt?
- Ne haragudj. –nézett rám bocsánatkérően nagy boci szemekkel- Nem akartalak megijeszteni csak szólni jöttem, hogy nekünk a helyszínre kell mennünk hangpróbára és meg akartam kérdezni, hogy van e kedved velünk jönni vagy inkább itt maradsz? – húzta fel szemöldökét kérdőn és várta a reakcióm.
Agyamban gyorsan átfutattam a lehetőségeket.
- Naná. Persze. –bólogattam. Nagyon nem volt kedvem a 4 fal között csücsülni és kíváncsi is voltam rá hogy milyen egy hangpróba.
Felkaptam az ágyról a kis táskámat és elindultam Billel a többiek felé.
David csatlakozott hozzánk menet közben.
- Helló David! –intett neki Bill.
- Sziasztok. –veregette meg a vállát David. - A kis hölgy kicsoda? –kérdezte egy 100wattos mosoly keretében és szeme köztem és Bill között járt.
- Ő Kimi. –mutatott be Bill.
-Á igen. –mért végig David. –Üdv a csapatban! –rázott kezet velem. - Gyertek, menjünk a többiek már lent várnak.
Kicsit feszélyezve éreztem magam David mellett nem is tudom, hogy miért, talán azért mert ő is tudott arról, ami történt.
Gondolataimból a liftjelző hangja rántott vissza a valóságba.
Biiil! – hallottam meg egy vékonyka női hangot és pár pillanattal később a hozzá tartozó szőke bombázót láttam meg. Egy mélyen dekoltált spagetti pántos felső egy farmer rövidnadrág volt rajta. Végtelenül hosszú lábain pedig egy magas sarkú szandál viselt. Szőke hosszú fürtjei csak úgy lobogtak mikor Bill felé sietett és a nyakába borult. Egy pillanatra lefagytam és feltűnés nélkül Davidre pillantottam magam mellett, aki a plafont bámulta és arcára eléggé egyértelműen kiült a nemtetszés jele.
- Melanie. – Köszönt vissza Bill egy csepplelkesedés nélkül inkább megdöbbenve és lefejtette magáról a szőkeséget, aki kacéran mosolygott rá majd mikor megpillantott engem Bill mögött szánakozva és fintorogva mért végig. Tudtam ki ő… és rohadtul nem tetszett a helyzet. Valahogy nem voltam kíváncsi Bill exére aki miatt kiütötte magát azon az estén.
- Hát te ki vagy? –vetette oda foghegyről. Elszállt az agyam és legszívesebben leugattam volna a fejét a helyéről, hogy mi a szart képzel magáról?! De csak ugyan olyan szánakozó tekintettel mértem végig.
- Ő itt Kimi. –válaszolt helyettem Bill.
Egy darabig méregetett még Melanie majd felszakadt belőle egy csilingelő nevetés, amitől a szőr felállt a hátamon.
- Na, jó azt hiszem, én megyek. –indultam meg Tomék felé, akik úgy szint döbbenve nézték az eseményeket.
- Helyes. –szól utánam gúnyosan Melanie. Megtorpantam egy pillanatra, becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt és latolgattam. Visszamegyek, és ki cikkcakkozom azt a helyes pofiját vagy elengedem a megjegyzést a fülem mellett és tovább megyek…
-Ó, igen a negyedik emeleten a 26-os szoba. - mosolygott hivatalosan.
- Köszönöm. - bólintottam és elindultam a lift felé.
Az emeleten, amikor kiszálltam egy hatalmas kétajtós szerkény kopasz fazon fogadott. Ahogy elnéztem David az egész szintet kivette, hogy a fiúkat tényleg senki se zavarhassa.
- Mi járatban?- tette karba kezeit a mellkasa előtt.
Eléggé rémisztő látvány volt. Egy valamivel kisebb- azért ő sem volt elhanyagolható méretű- szemüveges ember jött felénk.
- Jörg. Engedd be Kimit. Ne legyél faragatlan. –szolt rá kicsit keményen és a vállánál fogva arrébb állította a hústoronyt. – Saki vagyok. Ne haragudj, csak kicsit nagy a tumultus lent nem akarjuk, hogy valaki felszökjön. - szabadkozott- Gyere, elkísérlek a fiúkhoz.
Mikor beléptünk mindenki egy emberként fordult felénk. Bill állt az ajtóhoz legközelebb és a mini bárból vett ki ürítőt a többiek pedig a szoba túl végében terültek el a kanapékon.
- Á Kimi! –ugrott a nyakamba Bill.
Kicsit meglepett. Nem számítottam rá, de nagyon jól esett. Körülbelül fél pillanatig szorongatott aztán valószínűleg észbe kapott, hogy mit csinál –sajnos- elengedett és megállt velem tisztes távolságban szembe. Egy cseppet el is pirosodott, ha jól láttam.
- Ő csak örülök, hogy át jutottál egyben a cápák között. –vakargatta fejét zavartan és mosolygott.
- Most mi van??- fordult hátra mérgesen mikor Tomból felszakadt egy nevetés. Nem is aggódhat az ember? - csörtetett vissza a kanapéra miközben gyilkos villámokat szórt bátya felé. Lehuppant az egyik fotelbe és bele kortyolt az üdítőjébe.
- A te szobád lesz a 28.-as – nézett felém Tom, az asztalról felvette a kulcsot és egy laza mozdulattal felém hajította. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem az előbbi eset után hogy el tudtam kapni mielőtt leverte volna a mellettem álló kis asztalról az üveg vázát tele virággal. – Bill és az én szobám között. –kacsintott egyet.
Nem tudtam hova tenni ezt a plusz információt és a kacsintást, de rá hagytam.
- Azt hiszem, megyek. –indultam meg az ajtó felé.
- A cuccaid már ott vannak. –szólt utánam Tom. csak intettem neki, hogy köszi és elindultam h megkeressem a szobám.
A hajamat lazán felgumiztam és kikotortam a kézi táskámból az ipodomat elindultam ki a teraszra. Nagyon szép volt a kilátás. Egy gyönyörű parkra nézett a szoba. Tele zöld fákkal és emberekkel. Leültem az egyik fotelbe, ami kint volt bedugtam a fülest és bekapcsoltam a zenét. Néztem a nyüzsgő parkot. Volt, aki a kutyáját sétáltatta vagy a kisfiával focizott vagy a szerelmével piknikezett. Az agyamban elkezdtem átfuttatni az elmúlt pár nap eseményeit. Őrletes volt. Ha valaki nekem azelőtt a koncert előtt azt mondja, hogy én itt fogok, üli, és a fiúkkal fogok, együtt turnézni tuti körbe röhögöm. Viszont volt még egy lebokszolatlan meccsem magammal, mégpedig Bill miatt.
Egyszerűen nem tudom hova tenni. Az elmúlt 7 évben ő volt az egyik központi ember az életemben. Róla szólt minden és rengeteget álmodoztam róla, hogy egyszer találkozhatok vele és elmondhatom, neki mennyire köszönök mindent és milyen fontos nekem. De az élet úgy gondolta kiszúr velem és nem olyanra sikerült az első nagy találkozás, mint terveztem. Nem tudtam eldönteni, hogy haragudjak e rá vagy lépjek túl a dolgon. Láttam, rajta hogy tényleg iszonyatosan érzi magát, azért amit tett, de tényleg nem tudom, mi legyen vele. Meg babonáz, egy felöl és legszívesebben a karjaiba omlanék, de a racionális felem –az okos oldalam- szerint ez hülyeség úgy, ahogy van. Azt nem nagyon tudtam elképzelni, hogy másként néz rám, mint a többi lányra. Biztosra veszem, hogy csak azért kért meg hogy jöjjek velük, mert zabálja a bűntudata. Hát egye is… van miért…
Egy kéz fogta meg a vállam, amitől nagyot ugrottam ijedtemben. Kirántottam a fülest és hátra fordultam.
- Bill! Az istenit a frászt hoztad rám! – de jó „emlegetett szamár” – Mit keresel te itt?
- Ne haragudj. –nézett rám bocsánatkérően nagy boci szemekkel- Nem akartalak megijeszteni csak szólni jöttem, hogy nekünk a helyszínre kell mennünk hangpróbára és meg akartam kérdezni, hogy van e kedved velünk jönni vagy inkább itt maradsz? – húzta fel szemöldökét kérdőn és várta a reakcióm.
Agyamban gyorsan átfutattam a lehetőségeket.
- Naná. Persze. –bólogattam. Nagyon nem volt kedvem a 4 fal között csücsülni és kíváncsi is voltam rá hogy milyen egy hangpróba.
Felkaptam az ágyról a kis táskámat és elindultam Billel a többiek felé.
David csatlakozott hozzánk menet közben.
- Helló David! –intett neki Bill.
- Sziasztok. –veregette meg a vállát David. - A kis hölgy kicsoda? –kérdezte egy 100wattos mosoly keretében és szeme köztem és Bill között járt.
- Ő Kimi. –mutatott be Bill.
-Á igen. –mért végig David. –Üdv a csapatban! –rázott kezet velem. - Gyertek, menjünk a többiek már lent várnak.
Kicsit feszélyezve éreztem magam David mellett nem is tudom, hogy miért, talán azért mert ő is tudott arról, ami történt.
Gondolataimból a liftjelző hangja rántott vissza a valóságba.
Biiil! – hallottam meg egy vékonyka női hangot és pár pillanattal később a hozzá tartozó szőke bombázót láttam meg. Egy mélyen dekoltált spagetti pántos felső egy farmer rövidnadrág volt rajta. Végtelenül hosszú lábain pedig egy magas sarkú szandál viselt. Szőke hosszú fürtjei csak úgy lobogtak mikor Bill felé sietett és a nyakába borult. Egy pillanatra lefagytam és feltűnés nélkül Davidre pillantottam magam mellett, aki a plafont bámulta és arcára eléggé egyértelműen kiült a nemtetszés jele.
- Melanie. – Köszönt vissza Bill egy csepplelkesedés nélkül inkább megdöbbenve és lefejtette magáról a szőkeséget, aki kacéran mosolygott rá majd mikor megpillantott engem Bill mögött szánakozva és fintorogva mért végig. Tudtam ki ő… és rohadtul nem tetszett a helyzet. Valahogy nem voltam kíváncsi Bill exére aki miatt kiütötte magát azon az estén.
- Hát te ki vagy? –vetette oda foghegyről. Elszállt az agyam és legszívesebben leugattam volna a fejét a helyéről, hogy mi a szart képzel magáról?! De csak ugyan olyan szánakozó tekintettel mértem végig.
- Ő itt Kimi. –válaszolt helyettem Bill.
Egy darabig méregetett még Melanie majd felszakadt belőle egy csilingelő nevetés, amitől a szőr felállt a hátamon.
- Na, jó azt hiszem, én megyek. –indultam meg Tomék felé, akik úgy szint döbbenve nézték az eseményeket.
- Helyes. –szól utánam gúnyosan Melanie. Megtorpantam egy pillanatra, becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt és latolgattam. Visszamegyek, és ki cikkcakkozom azt a helyes pofiját vagy elengedem a megjegyzést a fülem mellett és tovább megyek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése