Egy valóra vált álom?? (7.Rész)

- Hát te? Merre vannak a többiek? Azt hittem, hogy ki sem bújsz Bill seggéből. –jött felém nevetgélve. Teljesen elöntötte a szar az agyamat. Lejövök, hogy kicsit relaxáljak erre itt sincs nyugtom?? – Csak hogy képe kerülj kicsi lány Bill sosem lesz a tiéd. –terült szét egy felsőbbrendű kifejezés az arcán mintha ő többet érne nálam. –Ő még mindig engem szeret, és csak idő kérdése hogy újra a lábaim előtt heverjen. – Ebben az egyben igaza volt, mert Bill még tényleg oda van érte. Tomnak is bevallotta. De attól függetlenül nem tudtam, hogy mégis mit képzel ez magáról. De valahol jól esett, mert ez azt jelentette, hogy tart tőlem és igen is ellenfélként tekint rám.– Különben is mit akarna egy hozzád hasonlótól. Nézz már végig magadon. Csak egy kis szánalmas csaj vagy… –jött vészesen közel hozzám és teljesen bele mászott a képembe. Hajszál választott el attól, hogy felpofozzam. – fogadjunk, hogy az egyik koncert után akaszkodtál a nyakába. –köpte felém a szavakat.

- Ahogy te is…nem, de bár? Húztam fel a szemöldököm és karba tett kézzel lenézően végig mértem. „Ha te így kisanyám, akkor én is”.

- Te mégis mit képzelsz magadról mi? –visította a képembe teljesen kikelve magából. Látszott rajta ő is észrevette, hogy kikerült a kezéből az irányítás. – Kicsinállak érted?! Egy senki vagy! Hozzám képest egy kis senki!!- üvöltözött tovább.

Teljesen elszállt az agyam és lendületből lekevertem neki egy hatalmas pofont. Akkorát csattant, hogy az üres fürdőben nagy vízhangot keltett. Hatalmas csend lett utána és Melanie hitetlenkedve nézett rám jobb kezével a sajgó pontot masszírozta.

- Egy utolsó manipulatív kurva vagy! Lehet, hogy nincs pénzem és nem vagyok plasztik cica, mint te, de jobb ember vagyok nálad! Ha Billnek inkább te kellesz, akkor megérdemlitek, egymást hidd el, de engem el lehet felejteni! Attól hogy a szádat jártatod és előadod, nekem magad attól nem érsz el semmit. Nem fogok beijedni tőled… Ártalmatlan vagy és csak a szád nagy. Szánalma hülye picsa. –fordultam meg hogy elvegyem a köntösöm a napozóágyról. Elment a kedvem az úszástól és inkább fel akartam menni a szobámba, de hátulról elkapta a karomat a falnak nyomott és fojtogatni kezdett. Szeme csillogott az őrülettől.

- Senki sem beszélhet így velem! Értetted?!! És hogy merészeltél kezet emelni rám??!! MEGÖLLEK!!- kiabálta miközben ujjait szorosabban a nyakam köré fonta. Kezdett elhomályosodni minden és akárhogy próbáltam lefejteni a kezét sehogy sem ment.

- Melanie!! Azonnal engedd el! –hallottam meg egy ismerős hangot majd a szorítás a nyakam körül egy pillanat alatt elmúlt és köhögve, fuldokolva rogytam térdre.

 Tom a két karjánál fogva tartotta béklyóban a támadómat és fél centiről üvöltött a képébe.

- Te normális vagy?! Ha még egyszer meglátlak Kimy közelében leszarom, hogy lány vagy nagyon megbánod érted!!?- rázta a karjánál fogva Melaniet majd határozott lépésekkel elindult maga után vonszolva őt.

- Ha még egyszer meglátlak akár az ő akár az öcsém közelében, míg itt vagyunk, nagyon megbánod! –azzal egy határozott mozdulattal kilökte a fürdő ajtaján és visszasietett hozzám.

- Jól vagy? –fogta meg a karom és óvatosan segített felállni.

- Igen. – válaszoltam erőtlenül. A hangom még nem volt az igazi. –Hogy kerülsz ide? Néztem fel megmentőmre.

- Téged kerestelek és az egész hotelt átkutattam már mert eltűntél és mikor lejöttem hallottam, hogy Melanie kiabál. Mi a fene történt? – adta oda nekem a köntöst hogy felvegyem.

- Lejöttem úszni és Melanie itt volt. Nekem esett lehordott mindennek én meg felpofoztam és nem viselte túl jól. – próbáltam el poénkodni.

- Képzelem. Ez a csaj egy pszichopata. –karolt át Tom és elindultunk a lift felé.

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Felviszlek és lepihensz. Nem muszáj, eljönnöd este inkább aludj egyet. –nézett le rám gyönyörű barna szemei tele voltak aggodalommal.

- Meg ölöm ezt a csajt! –fogta meg óvatosan az arcomat, hogy szemügyre vegye a nyakamat mikor már a liftben álltunk. – Fáj? –húzta végig puha ujjait a nyakamon.

- Egy picit. –szisszentem fel mire Tom angyali arca elgyötört lett. –Sajnálom. – nézett mélyen a szemembe bűnbánóan.

Kinyílt a lift és Tom a szobám felé vezetett.

- Hé Tom hova a picsába tűntél? David téged keres fél…- Hagyta abba bátya korholását Bill mikor észrevett. Mi történt? – lépet hozzám és óvatosan végig húzta a kezét a nyakamon ott ahol nem sokkal előtte Tom is. Érintésétől libabőrös lettem és éreztem, hogy felszökik a pulzusom 200-ra. Tudtam, hogy semmi esélyem hogy az enyém legyen, de nem tudtam a szívemnek parancsolni. – Ezt ki csinálta? –járt dühösen a tekintete köztem és Tom között. „Ennyire nyomot hagyott volna Melanie keze?” Jött a gondolat. Válaszolni akartam Billnek, de Tom gyorsabb volt.

- Melanievel találkozott. Összebalhéztak.

- Micsoda? –fakadt ki Bill.

- Ne izgulj Melanienak semmi baja. –vágtam oda neki, mire értetlen fejet vágott.

- A picsába Tom hagytad, hogy egymásnak ugorjanak?- esett neki most bátyának.

- Inkább köszönd, meg hogy nem hagytam, hogy megfojtsa! Az utolsó pillanatban értem oda te pöcs!- kiabált öcsével.

Valahogy nem volt hangulatom a vitájukat hallgatni és elindultam a szobám felé Bill pedig az ellenkező irányba lift felé. Biztos Melaniehez ment megnézze, hogy nem tettem e nagy kárt benne. Legszívesebben felrobbantam volna. Becsörtettem a szobámba becsaptam az ajtót magam mögött és a fürdőbe siettem, hogy a tükörben szemügyre vegyem a nyakam. Piros volt Melanie ujjai szorításától és egy két helyen csúnya karmolás is látszott. Valószínűleg akkor szereztem, amikor Tom lecibálta rólam azt az idegbeteg csajt. Visszasétáltam a szobába és az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam. Két óra múlva indulni kéne. Nem tudtam eldönteni, hogy menjek vagy ne. Szívem szerint bezárkóztam volna és elő se bújtam volna soha többet. Ez a nap maga volt a katasztrófa. Levágódtam az ágyra és bekapcsoltam a TV-t hátha megy valami értelmes. Kapcsolgattam, de sehol semmi nem volt így megállapodtam az utolsó csatornán ahol valamilyen akció film ment és lőttek jobbra, balra. Nem nagyon éreztem álmosnak magam, de elnyomott az álom.

***

- Bassza meg!- káromkodott félhangosan Tom és ő is bevágta a szobája ajtaját és levágódott az ágyára. Nem sokkal később ikre száguldott be az ajtón minden kopogás vagy jelzés nélkül.

- Azt hittem, hogy megfojtom!- dobta le magát az egyik fotelbe és homlokát dörzsölte nyugtatás képpen. – Halál nyugodtan a képembe vágta, hogy Kimy támadt rá és hogy megérdemelte. Pofátlan ribanc. –szidta a csajt- Utána meg elkezdett mézesmázosan nyomulni.

- Mégis mi a faszt vártál tőle??- ezt ugattam neked még akkor is, amikor együtt voltatok. –bámulta a plafont Tom.

- Tudtam, hogy ez lesz…és ez az én hibám. - ostorozta magát az énekes-de bátyától sem megerősítést sem ellenvetést nem kapott. Kimy hogy van? – Állt fel a fotelből és az ágyhoz sétált. Tom csak megvont a vállát.

- Bement a szobájába. Ha okos lefeküdt pihenni, ahogy javasoltam neki. Szerintem kezdj el készülődni, mert nemsokára indulunk. - ült fel és az öcsére nézett.

Bill csak bólintott és elindult ki a szobából, de útja nem a sajátja felé vezetett, hanem a lány szobájához. Meg akarta tudni biztos jól van e. Nagyon aggódott érte. Mikor odaért megtorpant az ajtóban. „Mit mondjak neki? Biztos baromi dühös rám, hisz miattam esett neki Melanie.” Hadakozott magával hogy bemenjen vagy sem. Lesz, ami lesz alapon bekopogott, de semmi választ nem kapott csak a Tv monoton zaja hallatszott ki. Óvatosan benyitott miközben Kimyt szólongatta. A szobában félhomály volt, de az ágyon alvó lány kőrvonalai jól látszottak. Bill közelebb lépett az ágyhoz és leült mellé. Nézte gyönyörű arcát és óvatosan kisimított belőle egy tincset. Kimy mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. Még így is tisztán kivette a sebeket a nyakán. Nagyon dühös volt magára hogy nem volt ott és nem védhette meg. Most tudatosult benne hogy elveszthette volna, ha Tom nem szedi le róla Melaniet. TOM és nem Ő. Vett egy mély levegőt nyugtatás képpen és próbált arra gondolni hogy szerencsére nem történt baja a lánynak. Jobbnak látta Bill, ha inkább hagyja pihenni. Levett az asztalról egy papír cetlit meg egy tollat és írni kezdett. Mikor végzett összehajtotta és letette a lány mellé majd csendben kisétált a szobából.