Egy valóra vált álom?? (4.Rész)

- Miért? –néztem fürkészően a szép barna szemeibe.

- Nem szerette Billt csak a pénzéért volt vele. –szorult ökölbe a keze. Látszott rajta hogy az öccse a mindene, és ha lett volna lehetősége rá kicsinálta volna azt a csajt, hogy így kihasználta testvérét- Nem tudom hányszor megcsalta, de Bill mindig megbocsájtott neki.

- Mennyi ideig voltak együtt?

-4 hónapot. –kezdte piszkálni az ágy neműmön a gombot és erősen a műveletet szuggerálta miközben mesélt tovább-Bill azt hitte ő neki az igazi. Ő is rajongó volt. - Eddig sem nagyon bízott bennük, de ezek után…

Megértem Billt teljesen de mégis elfogott egy fura érzés. Nem tudnám pontosan leírni, hogy mi, talán csalódottság… Ezután a mondat után az az utolsó remény szikra is kihunyt bennem hogy talán érez valamit irántam és agyam megint bombázni kezdett negatív gondolatokkal, hogy Bill csak azért akarja, hogy velük tartsak, mert igen is baromira mérges magára és lelkiismeret furdalása van, a miatt, amit velem tett, de nem kötődne hozzám soha érzelmileg..

- Tudod, soha nem lehet tudni mi a valódi szándék. - Nézett kutatóan szemembe mintha csak ki akarná olvasni belőle nekem mik a szándékaim az öccsével.

Ettől a nézéstől még jobban gyökeret vertek azok a sötét gondolatok a tudatomba.

- Hogy mentek szét? –kérdeztem tovább rendületlenül. Próbáltam terelni a gondolataimat. Tudtam, hogy semmi közöm hozzá, de valahol mégis nagyon érdekelt és sajnáltam Billt. Nem hiszem, hogy megérdemelte ezt.

- Az elég durva volt. –mosolyodott el keserűen- Épp egy interjúról mentünk vissza a hotelbe, benyitottunk a szobába és...

- De egy ribanc. - prüszköltem.

- Bill azonnal kidobta, utána órákig tajtékzott. Nagyon maga alatt volt. Még én sem tudtam jobb kedvre deríteni, ami nem jelent sok jót.

- Nem csodálom. Köszi, hogy elmondtad. - válaszoltam halkan miközben megpróbáltam megemészteni az előbb hallottakat.

- Kimy..- nézett mélyen a szemembe Tom- Tényleg nagyon sajnálja. - suttogta.

- Tudom,de…

- Sejtem... –Vágott a szavamba, de hangja együtt érzően csengett, amit nem tudtam mire vélni.

- Te mindig ilyen jó fej vagy? –néztem rá furán.

- Csak neked. -kacsint rám. -  Na, aludni kéne. –állt fel az ágyról és nyújtózott egyet.

- Jó éjt. Kicsi lány.–intett vissza a lépcső tetejéről majd eltűnt.

- Szép álmokat. –szóltam utána, de a gondolatok, amiket akaratlanul elültetett az agyamban Tom a beszélgetésünk alatt nem hagytak nyugodni és ismét egy álmatlan éjszakát okoztak nekem.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a vállamat simogatja és szólongat. Mikor kinyitottam a szemem a világ leg édesebb dolgát láttam meg először. Bill mosolyát.

- Ébresztő álomszuszék. –nevetett- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, de mindjárt megérkezünk a hotelhez.

Elég nehezen fogtam fel, amit mond, egyrészről azért mert nem sikerült - hála a hülye fejemnek- sokat aludnom és úgy éreztem magam mint akit agyonvertek, másrészt teljesen elvarázsolt a mosolya. Basszus Kimy szállj már le a földre! - szidtam magam. Csak rád mosolygott nem kell ettől már is elalélni..

-  Huu basszus rendben- Ültem fel gyorsan és próbáltam leplezni zavaromat. Irtó cikinek éreztem, hogy keltegetni kellett. Nem akarom, hogy azt érezzék, egy kolonc vagyok a nyakukon.

- Akkor gondolom én is öltözzek. - néztem körbe a táskáimat kutatva.

- Ha gondolod ott a szobámban is át tudsz öltözni, vagy ha nem akarod, akkor fönt van Tom szobája vagy a pihenő is és csinálunk fent a ruháidnak helyet a szekrényben. De ha nem akarod nem muszáj kipakolnod. Nekem mind egy.–hadarta Bill miközben kapálózott össze-vissza magyarázás közben, ahogyan csak ő tud. Nem bírtam ki kuncogás nélkül. Irtó muris látvány volt így mindez élőben.

- A szekrényben a helyet elfogadom, köszi és jó lesz a te szobád is. Nincs kedvem lépcsőzni. - Mosolyogtam még mindig.

- Rendben. -  Túrt bele gyönyörű szőke hajába zavartan és megindult a konyha felé- jut eszembe, kérsz kávét? Tom most csinál. Nehezen indul a reggel nélküle- mosolygott rám kisfiúsan.

- Igen kérek, köszi. –bólogattam és az járt a fejemben h Bill, hogy lehet ennyire férfias és szexi és ilyen kisfiúsan aranyos egyben. És hogy  mi a fene ütött belém??!Meg hülyültem…Ráztama fejem lemondóan.

Kihalásztam a ruhám táskából és elindultam Bill szobájához. Amint beléptem az ajtón megcsapta az orromat az illata. A szívem kihagyott egy ütemet majd meglódult. Őrület!- korholtam magam tovább. Nem vagyok normális ha már az illatára így reagálok.. Gyorsan felkaptam a ruháim és elindultam a busz elejébe. Az átható kávé illat belengte a teret.

- Tessék!- lépett elém Tom egy bögrével és egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Köszönöm. –vettem el tőle és bele kortyoltam.

- Bátorkodtam meg ízesíteni. Remélem jó lett. - fürkészte a reakciómat.

- Huu ez finom. Pont így iszom. - lepődtem meg- Honnan tudtad?

- Csak úgy csináltam, meg, ahogy én szeretem és reméltem, hogy neked is bejön. –lapult meg szája sarkában még mindig az a levakarhatatlan mosoly.

- Bill azt mondta hagyjam rád, mert úgyis elrontom. –beszélt hangosabban hogy a kanapén terpeszkedő öccse is jól hallja.

Bill fel sem nézett az újságából, de láttam a fején a nem tetszés jeleit és a lehető leg lazább mozdulattal bemutatott bátyának, aki hangos hahotázásban tört ki.

- Nyugi fiúk!- nevettem én is. Mikor érünk oda? –kérdeztem Tomot Mikor már csak mosolygott öccsén.

- Körülbelül 10-15 perc. - nézett az órájára. És kiürítette bögréje tartalmát.

- És lesznek ott riporterek?

 Erre a kérdésre Bill is felkapta a fejét. Tekintetem a két fiú között járt.

- Minden bizonnyal. - szólalt meg lefagyva és letette az újságját.
Ahogy elnéztem ez valahogy kiment a fejéből.

- Mit fogsz mondani, ki vagyok?- Szorongattam a meleg bögrémet és az arcát fürkésztem.