Tűkön ülve vártam, hogy Molly végre megérkezzen. Azt mondta 10 perc és itt lesz. Már vagy 20 perce szemezek, a laptopom kijelzőjén villogó kis borítékkal miközben fel alá járkálok és minden második pillanatban átvillan az agyamon, hogy kinyitom az email-t és megnézem. De nem lehet. Megígértem neki hogy együtt nézzük meg.
Puskagolyóként lőttem ki a szobámból mikor meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó és hallottam Mollyt illedelmesen köszönni anyunak. Alig vette le a cipőjét én már a karjánál fogva húztam be a szobámba a legjobb barátnőmet.
- Ugye nem nézted meg Kate? –csúszott a hangja 2 oktávval feljebb.
- Meg ígértem, hogy együtt nézzük meg nem? – forgattam a szemeimet miközben becsuktam az ajtót.
Mi re visszafordultam Molly már az ágyamon hasalt a gépem előtt. Lehuppantam mellé és lázasan kattintottam a kis ikonra.Egyből a levélen pirossal kiemelt kis szöveget kezdtük el olvasni.
"Gratulálunk! Te nyerted meg a Tokio Hotel idei turnéjának bécsi koncertjére a 2 jegyet és az azt megelőző ebédet a banda tagjaival. „
A levelet tovább sem olvastuk. Egymásra néztünk Mollyval és egyszerre kezdtünk el torkunk szakadtából sikítani és ölelgetni egymást.
Lassan 4 éve vártunk erre a pillanatra, hogy találkozhassunk a srácokkal. Már több koncerten is voltunk rendszerint itt Bécsben, de olyan hihetetlennek tűnt az egész. Ha nem vettük volna fel videóra el sem hittük volna, hogy tényleg ott voltunk. Egy karnyújtásnyira tőlük. És most alkalmunk nyílik rá hogy beszélhessünk is velük.
Mikor ki sikítoztuk magunkat hanyatt dőltünk az ágyon és a poszterekkel borított falaimat bámulva próbáltuk realizálni, hogy pár nap múlva találkozunk velük.
- Valami ultra szexi, de mégsem kihívó ruhát kéne kukáznom a ruhatáramból. –mosolygott Molly –
Most becserkészem Billt. –nyúlt hívogatóan a plafonon lévő egyik kép felé, amelyről az énekes mosolygott le ránk.
Molly mindig is úgy nézett Billre, mint potenciális pasi jelöltre. Őt inkább a külsőségei fogták, meg mint a mosolya, szeme vagy, ahogy gesztikulált.
Én tökre az ellentéte voltam. Nem kergettem lehetetlen álmokat, hogy egyszer Bill barátnője leszek. Persze észveszejtő pasi ezt sosem tagadtam, de nekem többet jelentettek a dalai, amik nagyon sokszor segítettek át a nehéz időszakokon. Mindig hálás leszek neki érte.
- Hahó! Föld hívja Katet! –rázott fel Molly kiabálása gondolataimból- Neked aztán beszélhet az ember! –durcizott- Holnap megyünk vásárolni. –jelentette ki- Ruhát kell vennem. Nincs normális göncöm amiben Billék orra elé állhatnék.
- Ja, jó oké. –válaszoltam foghegyről.
Én személy szerint nem terveztem nagy kiöltözést.
Beszélgetésünket Molly telefonjának csörgése zavarta meg.
- Anya az. –nézett fintorogva a kijelzőre- Igen?- szólt bele merő undorral a hangjában.
Mollynak eléggé rossz volt a viszonya az édesanyjával. Akármiről beszélgettek pár mondat után összevesztek. Ez most sem volt másképp. Pár mondatnyi kiabálás után Molly dühösen csukta össze a telefont.
- Ne haragudj, de most mennem kell. - nézett rám bocsánatkérően miközben az ajtó felé indult- Akkor holnap délután megyünk vásárolni. –ölelt meg és adott két puszit- Már csak két nap!- intett a bejárati ajtóból.
- Mi lesz két nap múlva? –jött oda anya a konyhából miután Molly elment.
Neki valamivel kevesebb lelkesedéssel meséltem el hogy mit nyertem. Viszonylag jó kapcsolatot ápoltam anyuval, de a Tokio Hotel iránti rajongásomat sosem nézte jó szemmel. Mindig azzal piszkált, hogy mikor növök már ki ebből. Hát így a 22. küszöbén már nehéz lesz.
- Jaj Kate, drágám. Mikor fogsz felnőni? Vagy legalább találnál valami normális srácot – csóválta a fejét.
Ha annyi apró pénzt kaptam volna ahányszor ezt hallottam tőle már rég gazdag lennék.
- Nem én tehetek róla, hogy nincs normális. –dohogtam és a szobám felé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése