-Haló?
-Szia,merre jársz?
-Még egy negyed óra és ott vagyok.Bocsi,hogy kések de ez a közlekedés...
-Nyugi.Megvárunk.
-Oké.Várj,ugye ő biztos nem lesz ott?
-Biztos,Párizsban van egy divatbemutatón.
-Jól van.Sietek.Szia.
-Szia.
Ismét az útra szegeztem a figyelmemet.Minél előbb oda akartam érni,utálok esőben vezetni.De hiába is nem akartam elkalandoztam.Újra lejátszódott előttem a szakításunk.Mindkettőnk üvöltözött meg se hallgatva a másikat.Ő elviharzott én pedig összepakoltam a cuccaimat és elmentem.Nem jött utánnam,nem keresett,az eltelt két év alatt sem.Hát ennyit ért a szerelmünk...
Egy könnycsepp legördült az arcomon.Gyorsan letöröltem.
-Vége.Lezártam és túlléptem.-mondom magamnak.
Nemsokára megérkeztem.Magamra kaptam a kabátomat és berohantam a teraszra.Csöngettem.
-Nyitom.-hallom bentről.-Szija Kimi.-ölel meg rögtön Melody.
-Szia.-mosolyodom el.
-Gyere beljebb.-invitál be.
-Szivem,megjött Kimi!-kiáltja el magát.
-Sziaa.Örülök,hogy ideértél.-köszön két puszival Georg.
Bementünk az ebédlőbe.Üdvözöltem mindenkit aztán helyet foglaltam.Alig láttunk neki az evésnek megszólalt a csengő.
-Drágám,jön még valaki?-néz Georg Melodyra.
-Én nem tudok róla.-rázza a fejét.
-Megnézem-áll fel Georg az asztaltól.
Mindenki csöndben maradt,de nem hallottunk nagyon semmit.
-Kicsim ki az?-kíváncsiskodik Mel.
-Heló mindenkinek,bocs,hogy késtem.-lép be Bill.
A villa kiesett a kezemből,a szivem kihagyott két ütemet.Mit keres itt?Úgy volt,hogy nem jön.
-Hát te?-kérdezi Mel.
-Csak nem hagyhatom ki az egyik legjobb barátom eljegyzési partiját.-válaszolja mosolyogva.
-Rendes tőled.-jön be Georg is kezében egy székkel.
-Semmijen bemutató nem lehet fontosabb egy barátnál.-ül le és körbenéz a vendégeken.Elért hozzám.Szótlanul néztük egymást,de aztán elkaptam a tekintetemet.A vacsora folytatódott tovább,majd átmentünk a nappaliba beszélgetni.Egyedül voltam a kanapén.
-Jól vagy?-ül mellém Georg.
-Persze.Mért ne lennék?
-Kimi,láttam az arcod mikor megláttad.
-Meglepődtem.Nincs semmi baj.Tényleg.
-Jól van.
Ekkor egy hatalmasat villámlott és elment az áram.
-Mindenki maradjon ahol van.-hallom Mel hangját.
Pár perc múlva néhány gyertyával tér vissza.
-Emberek.Ilyen időben senkit nem engedek el.Mindenki itt marad éjszakára.-jelenti ki Georg.
-Kimi és Bill,gyertek velem.Nektek lent lesz a szobátok.
-Mi?-háborodok fel,de eszembe jutott,hogy csak mi ketten vagyunk itt szinglik.
-Nyugi.Két külön ágy van.-fogja meg a kezemet Mel és magával húz.-Drágám,addig mutasd meg a többieknek,hogy hol alszanak.-mondja Georgnak.
-Oké szivem.
-Szóval ez lenne az.-vezet be minket a helyünkre.Meggyújtott nekünk egy gyertyát-Jóéjt.-megy ki.
Csend lett a szobában.Leültem az egyik ágyra és vettem egy mély levegőt.Kavarogtak bennem az érzések.A szivem őrülten kalapált.Féltem talán Bill is hallja,így óvatosan ránéztem.Találkozott a pillantásunk.Nem szóltunk semmit csak hosszan néztük egymást.
-Bocsi csak hoztam alvóruhát.-terem a szobába Melody.-Remélem jó lesz rád.-ad a kezembe egy pólót és egy rövidgatyát aztán amilyen gyorsan jött távozott is.
Majdnem elkezdtem átöltözni mikor is eszembe jutott,hogy nem vagyok egyedül.
-Kimennél amíg átöltözöm?-nézek felé.Már ő is az ágyon volt.Fejét kezével megtámasztva feküdt végig rajta.
-Ahj Kimi.Ne hülyéskedj.-forgatja a szemeit.
-Bill,kérlek.-könyörgök neki tovább de csak nyugodtan feküdt tovább.-Akkor legalább fordulj el.
-Hát jó.-sóhajt és hátat fordít.
Gyorsan átvettem a pizsmamámat.
-Oké.Kész vagyok.
-Miért kellett ebből ekkora ügyet csinálni.-fordul vissza felém.
-Mert.Jóéjt.
-Jóéjt.
Elfújtam a gyertyát így a szoba teljes sötétségbe búrkolózott.Egy ideig csak forgolódtam,de aztán elaludtam
Álmomból egy hatalmas dörgés keltett fel.Kikeltem az ágyból és az ablakhoz mentem.Szinte át sem lehetett látni az esőfüggönyön.
Előhalásztam a telómat a táskámból és azzal világítva kimentem a konyhába.Kellett egy forró tea.Betettem a bögre vizet a mikróba.
-Még mindig félsz a vihartól?-súgja a fülembe Bill.
-Jézusom-kapok a szivemhez.-Megijesztettél.
-Bocsi.Csinálsz nekem is egyet?
-Csinálj magadnak.-mondom flegmán.
-Na,lécci.-simít végig a karomon.A lábam megremegett.
-Jól van.-sóhajtok és beteszek még egy bögre vizet.-Citrom nélkül?
-Szóval emlékszel hogy szeretem.-ül az asztalhoz.
-Ja.-rántom meg a vállam.
-Mért beszélsz így velem?
-Bill,gondolkozz mielőtt kérdezel.-rakom le elé a teát.
-Te mentél el,még levelet sem hagyva.
-Azok után amit mondtál mégis mit vártál?
-Nem mintha te nem vágtál volna a fejemhez semmit!
-Én csak azt mondtam ami az igazság.Hipp-hopp eltűnt belőled a régi Bill és te is beálltál pénzhajhász,magamutagató sztárok közé.Egyre jobban csak a pénz számított neked.
-Ez nem igaz!-csapja az asztalra a bögréjét.-Nekem mindig te voltál a legfontosabb.
-Már amikor jutott rám időd...-jegyeztem meg.
-Ezt most fejezd be!Ahogy volt egy szabad percem rögtön mentem hozzád.
-Mostmár mindegy.Elmentem,nem jöttél utánnam,nem kerestél...ennyi.
-Szerinted miért vagyok itt?Tudtam,hogy eljössz ha azt mondom,hogy én nem tudok itt lenni.
-Bill,azzal már elkéstél,hogy visszaszerezz.Én már nem érzek irántad semmit.Túlléptem.
-Ne hazudj Kimi!Láttam,hogy néztél rám bent a szobában.
Nem mondtam semmit csak elfordultam
-Ugyanúgy szeretsz mint rég.-érzem a lehelletét a nyakamnál.
-Bill..-próbálok elhúzódni tőle de nem engedi.
-Nézz a szemembe.-emeli fel a fejemet.-Mondd,hogy nem szeretsz már és békén hagylak.
-Én..-néztem abba a gyönyörű mélybarna szempárba.-Gyűlöllek Bill Kaulitz!-mondtam dühösen,könnyes szemekkel aztán fogtam és beszaladtam a szobába,becsapva magam mögött az ajtót.
Bill még mindig a konyhában állt döbbenten,de aztán föleszmélt és utánnam jött.Sarkig kivágta az ajtót majd hatalmas léptekkel odarohant az ágyamhoz.Megragadott és a hátamra fordított,fölém mászott kezeimet oldalt lefogva.
-Mondd a szemembe,hogy nem szeretsz!-hajol hozzám közel.Könnyeim patakokba folytak végig az arcomon.-Mondd!-ráz meg aztán hirtelen megcsókol.Ebbe benne volt minden:fájdalom,gyűlölet,szerelem.Mikor érezte,hogy visszacsókolok elengedte a kezeimet és még szenvedélyesebben folytatta.Mikor vége lett csak néztünk egymás szemébe levegőért kapkodva.
-Szeretlek.-mondja lihegve Bill.
-Én is téged.
Szorosan magához ölelt.
-Sajnálok mindent.Többet soha nem engedlek el.
És összebújva lassan álomba merültünk.
Ha megtaláljuk az igazit mindegy mi történik,örökké hozzá tartozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése