11. rész. „A gondolatot egyszerű elültetni az agyban, de vigyázni kell, mit ültetünk…”

- Jó reggel szívem. - Karolt át hátulról és nyomott egy puszit az arcomra.

- Neked is. –fordultam háta, elkaptam a derekánál és az ölembe húztam. – Már nem is kapok rendes puszit? – néztem rá nagy boci szemekkel.

- De. – Kacagott fel és megkaptam tőle a jól kiérdemelt csókomat.

- Biztos ne vigyelek el? Nem szeretném, hogy egyedül csámborogj.

- Ne viccelj már. Úgy csinálsz, mintha nélküled képtelen lennék LA-ben akárhova is eltalálni. Jelzem, nem a világ végére megyek csak a szüleimhez.

- Na, mi van itt? Home pornó? Kicsit szar a szereposztás. - lépett be Tom a konyhába nevetgélve.

- Neked is, szia. – Örvendeztettem meg egy cinikus mosollyal bátyámat.

- Mondtam már, hogy édes vagy mikor aggodalmaskodsz? – folytatta beszélgetésünket Nitta, mint ha meg sem hallotta volna Tom epés megjegyzését, és kiszállt az ölemből.  

Mielőtt faképnél hagyhatott volna elkaptam a kezét és visszarántottam finoman magam felé.

- Nagyon vigyázz magadra és hívj, ha valami van. –csókoltam meg és útjára engedtem.

- Na, menni készülsz?- mászott elő a hűtőből Tom és egy vigyort lenyomott Nitta felé.

- Annyira ne örülj. Csak a szüleimhez megyek, estére itthon leszek. – reagálta le Tom bunkóságát fél vállról és elsietett.

- Nézzenek oda, hogy felvágták a kisasszony nyelvét. –tette le a kezében lévő cuccokat a pultra- Határozottabban nagyobb a szája lett az elmúlt pár napban mióta éjszakánként a farkadon pörög. - nevetgélt tovább mintha valami rohadt poénos dolgot mesélt volna.

- Mikor fogom végre megélni, hogy felnősz? –Gyűrögettem homlokomat fáradtan. - Úgy viselkedsz, mint egy cseszett 5 éves, akinek elvették a kedvenc játékát.

Nem válaszolt Tom, hanem tovább csinálta a szendvicsét mintha semmit sem mondtam volna én pedig tovább nyomkodtam a telefonomat.

- Figyel. - Tette le a tányért kis idő múlva az asztalra és leült velem szembe.

Hanglejtése meglepett. Hetek óta nem hallottam a reális normálisan gondolkozó Tomot csak az idegesítő, bunkó gyerekeset.

- Tudod, hogy nagyon szeretlek. Te vagy az egyetlen kis öcsém és mindenben támogatlak. Akkor is melletted álltam mikor Mirával nagyon szarban voltatok a vége felé, és újra meg újra meg akartad menteni a menthetetlent, és hiába tudtam, hogy őrültség, mert semmi értelme, mégis támogattalak benne. Így volt?- nézett szemembe várakozóan.

- Igen. –vettem egy mély levegőt.

- Nem azért vagyok Nittával bunkó, mert féltékeny lennék, hogy jól meg vagytok, vagy mert hogy akkora seggfej lennék hogy direkt keresném a konfliktust, vagy annyira élvezném hogy veszekszünk. Szó sincs erről. Remélem, ezt te is tudod. Meg kell értened Bill, hogy nekem iszonyat rossz előérzetem van. Nem tudom, hogy miért vagy mi van, de konkrétan feláll a szőr a hátamon ettől a lánytól. És nem azért mert össze vesztem miatta Riával. Az úgy is megtörtént volna, amekkora segg vagyok, ha nem tőle tudta volna meg megtudja máshonnan. Ez teljesen más tészta. Valami nagyon nincs rendben körülötte. Nem tudom, hogy mi de ki akarom deríteni.

- Rémeket látsz. - intettem le bátyámat. - Mennyi CSI-t néztél mostanában? Túl élénk a fantáziád.

- Nem Bill te nem figyelsz. Körbe röhöghetsz, nem érdekel akkor is tudom, hogy nekem van igazam. Ezek a fura dolgok, amik körülötte folynak nem normális. A váza még oké. Benyelem, hogy a kutyával játszott. A parfümöm az óta se került elő, de az a két nappal ezelőtti dolog a fürdőben. Ne haragudj már meg, de akármekkorát is tanyál egy 50 kilós csaj akkor sem fogja leszakítani a törülköző tartót, de ha még is, esés közben nem töri szarrá vele a tükröt. Fizikai képtelenség mivel az a szerencsétlen tükör tökre a fürdő másik felében volt.

- Te is láttad, hogy elvágta vele a kezét és a fejét is beverte. Szerinted lenne akkora hülye, hogy direkt összevagdossa magát csak, hogy tönkre tegye a fürdőt és kibasszon velünk? Tom ezek az összeesküvés elméletek nevetségesek. - álltam fel hogy ott hagyjam, de átnyúlt az asztalon és elkapta a karomat.

- Nem kell hinned nekem, de ha szeretnéd, nem fogom többet piszkálni. Miattad, és nem miatta, mert látom, hogy teljesen idegileg rá fogsz menni. De kérlek, gondold át, amit mondtam. - Engedett el és mielőtt elindulhattam volna beelőzött és kiült a kajával a teraszra.

 Visszaültem a bárszékre és csak bámultam ki az ablakon. Az agyam folyamatosan járt hála Tomnak. Teljes képtelenségnek gondoltam minden egyes szavát, de mégis volt bennük valami furcsa él, amit nem tudtam hova tenni. Tudtam, hogy komolyan gondolja azt, amit mond és azzal is tisztában voltam, hogy nem szokott Tom csak úgy a levegőbe beszélni és oka volt annak, hogy ezt megosztotta velem. Ez a fura gondolat mag folyamatosan ott motoszkált egész délelőtt és kora délután is a fejemben.

 Éppen a kutyáknak vittem a tálját a konyhába hogy friss vizet adjak nekik mikor a nappaliban megcsörrent a telefonom jelezve hogy SMS-em jött. Nem ugrottam rá, mint úgy általában szoktam. Szép komótosan kivittem a tálat és visszasétáltam. Mikor megnyitottam az üzenetet felpillantottam a címzettre és nem tűnt valami ismerősen a név. Gaby… Átvillant az agyamon hogy ez nem az én telefonom hanem Nittáé és kezdtem volna bosszankodni, hogy itthon hagyta és hogyan fog elérni, ha gáz van, de Tom reggeli monológjának hála olyat tettem, amit eddig sosem azelőtt. A kíváncsiság nagyon munkálkodott bennem és rá nyomtam az üzenet megnyitására.

„ Na, mi van? Jó ideje nem jelentkeztél. Hogy haladsz Billel?”

Nem tudtam hova tenni hirtelen az üzenetet, de nagyon nem tetszett ezért visszagörgettem egy kicsit a beszélgetésben.

„ Benne vagyok. Mehet a dolog. Akkor este 9-kor találkozunk bent. Nálam van a gép! Most tuti levadászod.” – Jött az üzenet a Gaby nevű csajtól. Megnéztem a dátumot 3 héttel ezelőtt pont azon a napon küldte mikor az a buli volt. Nagyon nem tetszett valami. Tom fejtágítása, most meg ez az sms… Egy pillanatra bevillant, hogy mi van, ha Tom nem beszél hülyeségeket. De nem az nem lehet, Nitta nem. Tuti hogy csak képzelődöm. Próbáltam nyugtatni magam, de nem tudtam nem tovább olvasni:

„ Rendben én már ott leszek, hátha korábban érkezik, hogy szemmel tudjam tartani.” Jött a válasz Nittától. Szart se értettem az egészből, de mégsem tetszett… rohadtul nem. Visszamentem korábbra úgy kb. 3 hónapja kezdődtek az sms váltások.

„ Többet nem veszi el tőlem Mira… Akkor segítesz Gaby?”

„ A jó ügyért mindent  ;)” 

- Mi van? Már megint az appot bújod? Be akarod magolni az összes rajongó nevét?- sétált le Tom a lépcsőn. - Jó vagy? Méregetett furcsán mikor meglátta zavartságomat.

- Igen. Igen. Persze. –léptem ki az üzenetek közül gyorsan. –Csak Nitta itt hagyta a telefonját. –erőltettem egy mosolyt és letettem az asztalra a készüléket. Tom csak felhúzta meglepetten a szemöldökét majd fej rázva elsétált és nem kérdezett többet, amink nagyon örültem, mert nem szívesen hazudnék neki. Magamnak sem szívesen vallom be, de Tomnak lehet, hogy igaza van, és valami nem stimmel.

- Elmentem majd jövök! – kiabáltam el magam mire elő bukkant a konyha mélyéről.

- Hova mész? – nézett rám meglepetten.

- Csak el egy kicsit. Majd jövök. - vettem el a kocsi kulcsot az asztalról és kisétáltam. 

Scary Monsters - Skrillex by Bigsmoke93

Muszáj volt ki szellőztetnem a fejem. Beültem a kocsiba, és szinte azonnal fordultam is ki a feljáróról. Olyan zene kellett, ami szétzúzza a fejemben a gondolatokat, hogy legalább csak 5 percig ne halljam őket. Beraktam a cd-t kiválasztottam róla azt a számot ami most nagyon kellett, mély levegőt vettem, kifújtam és átadtam magam a zenének és a vezetés élményének. Céltalanul bolyongtam a városban nem tudtam mit kezdjek magammal és a fejemben kavargó gondolatokkal, amik egy darabig eltűntek, de csak épp annyira hogy azt higgyem megszabadultam tőlük ilyen könnyen, de amint nem figyeltem egyből visszamásztak és át vették az irányítást tőlem.  Azt hittem le tudom gyűrni őket, de miután egy hajszálon múlott, hogy az egyik kereszteződésben telibe ne kapjak egy másik autót szimplán, csak azért mert nem figyelek úgy döntöttem jobb lesz, ha leparkolok mielőtt a következőben kiskanállal fognak össze kaparni a kiérkező helyszínelők. A tengerpart felé vettem az irányt és egy kietlenebb résznél leálltam, hogy megadjam magam az idegesítő megoldatlan puzzle daraboknak és szabadon randalírozhassanak a fejemben, amit egy darabig hagytam, de mikor már elkezdett fájni és lüktetni tőlük az agyam úgy döntöttem, hogy meg regulázom őket és szépen, mint valami jó nyomozó felállítom sorban,  a tényeket hogy mi is van most pontosan.

Érvek Tom ellen: Na, ez az, amiből nem sokat tudtam összehozni. Igazából felhozhatnám, hogy direkt csinálja vagy bármi ilyen apró-cseprő hülyeséget de tudom hogy a bátyám nem ilyen és hogy mind csak rágalom lenne. Tudom, hogy akármilyen ökörségnek tűnik, némelyik cselekedete, értem csinálja, mert mindennél fontosabb vagyok neki, mint ahogy nekem is ő. Sosem hagytuk, hogy közénk álljanak. Nem is tudtak volna, mert olyan erős kötelék van köztünk, de nagyon úgy érezem, hogy rosszul cselekszem és hagyom, hogy valaki mégis megtegye azt, amiről kicsi korom óta tudom, hogy lehetetlen. Bennem van az érzés, mint valami tüske hogy hagyom, hogy Tom eltávolodjon tőlem, és hogy ebben Nitta is nagy szerepet játszik. Egy szívszorító érzés fogott el erre a gondolatra. Bassza meg Bill legyen eszed. Mégis mi a jó istent csinálok? Frankón azon agyalok, hogy egy vadidegen csajnak higgyek, akit ismerek kemény 3-4 hete, mint a testvéremnek, akivel kvázi együtt fogantunk?

Majdnem felrobbantam az idegtől, amit a saját hülyeségeim gerjesztettek és jobbnak láttam, hogyha meglesem az érem másik oldalát is mielőtt végleg elszáll az agyam.

Érvek Tom mellett: Nem sokat tudok Nitta múltjáról, ez tény. És amit tudok az se valami felemelő. Kettő.. A bátyám tényleg nem szokott a levegőbe beszélni, ha odáig eljutott, hogy megossza velem a megérzéseit annak oka van - általában elég nyomós- és volt valami ráció abban, amit mondott. A vázás szituról nem sokat tudni. Ráadásul már az elején le lettek fektetve a házi szabályok, amiben ez a pont is benne volt, hogy kutyával nem játszunk lakásban. Nem tudom, mit higgyek. A fürdőszobás dolog, amit Tom emlegetett. A legnagyobb falat. Nem voltam ott, nem láttam, csak azt tudom, hogy iszonyatosan megijedtem.  A fene sem állt neki helyszínelőst játszani, hogy mi miért és hogyan történt mikor arra érek haza, hogy a barátnőm karja csupa vér és a szarrá tört fürdő közepén ül. Ezek igazából csak apró dolgok, amikből nem tudtam össze rakni semmit használhatót, de az „i”-re azt a bizonyos pontot Nitta telefonjában találtam ma meg. Azok az sms-ek nagyon furcsák voltak és egy az egyben lerí róluk, hogy valami tervezésében voltak/vannak, aminek én is részese vagyok. Egy tuti. Meg tudtam belőlük, hogy ez a Gaby nevezetű csaj csinálta a képeket rólunk. Meg kellett őt találnom, de nagyon gyorsan. Muszáj beszélnem vele. Ő lehet a kulcsa az egésznek. És ami másik dolog, amiben biztos voltam ezek után, hogy  Tom most sem alaptalanul gyanakszik, mert Nitta körül tényleg valami nem klappol. Mi az, hogy elvett Mira tőle??? E felett nem tudtam napirendre térni. Azt se tudtam, hogy a világon van pár héttel ez előttig ez meg azt adja be egy vad idegennek, hogy korábban is jártunk. Pofám leszakad.

 Elmebeli harcomból a telefonom csörgése rángatott vissza. Rá néztem a kijelzőre, de azzal a lendülettel dobtam is volna földhöz. Nitta neve díszelgett rajta. Csak ültem pár pillanatig, hogy összeszedjem az agyam miközben farkasszemet néztem a telefonnal, ami irritálóan és türelmetlenül csörgött tovább. Legszívesebben kinyomtam volna vagy nem vettem volna fel. A hátam közepére nem kívántam elhajtottam volna Nittát de tudtam, hogyha most kirakom, sosem tudom, meg hogy mit tervezett és az is beugrott, hogy nem tudom, milyen eszközei lehetnek, még amivel árthat nekem vagy Tomnak. Jobbnak láttam, hogyha felveszem és eljátszom, hogy minden oké, amíg ki nem derítem mi ez az egész.

- Igen? – erőltettem a lehető legtöbb pozitív energiát a hangomba.

- Szia, kicsim. Most értem haza- hallottam meg Nitta hangját, amit alapból bájosnak mondanék, de most csak irritálóan magas nyávogás volt. - Merre vagy? Tom azt mondta, hogy csak úgy elrohantál.

- Igen volt egy kis dolgom, de nem lényeg. Hogy hogy szóba álltok Tommal?- húztam fel a szemöldököm meglepetten

- Hát igazából nem így adta elő magát. –váltott mogorva hangra- azt mondta, hogy elmenekültél tőlem, mert helyre rázódott az agyad.

Csak fújtattam egyet. Tom jobban ismer, mint a tenyerét… Tényleg valami ilyesmiről volt szó. De nem akartam, hogy Tom rájöjjön megmozgatott valamit a fejemben, és hogy igazat adok neki. Nem akartam, hogy más is megtudja. Egyedül akartam ennek az egésznek utána járni és jobbnak láttam, hogyha Tom sem sejt semmit, mert akkor továbbra is jól fogja hozni a bunkó formáját és Nitta tuti nem vág le semmit.

- Ne is hallgass rá. Tudod, hogy hülye. Hamarosan megyek puszi. – vettem elő mézesmázos hangom és imádkoztam, hogy Nitta ne vegye le, hogy gáz van, majd kinyomtam a telefon és gyújtást adtam.

Mikor beléptem a nappaliba Nitta éppen a kanapén feküdt és valami filmet nézett, de amint meglátta, hogy megjöttem felpattant és a nyakamba vetette magát. Hirtelen lefagytam egy pillanatra és megfordult a fejemben, hogy nekem ez mégse fog menni.

- Na, végre hogy itt vagy. –hallottam meg Tom hangját a lépcső tetejéről. - neked nem küldött Rose sms-t? Ma este stúdió. Most jön, a csávó tudod, aki segít a cd utómunkálataiban.

- Nem, nem kaptam semmit. –néztem rá meglepetten.

- Jó szedd, össze magad van rá kerek 10 perced, amiből 9 letelt. Indulni kell.

- De kár. –rebegtette pilláit Nitta.

- Bocs édes, de a munka az első. - néztem le rá tettetett szomorúsággal és elindultam a szobám felé, hogy át öltözzek, út közben Jumbie futott elém. Felkaptam és meg dögönyöztem, de mikor Nitta utolért és meg akarta simogatni nyüszögésbe kezdett és amennyire csak lehetséges volt pofiját a karjaimba fúrta mintha félne tőle. - Mi a baj kiskutyám? - Emeltem fel hogy szemügyre tudjam venni, de csak nem hagyta abba.

- Maradj, itt mindjárt jövök. – szóltam Nittának és elindultam a szobám felé. Amint a lány hatótávolságon kívül ért Jumbie abba hagyta a nyüszögést de még mindig rémülten nézett a vállam fölött felé. Nem tudtam mi az isten üthetett belé. Eddig alig bírtam levakarni róla most meg fél tőle. Fent letettem Jumbiet a kutyák szobájába ahol Liesa kiterülve aludt a helyén, és a szobámba vettem az irányt hogy átöltözzek. Pár perc múlva már lefele vágtattam a lépcsőn és miután sikerült Nittát levakarnom Tommal már vágódtunk is be az R8-asába.

- Nem hiszem el, hogy ez a tyúk mindig mindent elfelejt. - mérgelődtem az anyós ülésen és nyomkodtam ezerre a telefonomat hátha megtalálom az sms-t, amit Rose küldött.

- Mit keresel ennyire bőszen? – Pillantott rám Tom.

- Az sms-t, amit elvileg a drágalátos Managerünk küldött, hogy ma jön a csávó és stúdiózni kell.

- Ja hogy azt. Azt keresheted, mivel Rose nem küldött semmit.

- De. De azt mo…

- Igen azt mondtam, hogy Rose küldött egy sms-t hogy mennünk kell. - Vette elő a telefonját és keresgélni kezdett rajta. - De Rose nem küldött semmit, igazából én találtam ki te pedig legyél hálás, hogy megmentem a segged ma éjszaka hogy össze tudd szedni az agyad és tudjad adni a szerető odaadó barátot Nitta előtt, ahogy eddig is és ne fogjon szagot, míg mi Sherlock Holmes-ost játszunk. – vigyorgott és füléhez emelte a telefont.

- Halló. And? Itt Tom. Körülbelül 10 perc és landolunk nálad. Okés. Csáó.

- Na, jó! Leszel szíves elmagyarázni, hogy mi a retkes jó eget művelsz?

- Bill nem lehetne, hogy nem futod a fölösleges köreidet, mint általában? Túl jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam, hogy mi jár a fejedben. Láttam az arcodon a rémület mikor Nitta közelített feléd. Tudtam, hogy elég rendesen át rágtad magad azon, amit mondtam és jól döntöttél. Büszke vagyok rád. – terült el egy nagy mosoly az arcán én pedig köpni, nyelni nem tudtam és valahol nem idegesített mégsem az, hogy Tom tudja, az ő oldalán állok. Legalább nem kell egyedül végig vinnem a dolgot.

- És most akkor voltaképpen hova is megyünk?- néztem körbe, de igazából annyira sötét volt már hogy nem nagyon láttam semmit, hogy LA, melyik részén lehetünk.

- Most Andreashoz megyünk. Nála rendezzük be a főhadiszállást.