2.rész

 Halihó :) hoztam a következő részt :) remélem ez is annyira  tetszeni fog mint az első.jó szórakozást kívánok.Jah és persze véleményt kérek  :D



Az az napi látogatásnak köszönhetően este furcsa rémálmaim voltak,így reggel elég fáradtan ébredtem.
-Jó reggelt.-köszöntött Bill egy gyengéd csókkal.
-Neked is.-válaszoltam nyúzottan.
-Baj van?-simogatta meg az arcomat.
-Nem,semmi csak este nem aludtam túl jól.-ültem fel és megdörzsöltem az arcomat.-Csinálok kávét.-keltem ki az ágyból és a konyhába mentem és közben folyton kattogott az agyam.Most miért zaklatott fel ez ennyire?Múltkor minden annyira könnyen ment...szem rebbenés nélkül bírtam a sok kérdést,de tegnap iszonyat nehéz volt tartani magam.Bár lehet,hogy csak a terhesség miatt van...Mindegy is végig kell csinálnom újra...Soha senki nem tudhatja meg,hogy én voltam...
Ki öntöttem a csészébe és megfordultam,hogy le tegyem az asztalra amikor megláttam egy véres kést az asztalon...még pedig azt a kést....A csésze egy nagy csattanással szilánkokra tört a földön.Csak megrökönyödve bámultam,nem lehet itt..nem az lehetetlen...Hátrálni kezdtem míg bele nem ütköztem a hűtőbe.
-Mi történt?-rohant ki Bill egy szál törölközőbe.-Kicsim,jól vagy?-szaladt oda hozzám én pedig kétségbe esetten ránéztem majd vissza az asztalra,ahonnan eltűnt a kés.
-Csak kicsit megszédültem és kiesett a kezemből.-hajoltam le,hogy felszedjem a darabokat.
-Biztos nincs semmi?-tette az állam alá a kezét,hogy felemelve a fejemet a szemembe nézhessen.
-Biztos.-erőltettem magamra egy halvány mosolyt és tovább szedegettem a földről a csésze nagyobb részeit,de láttam a szemem sarkából,hogy nagyon nem hisz nekem.-Jól vagyok,ne aggódj.-pusziltam meg és felálltam,jobbnak láttam ha inkább összesöpröm az egészet és menekülni akartam Bill elől.Mikor visszamentem már felöltözve a konyha pultnak támaszkodva engem vizslatott.
-Ahj kérlek ne nézz már így rám.-mentem el mellette.Nem szólt semmit csak ugyan úgy állt ott tovább,meg várta amíg gyorsan összetakarítok és elém állt.
-Ugye nem titkolsz semmit?
-Bill,ne kezdd már te is...elég nekem a nyomozó is...-sóhajtottam unottan.-Nem titkolok semmit.Előtted nincs titkom.-mondtam a szemébe életem legnagyobb hazugságát.
-Remélem is.Tudod,hogy megbízok benned.-ölelt át.Szarul éreztem magam,utálok hazudni neki.De muszáj,bele se merek gondolni mit csinálna ha megtudná,hogy milyen nővel is él együtt.-Megyek,mert elkésem.-puszilta meg a homlokom.-Ha bármi baj van hívj.-vette a kabátját.-Szeretlek.-mosolygott rám.
-Én is téged.-álltam az ajtóban.Még egyszer megcsókolt és elment.Leültem bent a kanapén.Mit keresett ott az a kés?Láttam,hogy ott van,de eltűnt...Mi ez az egész?Lehet kezdek becsavarodni?Pedig a java még hátra van...az a drága nyomozók gyöngye biztos rám lesz szállva egy jó ideig...-morfondíroztam magamban.Hogy ne ezen járjon folyton az agyam bele vetettem magam egy egész lakásos nagytakarításnak,a rádiót is feltekertem,nehogy halljam a saját gondolataimat.Dél felé fáradtan,de elégedetten dőltem a fotelba.Nem sokkal ezután Bill is megérkezett.
-Szia.-guggolt le elém és a kezembe adott egy doboz bonbont.
-Hát ez meg?-néztem rá csodálkozva.
-Gondolkoztam a reggelen...Sajnálom,hogy úgy letámadtalak.Tudom nehéz terhesnek lenni egy ilyen heves természetű férfi mellett,mint amilyen én vagyok,de hidd el,hogy csak féltelek titeket.
-Szeretlek.-húztam hirtelen magamhoz és megcsókoltam.Olyan szenvedéllyel mintha az lenne az utolsó.
-Ezt akkor vehetem egy "felejtsük el"-nek?-nevette.
-Igen.-cirógattam a haját.-Nem vagy,éhes?Összedobok valamit.
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk valahova.Úgy is olyan rég mozdultunk ki.
-Benne vagyok.-bólogattam.
-Akkor öltözz van rá öt perced,hogy elkészülj.
-Hogyne.-löktem le magamról és eltűntem a szobánkban.Olyan negyed óra múlva jöttem újra elő,immár teljes pompában.
-Csini vagy.Indulhatunk?-tartotta a kezét.
-Igen.-karoltam belé.
Kint kellemes idő volt,hét ágra sütött a nap de nem volt döglesztő meleg.Ennek örömére sétálgattunk kicsit a parkban,majd beültünk egy szabadtéri étterembe.Amíg vártunk Bill kiment a mosdóba.Én nézelődni kezdtem és egyszer csak meg akadt valamit a szemem.Egy furcsa alak a tőlünk nem messze lévő padon.Újságot olvasott ami mögül alig látszott ki mégis éreztem,hogy figyel.Próbáltam nem is figyelni rá,hátha csak a fantáziám játszik megint velem,így Billnek nem is szóltam egy szót sem.Ebéd közben már nem is figyelem,Bill teljesen elterelte a gondolataimat róla az állandó hülyéskedésével.Rengeteget nevettem.Mikor már alkonyodott elindultunk haza felé,megint éreztem,hogy valaki figyel de nem láttam senkit,de teljesen biztos voltam benne,hogy követnek.Megállítottam Billt és megcsókoltam,közben résnyire kinyitottam az egyik szememet.Igazam volt.Mivel azt hitte nem látom,még mindig közledett.A kissé telt alakban rögtön felismertem Mr.Nelsont...