8. rész „Elsődleges cél: Venni egy légpuskát és vadászni a paparazzikat a fáról, mint valami madarat.”

Imádom az ilyen délutánokat. Csak ülsz nyugiban kaja után a kávé cigi kombóval és bámulsz ki a fejedből a kertben. Jelen esetben nem csak a semmibe bámultam bele, hanem figyeltem Jumbiet ahogy körbe ugrálja Nittát. Lassan fél órája ült kint a kertben a kiskutyával és fáradhatatlanul játszott vele. Eldobta a lasztit, Jubie ezerrel utána rohant majd büszkén vitte vissza neki a zsákmányt, amit letett Nitta elé, aki egy kiadós has vakarással honorálta a mutatványt. Nitta már lassan egy hete van nálunk. Nem mondom, hogy rózsás a helyzet. Én még mindig játszom a békebírót, amiért Tom nem egyszer megsértődött rám. Igazából már túltettem magam a dolgon. Hiába az ikrem nem várhatja el, hogy asszisztáljak a bunkóságához mikor nincs igaza. Már olyan magas szintre vitte a dolgot, hogy árgus szemekkel figyeli Nitta minden mozdulatát és a leg apróbb hibájára is megjegyzést tesz vagy leüvölti a fejét amire Nitta nem reagál semmit, csak tűr. Az első napokban vártam, hogy mikor fog elszakadni neki a cérna és kitör, mint valami vulkán, de nem történt meg. Mintha teljesen hidegen hagyná Tom meg a bunkóságai. Eszeveszett jól csinálja. Tanítani kéne.
Ránéztem az asztalon heverő újságra és eszembe jutott, hogy ma még át sem lapoztam. Lehettem a kávét az asztalra és magamhoz szólítottam a hírlapot, aminek az elején egy kép volt rólam meg Nittáról. Tegnap este készült, mikor igyekeztünk be a klubba Tommal, a két G-vel meg Roseal hogy egy nagy fejessel találkoztunk az albummal kapcsolatos promo miatt. Bele lapoztam és első dupla oldalon hozták le a cikket rólunk. Igazából semmi újat nem írtak mivel nem nagyon volt mit. Elnézegettem a képeket, amin egymás kezét fogva mosolyogva törjük az utat a fotósok tengerében és hirtelen fura érzés kerített hatalmába. Nem is nagyon kellett azt a mosolyt erőltetnem, mert tényleg jó kedvű voltam. Felnéztem az újságból a még mindig a kutyussal játszó Nittára. Csak ültem ott, mint egy rakás szerencsétlenség és azon kaptam magam, hogy az arcát bámulom és a gyönyörű mosolya az én arcomra is mosolyt csal. „Bazd meg Bill nem lehetsz ilyen idióta. Ez nem kéne, nagyon nem.” hadakoztam magammal. Összecsuktam a lapot letettem az asztalra, elnyomtam a tövig égett csikket és besétáltam. A fürdő felé vettem az irányt és két hatalmas adag vízzel megmostam az arcomat. Hosszú percekig bámultam a saját arcképemet a tükörben és kutattam az őrület nyomati magamon. Őrlődtem a bennem erősen tomboló két érzés között. Az egyik felem eszeveszetten fújta a riadót, hogy jobb lenne, ha távol tartanám magam Nittától és csak szimplán megpróbálnám túlélni ezt a pár hetet, de a másik oldalam pedig szeretett volna a közelében lenni, érezni finom illatát és puha bőrét az enyémen. Nem tudom meddig álltam ott, míg kicsit összeszedtem magam, majd visszasétáltam a kertbe. A lépcsőnél Liesa csatlakozott hozzám és Susy is felpattant a helyéről nehogy lemaradjon valamiről. Leültem a fűbe Nitta mellé, akinek az ölében Jumbie pihegett és élvezte a kényeztetést. Az én ölembe bemászott Susy és Liesa leheveredett elénk. Már csak Scotty hiányzott, aki Tom szobájában hűsölt valószínű. Még mindig nem volt jóban Nittával. Tisztára, mint a gazdája, ő is folyton morgott rá. Kislányom bevackolta magát az ölembe én pedig automatikusan simogattam miközben Nittát néztem és Jumbiet. Eszembe jutott egy mondás miszerint az, aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet és Nitta nagyon élvezte a kis kutyus társaságát.
- Mi az?- nézett fel rám mosolyogva.
- Semmi csak elbambultam. –kaptam el tekintetem róluk.
- Nem szoktál te csak úgy „elbambulni”- kuncogott- Min jár a fejed?
- Csak azon gondolkoztam, hogy milyen jól az ujjad köré tudod csavarni a fiúkat. - nevettem el magam.
- De genya vagy Bill. - lökött játékosan oldalba- Ez csak egy kutya.
- Tudom. –vesztem el szép zöld íriszében. „De én nem rá gondoltam.” Tettem hozzá magamban.
- Megjöttem!- rázott vissza Tom hangja a valóságba. Csak intettünk neki ő meg eltűnt a házban. Jó sokáig ültünk kint és beszélgettünk meg hülyéskedtünk. Komolya jól éreztem magam vele.
- Gyere, menjünk be, én személy szerint kajás vagyok, nem tudom te hogy vagy vele. – állam fel és talpra segítettem. Már sötétedett.
- Nem vagy ezzel egyedül. –mosolygott- És mit tervez a fő szakács?
- Micsoda? Azt hittem majd te csinálsz valamit, míg én erősen nézem a műveletet. –nevettem rá gonoszul.
- Csak szeretnéd. - vágott finoman oldalba.
A nappaliban Tomba ütköztünk, aki éppen nagyban készülődött. Nitta nem állt meg, hanem ment tovább a konyha felé mintha mi sem történt volna.
- Hát te hova mész?- néztem, ahogy fel-alá cikázik.
- Andreassal el. - vetette oda miközben egy pillanatra sem állt meg.
Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válasza.
- Nem láttad a kedvenc parfümöm? Nem tudom hova a pöcsbe tűnt. Tegnap itt hagytam a nappaliban. Biztos ez az idióta tette el.
- Igen valószínű rá van gerjedve a parfümjeidre. –Fontam keresztbe a karjaim magam előtt mérgesen.
- Tuti hogy ez a kis csitri volt, hogy kibasszon velem. – dühöngött tovább.
- Na, jó. Állj le nem kell a cirkusz. Biztos, hogy nem ő tette el. Van jobb dolga, is mint hogy a cuccaidat basztassa.
- Honnan tudod? Nem vagy 0-24-ben vele. Reggel pl. tök egyedül volt, itthon míg levittük a kutyákat a tengerpartra és tegnap este még itt volt.
- Nem lesz egy kicsi sok a jóból? Buliból buliba. – próbáltam témát váltani, mert nagyon kezdtem unni Tom fricskázását.
- Nem tök mind egy neked?- szólt le, de mos bezzeg meg tudott állni és végre rám nézni. – Legalább addig sem kell itthon bámulnom a boldog gerlepárt. – hadonászott idegesen.
- Te mégis mi…
- Te mégis miről beszélsz?- fejezte helyettem a mondatot- Könyörgöm, öcsi csak legalább a szemed használd. Lehet, hogy magadat tök jól át tudod verni, de engem nem, tudsz. Oda vissza vagy ezért a… csajért- kereste megfelelő jelzőt Nittára, amivel nem szít újabb vitát, amiért egy cseppet hálás voltam neki.
- Tudod, mit csinálj, amit akarsz. –Válaszoltam közömbösen és ott hagytam, ő, pedig mint valami felbőszült bika ki vágtatott az ajtón. Bekapcsoltam a konyhában a hifit és kerestem valami jó zenét.
- Na, mi lesz a kaja?- fordultam meg és Nitta válla fölött a pultot lestem, hogy az alapanyagokból hátha kitalálom. - Hmmm… Meleg szendvics- csillant fel a szemem.
- Igen Bill megengedem, hogy segíts. –kuncogott és az orrom elé tolt egy darab sajtot meg a reszelőt.
- És ha lereszelem az újam?- néztem rá ártatlan nagy szemekkel.
- Annyira béna még te se lehetsz, de majd kapsz rá gyógy puszit. - Nevetett még mindig. Határozottan rajtam nevetett.
- Mi az, hogy ki nevetsz?- kezdtem el csikizni mire nevetgélve könyörgött, hogy hagyjam abba.
- Nem vicces. –Támaszkodtam meg a pulton közre fogva őt.
- Akkor inkább a kenyeret kennéd?- nyúlt hátra és az orromra kent egy adag melegszendvics krémet.
- Ez finom lesz. –Töröltem le, és lenyaltam az ujjamról.
- Kérsz még?- nyúlt hátra megint, de elkaptam a kezét, mielőtt megint a képemen landolhatott volna a krém, és leettem az ujjáról miközben fogva tartottam tekintetét, majd hogy nem hipnotizáltam. Még a lélegzete is leakadt egy pillanatra.
- A francba, itthon hagytam a telefonomat. – Lépett be a konyhába Tom, mi meg egy pillanat alatt szétrebbentünk, mint akiket valami rossz dolgon kapnak rajta. – Látom rohadtul zavarok. –lépett az asztalhoz és felkapta a mobilját. – Ha lehet, ne a konyhában dugd meg ahol eszünk. –vetette hátra a válla fölött nekem.
- Mekkora egy gyökér vagy!- kiabáltam utána, amit már nem reagált le, mert csapódott az ajtó mögötte.
A közös vacsorakészítésre rá nyomta a bélyegét Tom bunkó beszólása. Látványosan, tudatosan kerültünk minden fajta testi kontaktust. Akkor engedtünk fel kicsit mikor a sütőből próbáltam kiszedni a kész szendvicseket Nitta pedig jókat nevetett rajtam és próbált segíteni. Végül is egy kisebb nagyobb bénázás után a kaja már az asztalon volt és tálcára pakoltuk át, hogy a nappaliban megkajáljunk. Vagy 10 percig vitatkoztunk, rajta hogy melyik csatornát nézzük mikor Nittából kitört a nevetés és bevallotta, hogy direkt szívatott, mert neki mindegy mit nézünk. Csendben meg kajáltunk miközben jókat nevetgéltünk a filmen, ami éppen ment.
- Megyek, elpakolok a konyhában. - állt fel a két tálcával.
- Segítek- álltam fel én is.
- Maradj majd én. - lökött vissza mosolyogva a kanapéra és ki sietett.

- A Rohadt életbe!- hallottam egy csörömpölést a konyhából és úgy rohantam be, mint akit puskából lőttek ki.
A földön volt leesve az a tepsi, amiben a kaját csináltuk és Nitta mellette állt a kezét fogva.
- Mi történt? –léptem oda, hogy felvegyem a földről a tepsit.
- NE!- sikkantott fel mire meg dermedtem. – Forró, mint az állat. Leégettem vele a kezem.
Lekaptam a pultról egy konyharuhát, és azzal szedtem fel és raktam a sütőbe vissza a forró tálat, majd Nittához fordultam.
- Mutasd. – Fogtam meg a kezét mire felszisszent.
- Nem olyan vészes. - próbálta elaprózni a dolgot.
- A fenét nem. –ráztam meg fejem, a csap alá tartottam a kezét és rá nyitottam a hideg vizet.
- Nagyon fáj?- néztem szép arcára. Szemeit csukva tartotta és homlokán lévő halvány ráncok arról árulkodtak, hogy nem éppen kellemes érzés.
- Nem jól vagyok. Ez most jó. – Nyitotta ki szemét és halványan rám mosolygott. Tudtam, hogy nem fogja mondani ha fáj, még akkor sem, ha bele pusztul.
- Tartsd, a víz alatt keresek rá valamit. - Siettem át a konyha másik végébe és a gyógyszerek között kezdtem kutatni, míg végül megtaláltam a sprayt, amit kerestem majd át fordultam a hűtőhöz és kivettem a mélyhűtőből a jégzselét.
- Aszta, ti aztán fel vagyok készülve, kész patika van itt. - mosolygott.
- Hát igen, azért mi is eléggé szerencsétlenek vagyunk. –nevettem fel. - Jó, ha van itthon ilyesmi cucc. Na, mutasd. - vettem ki kezét a hideg víz alól és elzártam a csapot. Elég piros volt a hüvelyk és mutató ujja meg a tenyere ahol fogta a tepsit. – Ezt fogd meg. - Adtam kezébe a jégzselét.
- Auu ez hideg. - próbálta elhúzni a kezét, de erősen tartottam.
- Igen, de jól lehűti és nem fog fel hólyagosodni. Csak az elején szar utána úgy le fagyasztja hogy semmit nem fogsz érezni.
- Honnan tudsz ennyit az égési sérülésekről? –nevetgélt.
- Hát volt egy időszak mikor ide költöztünk Tommal és mi csináltuk a reggelinket meg a néha a vacsorát, ha itthon voltunk és hát az elején tudod hányszor leégettem a kezem tojásfőzés, vagy pirítós, vagy például melegszendvics készítés közben?- mosolyogtam rá gonoszul mivel a jó kezével jelzés értékűleg vállon ütött.
- Én a helyedben nem tenném, mert még a végén az is meg sérül vagy kőporos lesz. - nevettem el magam és bele pusziltam a tenyerébe.
- Hogy te mekkora egy egoista vagy Kaulitz. –hitetlenkedett én meg csak nevettem tovább rajta.
- Családi vonás. – vontam meg a vállam még mindig mosolyogva. Egy érdekes csend féle ült körénk és teljesen elvesztünk egymás szemeiben. Tekintetem ajkaira csúszott neki pedig lélegzete is elakadt egy pillanatra és teljesen ledermedt. Kezem automatikusan fonódott nyakára és állkapcsánál tartva őt finoman húztam egyre közelebb magamhoz, míg forró ajkait meg nem éreztem az enyémen. Hihetetlen tornádóként söpört végig rajtam a vágy és másik kezem a derekára csúsztattam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Őrületes hévvel faltam ajkait és kezem a csípőjét és a fenekét térképezte fel. Úgy ugrottam hátra ijedtemben, mint akit áram ütött meg mikor megcsörrent zsebemben a telefonom.
- A rohadt életbe. –bosszankodtam fél hangosan, és a kijelzőre néztem. - Mi a picsa van?- szóltam bele ingerülten.
- Neked is, szia, édes drága öcsikém. Csak azért hívlak, hogy Rose most írt sms-t hogy nagyon sajnálja, de elfelejtette, hogy holnap délután jelenésünk van az MTV-nél 4-re.
- Rohadt jó. Ezért hívtál csak?
- A helyes szó erre, a „köszi bratyó” vagy valami hasonló. Na, megyek csá.
- Csá. –nyomtam ki a kütyüt, visszacsúsztattam a zsebembe és Nittára néztem, aki mosolyogva közelített felém.
- Hogy van a kezed?- váltottam hirtelen témát. Agyam reálisabb fele felülkerekedett és riadót fújt legszívesebben minél messzebb futottam volna, de nem akartam még ennél is nagyobb seggfej lenni.
- Jól, köszi. Minden renden?- nézett értetlenül rám.
- Persze igen. –erőltettem egy mosolyt magamra mire Nitta nagyon furcsán kezdett méregetni engem. –Csak Tom hívott, hogy holnap délután jelenésünk van egy műsorban. Nem haragszol, ha most felmegyek? A jégzselét tartsd a kezeden, amíg még hideg, és ha kell, ott van a mélyhűtőben a másik, aztán ha már nem kell a zselé fújd le a sprayvel.–magyaráztam neki miközben hátrálni kezdtem. - A konyhát meg hagyd úgy, ahogy van, majd holnap elpakolom. – léptem ki az ajtón, Susyt felkaptam és őrületes tempóban rohantam fel a szobába. Bezártam az ajtót és levágódtam az ágyra. Az agyam folyamatosan pörgött mit valami villanymotor és egyáltalán nem tudtam, hogy mi a francot csináljak. Egy részről vonzott Nitta nagyon is, de nem tudtam leküzdeni azt a belső hangot, ami folyton az ellenkezőjéről próbált meggyőzni. Már hajnalodhatott mikor végre sikerült elaludnom.
Telefoncsörgésre ébredtem fel. Kómásan másztam ki az ágyból és kerestem a gatyám, hogy elő halásszam a kütyüm, ami nem volt valami egyszerű művelet.
- Igen?- szóltam bele fáradtan tekintve hogy nem sokat aludtam csoda volt, hogy a hangomat megtaláltam.
- Szia, Bill Rose vagyok. Beszéltél Tommal? Mondta, hogy ma jelenésetek van 4-kor? Élő műsor.
- Igen persze beszéltem vele, ha csak ezért kerestél, akkor felesleges volt. – ültem fel az ágyon és gyűrött fejemet dörzsölgettem.
- Igazából nem csak ezért kereslek, hanem lenne egy hatalmas kérésem tőled. Nem is kérés inkább valami parancs féle. - kereste a megfelelő szót.
- Mi a fasz?- kérdeztem vissza cseppet sem kedvesen.
- Minek után, ha jól hallom most keltél előre lelövöm a poént, hogy mi fog virítani az újságokban. Tegnap éjszaka Liesnak sikerült egy elég szép panoráma fotót csinált amint egyértelműen látszik, hogy Nitta és te két különböző szobában alszotok és már elkezdődtek a találgatások.
- Ezt most nem mondod komolyan? –fakadtam ki és mit vársz tőlem? Hogy cuccoltassam fel a szobámba?
- Pontosan, ahogy mondod. - helyeselt.
- Na, nem.!Azért mindennek van határa…- kezdtem volna felkapni a vizet, de Rose tekintélyt parancsoló hangja félbe szakított.
- Bill ez az egyetlen megoldás! – Azt mondtam, hogy egy szobába költöztök és pont. Ez nem kérés, hanem parancs! Ne akarj még nagyobb cirkuszt magad köré, mint amekkora van! Most leteszem, mert rengeteg a dolgom te pedig még a mai nap folyamán összebútorozol a vöröskével és vita lezárva. Értem?
- Igen. –válaszoltam lemondóan és kinyomtam a telefont, ledobtam az ágyra és a kezem ügyébe kerülő első párnát dobtam falnak, ahogy csak tudtam. Volt még bennem annyi lélekjelenlét hogy ne a telefonomat hajítsam el tanulva a múltkori esetből. Feldúlva jártam fel alá a szobámba és az istenért sem tudtam lenyugodni, hogy a sors hogy a tökömbe tud ennyire a képembe röhögni. Elődleges cél: venni egy légpuskát és vadászni a paparazzikat a fáról, mint valami madarat….