9. rész „Kísértés”

Ismerős izgalom fogott el mikor a műsor színfalai mögött az egyik asszisztens az itinert adta nekünk hogy mikor jövünk és a többi alap infót, ami már igazából nem volt ismeretlen csak szimplán unalmas formalitás. Kicsivel több, mint egy éve adtunk utoljára interjút, mint Tokio Hotel. Éreztem, hogy a szívem ezerrel ver és izzad a tenyerem. Tudtam, hogy amint kint leszünk, ezek mind elmúlnak és teljesen elfelejtek mindent, amiért jelen pillanatban hülyére izgulom magam. Fel alá járkáltam, mint valami kilométer hiányos idióta mikor meghallottuk bentről a tapsvihart és intettek, hogy mi jövünk. Egy hatalmas levegőt vettem majd lassan kifújtam, arcomra felhúztam a jó öreg mosolygós maszkomat, amin nyoma sem volt az izgalmamnak vagy a gondjaimnak és elsőként léptem be a stúdióba mögöttem a többiekkel. Amint a reflektor fénye arcomba sütött és éreztem magamon a kamerák kereszt tüzét minden idegességem elszállt és csak arra tudtam összpontosítani, hogy 1000%osan teljesítsek. Kedvesen kezet fogtunk a műsorvezetővel és helyet foglaltunk.

- Nos, srácok. – kezdett bele a nő- Jó rég hallottunk rólatok. Az utolsó albumotok 2009 novemberében jelent meg. Azóta kiadtatok egy Best of lemezt és tavaly nyár után szinte teljesen eltűntetek. Mit csináltatok? Merre éltek?

- Nos, mi Tommal itt élünk Los Angelesben, míg Gustav és Georg Németországban a családjukkal illetve Georg a barátnőjével- néztem az említettre, aki mosolyogva bólogatott-, de napi kapcsolatban vagyunk egymással mindig, és amikor tudtunk találkozunk és most, hogy a lemezfelvételek zajlottak ők is kiköltöztek addig ide.  Igazából az új lemezünkön dolgoztunk Tommal, ami már a Cherrytree Records gondozásában fog majd a boltok polcaira kerülni, és persze élveztük azt a fajta nyugalmat is, amiben a Tokio Hotel beindulása óta nem volt részünk. Furcsa, de élvezzük a majdnem hétköznapi emberek életét. - Kezdtem bele a beszélgetésbe és éreztem, hogy egyre jobban lazulok.

- Járunk vásárolni például, testőrök nélkül,- vette át a szót Tom – múzeumokba, barátainkkal bulizni. Ami eleinte nagyon furcsa volt, hogy nem lohol mindig valaki a nyomunkban és nem kell, a hátunk mögé nézi, hogy követ e valaki, de határozottan jól érezzük magunkat.

- Amint látom akkor nem volt alapja azoknak a pletykáknak miszerint feloszlottatok, és hogy te Bill súlyos beteg vagy. Ahogy látom még izmosodtál is tavaly óta.

- Igen ez így van. –nevettem fel- Semmi bajom, egészséges vagyok, mint a makk és ezt mindannyiunkról elmondhatom szerintem. - néztem körbe a srácokon kik bólogatva nyugtázták szavaimat.

- És látom a külsőd is nagyon sokat változott. Meg férfiasodtál, ha szabad így fogalmazom. Új piercingek, tetoválások, Tom te visszatértél a rasztához.

- Sokáig volt raszta hajam, hiányzott. - nevetett fel bátyám.

- Hát igazából a hajszínem az alap, sosem tudtam nyugton megülni eddig a formákkal játszottam most a színekkel kezdtem el, folyton változtatok, a borosta meg simán csak a lustaság eredménye volt eleinte aztán meg tetszett, de ettől még ugyanaz az ember vagyok, mint egy éve.

- Nagyon vad a tetoválás a kezeden. Megnézhetem?- hajolt közelebb és úgy nézte a virággal és fecskével tarkított csontvázat a kézfejemen. – Nem fájt? Ül vissza fotelébe.

- Hát nem volt kellemes, de kibírtam, mert nagyon akartam.

- Amint látom te is beszereztél egyet Tom. - fordult bátyám felé.

- Igen ez amolyan ikertetoválás- néztünk össze teómmal- már régóta terveztük.

- Nem semmi. –hüledezett a műsorvezető- és tervezel még?

- Nem tudom. Meglehet, ez maradjon az én titkom.

- És mi újság a rajongóitokkal, mert ők igen aktívak voltak az elmúl évben is, számos internetes szavazáson nyertek az Alienek. Ők hogy viselik az eltűnéseteket?

- A rajongóink fantasztikusak. Álmainkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen aktívak és nagyon megleptek minket is ezekkel a díjakkal mi pedig egy telefonos alkalmazással leptük meg őket, amit Tommal csinálunk ketten és napi kapcsolatban vagyunk velük, így egy kicsit nyugodtabbak főleg hogy tőlünk kapják meg az információkat és nem kell vadászniuk és találgatniuk, hogy mi pletyka vagy mi igazság.

- Apropó pletyka. Ha jól értesültem újra eltalált téged Ámor nyila Bill.

Azt hiszem ez volt az a pont a beszélgetésben mikor legszívesebben a fotelembe süllyedtem volna vagy minimum felálltam volna és kisétáltam volna a stúdióból. Elkapott a pánik és köpni, nyelni nem tudtam az agyam pedig ezerrel latolgatta a válaszokat, hogy melyik lenne a leg megfelelőbb. Mind ez csak egy pillanat alatt zajlott le bennem, de Tom gyorsabban kapcsolt mikor megérezte zavartságomat és mentette a helyzetet.

- Igen van barátnője, de szerintem ez nem tartozik szorosan a bandához és az új lemezhez. Vagy tévedek?- nézett kihívóan a csaj szemébe, aki kicsit meglepődött a fordulaton, de rutinosan vette az akadályt és tovább lépett.

- Szóval és mikor és milyen címmel jön ki a következő albumotok?- bombázott minket tovább.

- A címén még gondolkozunk, nem tudtunk még dönteni, de igazából van még rá időnk mivel majd csak októberben fog megjelenni az album. – Vettem fel a fordulatot újra, de korántsem akkora hévvel, mint előtte.

- Milyen újdonságokkal fogtok kedveskedni a rajongóknak?

- Hát igazából az legyen meglepetés. Annyit elárulok, hogy lesz rajta egy feldolgozás szám, ami az egyik közös kedvenc együttesünktől van és hát a hangzásunkban lesz újdonság. Nem is akármilyen. A Humanoid album is nagy durranás volt, de ez most egészen más lesz.

- Rendben nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, és tűkön ülve várjuk az új albumotokat. –mondta ki azt a mondatot, amit már 3 kérdéssel ezelőtt vártam. Elköszönt tőlünk és lezárta a műsort. Szinte a felvétel végét jelző csengővel egyszerre kaptam levegő után. –Felálltunk egyesével kezet fogtunk még egyszer vele majd a mikrobuszunk felé vettük az irányt. A bejáratnál 2 hatalmas biztonsági őr csatakozott hozzánk hogy törjék nekünk az utat az ember tömegen át a kocsiig ahol már Rose várt minket.

- Na, túl vagyunk az első interjún- mosolygott-, habár ahogy elnéztem eléggé eltértek a megbeszélt kérdéssortól - húzta el a száját, jelezve nem tetszését- jól vagy Bill?- nézett rám aggódva- kicsit lefagytál bent. Pedig tüzetesen megbeszéltem a műsor producerével hogy a csaj téma tabu. –rázta a fejét és közben a papírjait lapozgatta.

- Jól vagyok, ne izgulj csak lesokkolt, nem kell a para. - intettem le és tovább bámultam a mellettünk elrohanó tájat. Még magyarázott tovább valamit a többieknek, de nagyon nem figyeltem oda. Az agyam teljesen máshol járt. A sors furcsa játéka, hogy teljesen összekötött Nittával, és most már nem csak a házban kell küzdenem majd a démonjaimmal, mikor vele vagyok, hanem éjszaka az ágyamban is. Nitta reakcióján járt az agyam. Mikor megtudta, hogy össze kell bútoroznunk nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Se boldogságot, se dühöt, egyszerűen semmit. Kedvesen mosolygott, de szemeiben valami furcsa csillogást láttam. Nem tudtam beazonosítani, hogy mi lehetett, ami még most is idegesít. Rendszerint nagyon hamar át látok az embereken, jó emberismerő vagyok, ezt merem állítani de Nittán nem látok át teljesen. Mintha valami maszk féle lenne előtte, amit nem tud, vagy nem akar levetkőzni és ez iszonyatosan kíváncsivá tesz és vonz a kihívás, hogy belássak az álarca mögé.

- Bill megjöttünk. – rázott vissza Tom mikor a házunk előtt parkoltunk már.  Elköszöntünk a többiektől Georggal és Gustavval megbeszéltük, hogy valamelyik nap ütközünk egy kis lazulásra Rosesal meg megbeszéltük, hogy amint van valami, majd értesít.

- Nitta! Megjöttünk!- rúgtam le magamról a cipőt.

- Nappali!- jött a válasz. Tom valamit morgott, amit nem értettem, de lehet, hogy jobb is. Még mindig zabos volt, az utolsó vitájuk óta, amit, naná hogy indulás előtt kellett elszenvednem.

- Néztelek titeket a Tv-ben. Pattant fel mosolyogva a kanapéról. Ügyesek voltatok.

- Köszi. – köszöntem neki két puszival, de fél szemmel Tomot lestem, aki a nappaliban járkált és fura tekintettel nézelődött körbe.

- Valami furcsa. De nem tudom, hogy mi. –válaszolta mikor kérdő tekintetemmel találkozott és én is elkezdte nézelődni hátha meglátom.

- A váza. – kiáltott fel hirtelen és megindult, én meg követtem tekintetemmel. - A váza. – mutatott a kis asztalkára, ami valóban az említett tárgy helye, de most csak üresen álldogált. - Méghozzá nem is akármelyik! Ezt anyutól kaptuk mikor ide költöztünk és először jött látogatóba.

- Valóban. - hüledeztem.

- Nem tudsz róla valamit véletlenül?- indult meg Tom lassan Nitta felé és furán méregette.

- Hát igazából de. – hajtotta le a fejét.

- Igazán? És mégis mit sikerült csinálnod vele?- állt meg tőle fél méterre és karba tett kézzel várta a választ, amire én is elég kíváncsi voltam.

- Hát eltört. De nem direkt volt annyira sajnálom tényleg.

- Mit csináltál vele?- Adott Tom nyomatékot minden egyes szavának és éreztem hangján hogy ez a vihar előtti csend.

- Hát Jumbieval játszottam, itt rohangált és neki futott az asztalkának, amiről meg leesett a váza.

- Hogy az a rohadt élet! Te tényleg ennyire sérült vagy?  Ott van kint az a kibaszott nagy kert, – mutatott a terasz ajtó felé-és neked itt kell bent játszanod a kutyával?! Komolyan mondom, hogy direkt csinálod! Mi lesz a következő majd lent a stúdióban fogtok játszani? Ha gondolod, felhozom a Gibsonom és baseballozhatsz vele!

- Sajnálom tényleg nem direkt volt. - szeppent meg Nitta.

- Sajnálhatod is! Van mit!- Járt fel alá Tom- Állítom, hogy direkt csinálod! Még egy ilyen szerencsétlen együgyű…

- Na, jó most állj le!- léptem bátyám elé- Megint elveted a sulykot. Nem direkt csinálta te meg megint csak keresed a kákán is a csomót, hogy balhézhass vele. Ez nem fair.

- Te meg megint védd csak őt persze. Tudod, mit?! Miért nem húzol el a búsba vele minél messzebb és akkor legalább nyugtom lenne!- kezdett el kiabálni megint.

- Nem! Nem őt védem. Én is bosszús vagyok, de nem direkt csinálta és ismét igazságtalan vagy vele. Jó lesz, ha elgondolkozol egy kicsit, és észhez térsz végre. Inkább menj és Riát békítsd ki, mert mióta berágott rád és külön vagytok kezelhetetlen vagy és mindenkibe csak bele rúgsz.

Felkaptam a földről Susyt, aki fark csóválva lábaim körül ugrándozott, kézen fogtam Nittát és elindultam az emeletre.

- Jó lesz, ha magadba szállsz ez kicsit. – Tűntem el a fenti folyosón.

Beérve a szobámba letettem Susyt az ágyra és bezártam Nitta után az ajtót.

- Én tényleg nagyon sajnálom. Ha ezt tudom. - ült le az ágy túlsó végébe- Akármit csinálok minden csak rosszul sül el. Igaza van Tomnak. Egy szerencsétlen idióta vagyok- tört ki belőle a sírás és jelen pillanatban meg tudtam volna fojtani Tomot. Hogy lehet ekkora tuskó?

- Ne okold magad. - Másztam át az ágyon és megöleltem, mire magfordult és arcát pólómba fúrta.

- Miért történik ez? Ennyire rossz ember lennék?- nézett fel rám könnytől csillogó szemekkel.

- Shh… Nem vagy az. –Simítottam végig arcán elveszve zöld íriszében, ami szinte hipnotizált. Azt a köztünk lévő pár centit egy pillanat alatt szeltem át, hogy édes ajkait az enyémeken érezhessem újból. Kezével tarkómon a hajamba túrt és úgy húzott közelebb magához. Minden egyes mozdulattal egyre jobban kívántam őt és egyre türelmetlenebbül faltam ajkait. Egy pillanatra elszakadt tőlem át vetette lábát derekamon és az ölembe ült. Ujjaimat pólója aljába akasztottam és egy mozdulattal levettem róla, majd közelebb húztam magamhoz, hogy újra nyakát és lejjebb haladva dekoltázsát hintsem be lágy csókokkal és finom harapásokkal. Egy mozdulattal ő is megaszabadított a pólómtól és egyre vadabbul téptem ajkait Nitta keze pedig a hátamat és karomat vette célba, amitől a vágy még gyorsabban cikázott bennem. Már súroltam azt a határt ahonnan nincs vissza út mikor hirtelen elváltak ajkaink, egy határozott mozdulattal hanyatt lökött az ágyon és kezeimet lefogva felém hajolt.

- Ez nem kéne. Nagyon nem. Most még nem. – kapkodott levegő után, de smaragd zöld szemei határozottságot sugároztak ezzel is nyomatékot adva a szavainak. Nem tudtam semmit sem reagálni csak megadóan bólogattam. Még nem voltam magamnál, az előbbi események hatása alatt voltam teljesen.

Apró pici huncut mosollyal az arcán hajolt közel hozzám és lágyan mégis űrülten érzékien csókolt meg majd lemászott rólam – hozzá teszem, az utolsó pillanatban, mert ha tovább folytatta volna, nem érdekelt volna semmi, tuti, hogy ott erőszakolom, meg ahol van- és a fürdő felé vette az irányt. Hatalmas sóhajjal gurultam az óriási ágy szélére magamhoz ölelve Susyt, aki végig nyalta az arcom felállt és egyhelyben körbe-körbe járkálva kereste a helyét mellettem, míg végül leheveredett én pedig automatikusan simogatni kezdtem. Jobbnak láttam, ha én már Narniában kergetem a lepkéket, mire Nitta kijön a fürdőből, mert tuti nem tudnék megálljt parancsolni magamnak. Még hallottam, hogy megnyitja a zuhanyt aztán képszakadás.