2012. május 29., kedd

11. rész. „A gondolatot egyszerű elültetni az agyban, de vigyázni kell, mit ültetünk…”


- Jó reggel szívem. - Karolt át hátulról és nyomott egy puszit az arcomra.
- Neked is. –fordultam háta, elkaptam a derekánál és az ölembe húztam. – Már nem is kapok rendes puszit? – néztem rá nagy boci szemekkel.
- De. – Kacagott fel és megkaptam tőle a jól kiérdemelt csókomat.
- Biztos ne vigyelek el? Nem szeretném, hogy egyedül csámborogj.
- Ne viccelj már. Úgy csinálsz, mintha nélküled képtelen lennék LA-ben akárhova is eltalálni. Jelzem, nem a világ végére megyek csak a szüleimhez.
- Na, mi van itt? Home pornó? Kicsit szar a szereposztás. - lépett be Tom a konyhába nevetgélve.
- Neked is, szia. – Örvendeztettem meg egy cinikus mosollyal bátyámat.
- Mondtam már, hogy édes vagy mikor aggodalmaskodsz? – folytatta beszélgetésünket Nitta, mint ha meg sem hallotta volna Tom epés megjegyzését, és kiszállt az ölemből.  
Mielőtt faképnél hagyhatott volna elkaptam a kezét és visszarántottam finoman magam felé.
- Nagyon vigyázz magadra és hívj, ha valami van. –csókoltam meg és útjára engedtem.
- Na, menni készülsz?- mászott elő a hűtőből Tom és egy vigyort lenyomott Nitta felé.
- Annyira ne örülj. Csak a szüleimhez megyek, estére itthon leszek. – reagálta le Tom bunkóságát fél vállról és elsietett.
- Nézzenek oda, hogy felvágták a kisasszony nyelvét. –tette le a kezében lévő cuccokat a pultra- Határozottabban nagyobb a szája lett az elmúlt pár napban mióta éjszakánként a farkadon pörög. - nevetgélt tovább mintha valami rohadt poénos dolgot mesélt volna.
- Mikor fogom végre megélni, hogy felnősz? –Gyűrögettem homlokomat fáradtan. - Úgy viselkedsz, mint egy cseszett 5 éves, akinek elvették a kedvenc játékát.
Nem válaszolt Tom, hanem tovább csinálta a szendvicsét mintha semmit sem mondtam volna én pedig tovább nyomkodtam a telefonomat.
- Figyel. - Tette le a tányért kis idő múlva az asztalra és leült velem szembe.
Hanglejtése meglepett. Hetek óta nem hallottam a reális normálisan gondolkozó Tomot csak az idegesítő, bunkó gyerekeset.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek. Te vagy az egyetlen kis öcsém és mindenben támogatlak. Akkor is melletted álltam mikor Mirával nagyon szarban voltatok a vége felé, és újra meg újra meg akartad menteni a menthetetlent, és hiába tudtam, hogy őrültség, mert semmi értelme, mégis támogattalak benne. Így volt?- nézett szemembe várakozóan.
- Igen. –vettem egy mély levegőt.
- Nem azért vagyok Nittával bunkó, mert féltékeny lennék, hogy jól meg vagytok, vagy mert hogy akkora seggfej lennék hogy direkt keresném a konfliktust, vagy annyira élvezném hogy veszekszünk. Szó sincs erről. Remélem, ezt te is tudod. Meg kell értened Bill, hogy nekem iszonyat rossz előérzetem van. Nem tudom, hogy miért vagy mi van, de konkrétan feláll a szőr a hátamon ettől a lánytól. És nem azért mert össze vesztem miatta Riával. Az úgy is megtörtént volna, amekkora segg vagyok, ha nem tőle tudta volna meg megtudja máshonnan. Ez teljesen más tészta. Valami nagyon nincs rendben körülötte. Nem tudom, hogy mi de ki akarom deríteni.
- Rémeket látsz. - intettem le bátyámat. - Mennyi CSI-t néztél mostanában? Túl élénk a fantáziád.
- Nem Bill te nem figyelsz. Körbe röhöghetsz, nem érdekel akkor is tudom, hogy nekem van igazam. Ezek a fura dolgok, amik körülötte folynak nem normális. A váza még oké. Benyelem, hogy a kutyával játszott. A parfümöm az óta se került elő, de az a két nappal ezelőtti dolog a fürdőben. Ne haragudj már meg, de akármekkorát is tanyál egy 50 kilós csaj akkor sem fogja leszakítani a törülköző tartót, de ha még is, esés közben nem töri szarrá vele a tükröt. Fizikai képtelenség mivel az a szerencsétlen tükör tökre a fürdő másik felében volt.
- Te is láttad, hogy elvágta vele a kezét és a fejét is beverte. Szerinted lenne akkora hülye, hogy direkt összevagdossa magát csak, hogy tönkre tegye a fürdőt és kibasszon velünk? Tom ezek az összeesküvés elméletek nevetségesek. - álltam fel hogy ott hagyjam, de átnyúlt az asztalon és elkapta a karomat.
- Nem kell hinned nekem, de ha szeretnéd, nem fogom többet piszkálni. Miattad, és nem miatta, mert látom, hogy teljesen idegileg rá fogsz menni. De kérlek, gondold át, amit mondtam. - Engedett el és mielőtt elindulhattam volna beelőzött és kiült a kajával a teraszra.
 Visszaültem a bárszékre és csak bámultam ki az ablakon. Az agyam folyamatosan járt hála Tomnak. Teljes képtelenségnek gondoltam minden egyes szavát, de mégis volt bennük valami furcsa él, amit nem tudtam hova tenni. Tudtam, hogy komolyan gondolja azt, amit mond és azzal is tisztában voltam, hogy nem szokott Tom csak úgy a levegőbe beszélni és oka volt annak, hogy ezt megosztotta velem. Ez a fura gondolat mag folyamatosan ott motoszkált egész délelőtt és kora délután is a fejemben.
 Éppen a kutyáknak vittem a tálját a konyhába hogy friss vizet adjak nekik mikor a nappaliban megcsörrent a telefonom jelezve hogy SMS-em jött. Nem ugrottam rá, mint úgy általában szoktam. Szép komótosan kivittem a tálat és visszasétáltam. Mikor megnyitottam az üzenetet felpillantottam a címzettre és nem tűnt valami ismerősen a név. Gaby… Átvillant az agyamon hogy ez nem az én telefonom hanem Nittáé és kezdtem volna bosszankodni, hogy itthon hagyta és hogyan fog elérni, ha gáz van, de Tom reggeli monológjának hála olyat tettem, amit eddig sosem azelőtt. A kíváncsiság nagyon munkálkodott bennem és rá nyomtam az üzenet megnyitására.
„ Na, mi van? Jó ideje nem jelentkeztél. Hogy haladsz Billel?”
Nem tudtam hova tenni hirtelen az üzenetet, de nagyon nem tetszett ezért visszagörgettem egy kicsit a beszélgetésben.

„ Benne vagyok. Mehet a dolog. Akkor este 9-kor találkozunk bent. Nálam van a gép! Most tuti levadászod.” – Jött az üzenet a Gaby nevű csajtól. Megnéztem a dátumot 3 héttel ezelőtt pont azon a napon küldte mikor az a buli volt. Nagyon nem tetszett valami. Tom fejtágítása, most meg ez az sms… Egy pillanatra bevillant, hogy mi van, ha Tom nem beszél hülyeségeket. De nem az nem lehet, Nitta nem. Tuti hogy csak képzelődöm. Próbáltam nyugtatni magam, de nem tudtam nem tovább olvasni:
„ Rendben én már ott leszek, hátha korábban érkezik, hogy szemmel tudjam tartani.” Jött a válasz Nittától. Szart se értettem az egészből, de mégsem tetszett… rohadtul nem. Visszamentem korábbra úgy kb. 3 hónapja kezdődtek az sms váltások.
„ Többet nem veszi el tőlem Mira… Akkor segítesz Gaby?”
„ A jó ügyért mindent  ;)” 
- Mi van? Már megint az appot bújod? Be akarod magolni az összes rajongó nevét?- sétált le Tom a lépcsőn. - Jó vagy? Méregetett furcsán mikor meglátta zavartságomat.
- Igen. Igen. Persze. –léptem ki az üzenetek közül gyorsan. –Csak Nitta itt hagyta a telefonját. –erőltettem egy mosolyt és letettem az asztalra a készüléket. Tom csak felhúzta meglepetten a szemöldökét majd fej rázva elsétált és nem kérdezett többet, amink nagyon örültem, mert nem szívesen hazudnék neki. Magamnak sem szívesen vallom be, de Tomnak lehet, hogy igaza van, és valami nem stimmel.
- Elmentem majd jövök! – kiabáltam el magam mire elő bukkant a konyha mélyéről.
- Hova mész? – nézett rám meglepetten.
- Csak el egy kicsit. Majd jövök. - vettem el a kocsi kulcsot az asztalról és kisétáltam. 


Muszáj volt ki szellőztetnem a fejem. Beültem a kocsiba, és szinte azonnal fordultam is ki a feljáróról. Olyan zene kellett, ami szétzúzza a fejemben a gondolatokat, hogy legalább csak 5 percig ne halljam őket. Beraktam a cd-t kiválasztottam róla azt a számot ami most nagyon kellett, mély levegőt vettem, kifújtam és átadtam magam a zenének és a vezetés élményének. Céltalanul bolyongtam a városban nem tudtam mit kezdjek magammal és a fejemben kavargó gondolatokkal, amik egy darabig eltűntek, de csak épp annyira hogy azt higgyem megszabadultam tőlük ilyen könnyen, de amint nem figyeltem egyből visszamásztak és át vették az irányítást tőlem.  Azt hittem le tudom gyűrni őket, de miután egy hajszálon múlott, hogy az egyik kereszteződésben telibe ne kapjak egy másik autót szimplán, csak azért mert nem figyelek úgy döntöttem jobb lesz, ha leparkolok mielőtt a következőben kiskanállal fognak össze kaparni a kiérkező helyszínelők. A tengerpart felé vettem az irányt és egy kietlenebb résznél leálltam, hogy megadjam magam az idegesítő megoldatlan puzzle daraboknak és szabadon randalírozhassanak a fejemben, amit egy darabig hagytam, de mikor már elkezdett fájni és lüktetni tőlük az agyam úgy döntöttem, hogy meg regulázom őket és szépen, mint valami jó nyomozó felállítom sorban,  a tényeket hogy mi is van most pontosan.
Érvek Tom ellen: Na, ez az, amiből nem sokat tudtam összehozni. Igazából felhozhatnám, hogy direkt csinálja vagy bármi ilyen apró-cseprő hülyeséget de tudom hogy a bátyám nem ilyen és hogy mind csak rágalom lenne. Tudom, hogy akármilyen ökörségnek tűnik, némelyik cselekedete, értem csinálja, mert mindennél fontosabb vagyok neki, mint ahogy nekem is ő. Sosem hagytuk, hogy közénk álljanak. Nem is tudtak volna, mert olyan erős kötelék van köztünk, de nagyon úgy érezem, hogy rosszul cselekszem és hagyom, hogy valaki mégis megtegye azt, amiről kicsi korom óta tudom, hogy lehetetlen. Bennem van az érzés, mint valami tüske hogy hagyom, hogy Tom eltávolodjon tőlem, és hogy ebben Nitta is nagy szerepet játszik. Egy szívszorító érzés fogott el erre a gondolatra. Bassza meg Bill legyen eszed. Mégis mi a jó istent csinálok? Frankón azon agyalok, hogy egy vadidegen csajnak higgyek, akit ismerek kemény 3-4 hete, mint a testvéremnek, akivel kvázi együtt fogantunk?
Majdnem felrobbantam az idegtől, amit a saját hülyeségeim gerjesztettek és jobbnak láttam, hogyha meglesem az érem másik oldalát is mielőtt végleg elszáll az agyam.
Érvek Tom mellett: Nem sokat tudok Nitta múltjáról, ez tény. És amit tudok az se valami felemelő. Kettő.. A bátyám tényleg nem szokott a levegőbe beszélni, ha odáig eljutott, hogy megossza velem a megérzéseit annak oka van - általában elég nyomós- és volt valami ráció abban, amit mondott. A vázás szituról nem sokat tudni. Ráadásul már az elején le lettek fektetve a házi szabályok, amiben ez a pont is benne volt, hogy kutyával nem játszunk lakásban. Nem tudom, mit higgyek. A fürdőszobás dolog, amit Tom emlegetett. A legnagyobb falat. Nem voltam ott, nem láttam, csak azt tudom, hogy iszonyatosan megijedtem.  A fene sem állt neki helyszínelőst játszani, hogy mi miért és hogyan történt mikor arra érek haza, hogy a barátnőm karja csupa vér és a szarrá tört fürdő közepén ül. Ezek igazából csak apró dolgok, amikből nem tudtam össze rakni semmit használhatót, de az „i”-re azt a bizonyos pontot Nitta telefonjában találtam ma meg. Azok az sms-ek nagyon furcsák voltak és egy az egyben lerí róluk, hogy valami tervezésében voltak/vannak, aminek én is részese vagyok. Egy tuti. Meg tudtam belőlük, hogy ez a Gaby nevezetű csaj csinálta a képeket rólunk. Meg kellett őt találnom, de nagyon gyorsan. Muszáj beszélnem vele. Ő lehet a kulcsa az egésznek. És ami másik dolog, amiben biztos voltam ezek után, hogy  Tom most sem alaptalanul gyanakszik, mert Nitta körül tényleg valami nem klappol. Mi az, hogy elvett Mira tőle??? E felett nem tudtam napirendre térni. Azt se tudtam, hogy a világon van pár héttel ez előttig ez meg azt adja be egy vad idegennek, hogy korábban is jártunk. Pofám leszakad.

 Elmebeli harcomból a telefonom csörgése rángatott vissza. Rá néztem a kijelzőre, de azzal a lendülettel dobtam is volna földhöz. Nitta neve díszelgett rajta. Csak ültem pár pillanatig, hogy összeszedjem az agyam miközben farkasszemet néztem a telefonnal, ami irritálóan és türelmetlenül csörgött tovább. Legszívesebben kinyomtam volna vagy nem vettem volna fel. A hátam közepére nem kívántam elhajtottam volna Nittát de tudtam, hogyha most kirakom, sosem tudom, meg hogy mit tervezett és az is beugrott, hogy nem tudom, milyen eszközei lehetnek, még amivel árthat nekem vagy Tomnak. Jobbnak láttam, hogyha felveszem és eljátszom, hogy minden oké, amíg ki nem derítem mi ez az egész.
- Igen? – erőltettem a lehető legtöbb pozitív energiát a hangomba.
- Szia, kicsim. Most értem haza- hallottam meg Nitta hangját, amit alapból bájosnak mondanék, de most csak irritálóan magas nyávogás volt. - Merre vagy? Tom azt mondta, hogy csak úgy elrohantál.
- Igen volt egy kis dolgom, de nem lényeg. Hogy hogy szóba álltok Tommal?- húztam fel a szemöldököm meglepetten
- Hát igazából nem így adta elő magát. –váltott mogorva hangra- azt mondta, hogy elmenekültél tőlem, mert helyre rázódott az agyad.
Csak fújtattam egyet. Tom jobban ismer, mint a tenyerét… Tényleg valami ilyesmiről volt szó. De nem akartam, hogy Tom rájöjjön megmozgatott valamit a fejemben, és hogy igazat adok neki. Nem akartam, hogy más is megtudja. Egyedül akartam ennek az egésznek utána járni és jobbnak láttam, hogyha Tom sem sejt semmit, mert akkor továbbra is jól fogja hozni a bunkó formáját és Nitta tuti nem vág le semmit.
- Ne is hallgass rá. Tudod, hogy hülye. Hamarosan megyek puszi. – vettem elő mézesmázos hangom és imádkoztam, hogy Nitta ne vegye le, hogy gáz van, majd kinyomtam a telefon és gyújtást adtam.

Mikor beléptem a nappaliba Nitta éppen a kanapén feküdt és valami filmet nézett, de amint meglátta, hogy megjöttem felpattant és a nyakamba vetette magát. Hirtelen lefagytam egy pillanatra és megfordult a fejemben, hogy nekem ez mégse fog menni.
- Na, végre hogy itt vagy. –hallottam meg Tom hangját a lépcső tetejéről. - neked nem küldött Rose sms-t? Ma este stúdió. Most jön, a csávó tudod, aki segít a cd utómunkálataiban.
- Nem, nem kaptam semmit. –néztem rá meglepetten.
- Jó szedd, össze magad van rá kerek 10 perced, amiből 9 letelt. Indulni kell.
- De kár. –rebegtette pilláit Nitta.
- Bocs édes, de a munka az első. - néztem le rá tettetett szomorúsággal és elindultam a szobám felé, hogy át öltözzek, út közben Jumbie futott elém. Felkaptam és meg dögönyöztem, de mikor Nitta utolért és meg akarta simogatni nyüszögésbe kezdett és amennyire csak lehetséges volt pofiját a karjaimba fúrta mintha félne tőle. - Mi a baj kiskutyám? - Emeltem fel hogy szemügyre tudjam venni, de csak nem hagyta abba.
- Maradj, itt mindjárt jövök. – szóltam Nittának és elindultam a szobám felé. Amint a lány hatótávolságon kívül ért Jumbie abba hagyta a nyüszögést de még mindig rémülten nézett a vállam fölött felé. Nem tudtam mi az isten üthetett belé. Eddig alig bírtam levakarni róla most meg fél tőle. Fent letettem Jumbiet a kutyák szobájába ahol Liesa kiterülve aludt a helyén, és a szobámba vettem az irányt hogy átöltözzek. Pár perc múlva már lefele vágtattam a lépcsőn és miután sikerült Nittát levakarnom Tommal már vágódtunk is be az R8-asába.
- Nem hiszem el, hogy ez a tyúk mindig mindent elfelejt. - mérgelődtem az anyós ülésen és nyomkodtam ezerre a telefonomat hátha megtalálom az sms-t, amit Rose küldött.
- Mit keresel ennyire bőszen? – Pillantott rám Tom.
- Az sms-t, amit elvileg a drágalátos Managerünk küldött, hogy ma jön a csávó és stúdiózni kell.
- Ja hogy azt. Azt keresheted, mivel Rose nem küldött semmit.
- De. De azt mo…
- Igen azt mondtam, hogy Rose küldött egy sms-t hogy mennünk kell. - Vette elő a telefonját és keresgélni kezdett rajta. - De Rose nem küldött semmit, igazából én találtam ki te pedig legyél hálás, hogy megmentem a segged ma éjszaka hogy össze tudd szedni az agyad és tudjad adni a szerető odaadó barátot Nitta előtt, ahogy eddig is és ne fogjon szagot, míg mi Sherlock Holmes-ost játszunk. – vigyorgott és füléhez emelte a telefont.
- Halló. And? Itt Tom. Körülbelül 10 perc és landolunk nálad. Okés. Csáó.
- Na, jó! Leszel szíves elmagyarázni, hogy mi a retkes jó eget művelsz?
- Bill nem lehetne, hogy nem futod a fölösleges köreidet, mint általában? Túl jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam, hogy mi jár a fejedben. Láttam az arcodon a rémület mikor Nitta közelített feléd. Tudtam, hogy elég rendesen át rágtad magad azon, amit mondtam és jól döntöttél. Büszke vagyok rád. – terült el egy nagy mosoly az arcán én pedig köpni, nyelni nem tudtam és valahol nem idegesített mégsem az, hogy Tom tudja, az ő oldalán állok. Legalább nem kell egyedül végig vinnem a dolgot.
- És most akkor voltaképpen hova is megyünk?- néztem körbe, de igazából annyira sötét volt már hogy nem nagyon láttam semmit, hogy LA, melyik részén lehetünk.
- Most Andreashoz megyünk. Nála rendezzük be a főhadiszállást.

2012. május 22., kedd

10. rész „Kettesben”

Reggel még hozzám képest is túl hamar ébredtem meg. A nap már magasan járt az égen és kíváncsian lesett be a függöny résein. Még szinte csukott szemmel nyúltam az éjjeli szekrényhez a telefonomért. 10óra. Arcomat gyűrögetve fordultam a másik oldalamra. Az ágy másik szélén összekucorodva az oldalán feküdve mélyen aludt még Nitta de Susy ahogy megérezte, hogy ébren vagyok már egyből mocorogni kezdett és már nem terpeszkedett kettőnk között, hanem farkát csóválva figyelte mit csinálok. Nem akartam felkelteni a lányt ezért a tőlem telhető legnagyobb csendben próbáltam meg elkászálódni a zuhanyzóig, ami, naná hogy nem ment a leg zökkenőmentesebben, mert rendetlenségemnek köszönhetően a föld tele volt taposóaknákkal név szerint ruhákkal, cipővel és még néhány holmival. Már kezdtem örülni, hogy csendben eljutok célomig mikor sikerült a töltőmnek a bokámra tekerednie, és az a szemét elérte majdnem, hogy akkorát tanyáljak mint az ólajtó, de sikerült megkapaszkodnom a szekrénybe szóval nem jött be a terve. Hatalmasat fújtam mikor magamra zártam a fürdőt. Ledobtam magamról a ruháimat és bevágódtam a zuhany alá. Minimum egy fél óráig álltam a relaxáló forró víz alatt, ami meghozta a kellő hatást és felébredtem tőle kicsit. Magam köré csavartam a törölközőm és megpróbálkoztam a lehetetlennel, hogy úgy öltözzek fel és járjak, keljek a szobában, mint valami szellem. Kisebb nagyobb balesetekkel megfűszerezve sikerült az akció és Nitta nem kelt fel. Felkaptam az ágyról Susyt és a konyhába vettem az irányt, hogy megigyam reggeli wake up kávém. Még tök csend volt a házban, ami elég furcsa volt mivel általában én kelek legkésőbb és akkor itt már vagy áll a bál vagy mindenki nagyban teszi a dolgát. Nem volt túl sok kedvem szórakozni a kávéfőzéssel pedig nem sok idő, de túl nyűgös voltam hozzá ezért az instant kávé mellett tettem le a voksomat, amivel a kezemben 2 perc múlva már a terasz felé vettem az irányt, hogy rágyújtsak. A hőség elég nagy volt már ezért inkább az árnyékra voksoltam ahol Liesa is hűsölt. Leültem a kerti kanapéra és elő kaptam a telóm hogy felmenjek appba. Kiválasztottam az egyik képet, amit tegnap este csináltam a stúdió színfalai mögött Tomról és feltoltam reggeli ébresztés gyanánt a Tom rajongóknak, akik hasonlóan hétalvók, mint mi. Néztem, ahogy megint szépen gyülekeznek a kommentek és nagy bőszen olvasgattam őket meg válaszolgattam egy kettőre. Nem sokáig maradtam, egyedül mert nyílt az ajtó és Nitta csattogott ki rajta egy toppban, amiben aludt és egy rövid gatyában. Csak megbabonázva néztem gyönyörű idomait, amit nem rejtett el illetve kiemelt a ruha. Arca még nyúzott volt látszott rajta hogy most kelt, de még így is gyönyörű volt, kezében egy bögrével egyensúlyozva lépkedett felém.
- Jó reggelt. – köszönt mosolyogva és egy finoman megcsókolt.
- Neked is, de ezt miért kaptam? – mosolyodtam el én is.
- Csak úgy. – ivott bele bögréjébe én pedig nem tudtam levenni a szemem testéről. Egy pillanatra megremegett a bögre a kezembe mikor észrevettem, hogy nincs rajta melltartó.
- Igen?- és csak úgy kaphatok még egyet?- vettem elő csábos mosolyom.
- Egye fene. – kuncogott és közelebb hajolt, hogy újból megcsókolhasson, de mikor el akart hajolni nyaka után kaptam kezemmel és egy hosszú érzéki csók után engedtem csak el.
- Repetáról nem volt szó, hé. –nevetett fel.
- Ez nem volt repeta. – húztam féloldalas mosolyra a szám- Egy csókot kértem, de nem körötted ki milyet.
- Cseles. - jegyezte meg és bele ivott kávéjába én pedig nagyot szívtam a cigimből.
- Éjszaka tudtál tőlem aludni? Nem dumáltam sokat?- vette kis kezemből az égő szálat és bele szívott én meg csak pislogtam rá és néztem a műveletet.
- Most mi van? – nézett rám mosolyogva és visszaadta.
- Szerencséd hogy csaj vagy, mert rühellem, ha szó nélkül kikapják a cigit a kezemből és bele szívnak. Haveroknak ezért zúzás jár. – Néztem komolyan rá- And már megjárta egyszer. - szívtam bele újra cigimbe.
- Kérsz?- nyújtottam felé a dobozt. – Csak mert sosem mondtad, hogy dohányzol.
- Csak hébe-hóba- vett ki egy szálat, ajkaihoz emelte és az öngyújtó lángja fölé hajolt, amit idő közben halásztam elő.
- Szép már dohányáruval is kínálod a kiskorúakat. –kacagott fel.
-  Na, menj a tökömbe. –nevettem fel én is és elnyomtam a csikket.
Megvártam míg Nitta is befejezi a kávézást és együtt indultunk meg a konyha felé. Úgy döntöttünk, hogy tojásrántottát gyártunk. Nitta kérésére annyit csináltunk, hogy Tomnak is jusson habár a nyakamat teszem rá, hogy nem fogja jóízűen megenni és azt hiszi arzént tettünk bele. Már majdnem készen voltunk mikor Tom csattogott be és egy „helló” féle morgást hallatott köszönés gyanánt.
- Ki a franc volt olyan ügyes, hogy visszatette a tejet kb. két korttyal az alján a hűtőbe? – robbant fel már kora reggel.
 Láttam, hogy mellettem Nitta megfagy a paradicsomszelés közben.
-  Én voltam. –fordultam Tom felé- Bocs. Tudod, hogy reggel nem vagyok, beszámítható most mit hisztizel? Te is bent szoktad hagyni és én egy szó nélkül hagyom.
- Jól van, na. Nem kell leharapni a fejem. –Dünnyögte az orra alatt.
- Ugye milyen szar? – vetettem hátra de Nitta jelzés értékűen oldalba bökött, hogy hagyjam abba. –Inkább nyomj le egy köszit mert csináltam kaját NEKED is. - emeltem ki a neked szót mire Tom felkapta a fejét és furcsán kezdte méregetni a tojást, amit egy tálba kotortam éppen át.
- Te csináltad?- nézett bizonytalanul felváltva rám és a kajára.
- Igen én csi… Menj már a picsába. –hurrogtam le mikor leesett mire megy ki a játék.
- Most mi van? - Tárta szét a kezét- Igaz, hogy nem tartunk itthon arzént, de az ember sosem lehet elég óvatos.
- Kapd már be a faszom. –Indultam el felé a forró serpenyővel és bele vágtam a mellette lévő mosogatóba mire ugrott egyet. – Most már jó lesz, ha leállsz és összekapod magad. –néztem rá dühösen- Inkább tedd magad hasznossá és vegyél elő tányérokat sétáltam vissza Nitta mellé és a zöldségeket, amiket felszelt egy tányérra, átpakoltam, míg Tom megterített. Hosszú idő után először ültünk egy asztalnál és kajáltunk csendben, nyugiban. Tom falta be legelőször a kaját és egy gyors „köszi” elrebegése után már slisszolt is kifelé.
- Miért mondtad, hogy te hagytad a hűtőben a tejet? – állt fel Nitta mikor kettesben maradtunk és összeszedte a tányérokat, hogy bepakolja a mosogatógépbe.
- Nem tudom. Most jobb lett volna, ha veled üvöltözik megint egy sort?
Nem válaszolt csak némán folytatta a műveletet, amit néztem egy darabig majd némaságát megelégelve felálltam és elkaptam az egyik fordulóban.
- Haragszol rám? –hajoltam le hogy a szemébe nézhessek.
- Nem. Csak nem akarom, hogy veled veszekedjen mikor velem kéne neki. Nem akarom, hogy még jobban haragudjatok egymásra, mint eddig. Inkább haragudjon rám.
- Én tudom kezelni, hisz a bátyám és fel tudom dolgozni, ha haragszik rám, mert tudom, hogy ez csak időleges, sosem tudtunk igazán veszekedni, mert nagyon közel állunk egymáshoz. Engem inkább az zavar jobban, ha téged bánt, mert látom, hogy már hobbiból csinálja, mert egyszerűbb rajtad levezetnie a dühét, mint hogy kezdjen valami az ellen, hogy ne legyen dühös. Ki találtam egy jó kis délutáni programot, hogy ne itthon üljünk és menjünk egymás agyára. –tűrtem ki egy tincset az arcából.
- Igen és mit? –kíváncsiskodott.
- Lemegyünk egy kicsit a tengerpartra. Van egy hely, ami iszonyatosan szép és nyugis. Mit szólsz?
- Benne vagyok. –Áll lábujjhegyre és át fonta kezeit a nyakamon, hogy megcsókolhasson.
- Menj fel, készülj össze, addig meg etetem a kutyákat.
Míg összekészültünk és megetettem a kutyákat Tom nem dugta ki az orra hegyét sem a szobájából ahonnan csak a zene hallatszott, ki de indulás előtt azért beszóltam neki, hogy elmegyünk, amit egy nem törődöm féle vállrándítással honorált és egy „Tőlem”-el egészített ki. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
- Mikor érünk oda? –kérdezte vagy 10 perc hallgatás után.
- Sokáig bírtad. –nevettem ki mire finoman a vállamra csapott- Ne aggódj, mindjárt ott vagyunk.
Ígéretemhez híve nem sokkal később leparkoltam a kocsit a tenger előtt.
- Erre még nem is voltam. – hüledezett Nitta és az arcára fagyott döbbenet és a mosoly furcsa elegyével szállt ki a kocsiból.
 Ez a partszakasz az egyik kedvencem. A nyüzsgősebb résztől egy magas szikla zárta el, de ugyan olyan gyönyörű szinte fehér homokja volt egy-két pálmafával megtűzdelve. Megkerültem a kocsit és Nittához sétáltam.



- Azért ennyire nem nagy szám. – súgtam a fülébe mosolyogva és elindultam a tenger felé.
Fordultam volna hátra, hogy nem jön e mikor rohanva elsuhant mellettem.
- Na, ki lesz az első?- nevetett és lekapta magáról egy mozdulattal futás közben a ruháját, hogy bele gázolhasson a vízbe.
- Ez nem ér! – kiabáltam utána és én is lekaptam magamról az atlétámat, majd futásnak eredtem, de a vízben értem csak utol.
- Te ki csaló. –kaptam el hátulról a derekánál és magamhoz húztam.
- Te vagy lassú. - fordult meg és nevetve kapaszkodott bele karjaival a nyakamba és lábai a csípőmre tekeredtek. – Elnézem neked, már öreg vagy. –tört ki belőle egy hatalmas nevetés.
- Igen öreg?- markoltam bele fenekébe mire felsikkant. - Majd megmutatom én neked ki az öreg. –mosolyogtam rá kihívóan, egyik kezemmel elengedtem a fenekét, hogy tarkójánál tartsam meg a fejét és egy pillanat alatt lecsaptam ajkaimmal a nyakára.
- Jó. Oké. Te győztél. – lihegte az izgalomtól szakadozva fülembe.
- Ezt akartam hallani. – engedtem el gonoszul és a part felé úsztam.
- Hogy te mekkora egy…
- Egy mi vagyok?- sétáltam háttal a térdig érő vízből kifelé Nitta elől, aki vészjóslóan követett.
- Nem úszod meg ezt szárazon. Hallod. Ha utolérlek…
- Hát szárazon már nem is mivel vizes vagyok. – kacagtam fel, de nem figyeltem oda, valamiben megbotlottam, és sikeresen seggre ültem a bokáig érő vízben. Esélyem sem volt felállni, mert Nitta már előttem térdelt és ajkai kegyetlenül csaptak le az enyémekre miközben egyre közelebb húzódott hozzám és az ölembe ült. Megállt a kezem a háta közepén és elmosolyodtam.  Nitta lefagyott egy pillanatra és arcomat fürkészte várva, hogy mire készülök. Végig vezettem ujjaimat fürdőruhája felső részén és bele akasztottam a kötőjének végébe majd félre biccentett fejjel és kíváncsi mosollyal az arcomon figyeltem reakcióját miközben óvatosan elkezdtem húzni.
- Hé! Sikkantott fel és a kezemre csapott mire belőlem elő tört a nevetés. –Néha olyan, vagy mint egy öt éves kisgyerek. Tettette a durcást és megcsókolt.
Az egész délutánt-lent töltöttük és rengeteget hülyültünk meg beszélgettünk. Nitta mellett néha én is úgy éreztem magam, mint valami kisgyerek. Teljesen kihozta ezt az énemet, amit nem bántam, mert rég elfelejtettem már hogy ilyenem is van.
- Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus is tudsz lenni. – Bújt hozzám miközben a lenyugvó napot néztük.
- A naplemente a gyengém. –nevettem fel. - Nem tudom, mi vonz benne annyira, de az appban a rajongók már tuti falnak mennek annyi képet toltam már fel nekik az LA-i naplementéről.
- Szerintem is szép. –értett egyet velem.
- Kezd hűvös lenni indulnunk kéne. – néztem le rá ő pedig csak helyeslően bólogatott.
Mikor beszálltunk a kocsiba magamhoz szólítottam indulás előtt a telefonomat és megnéztem hiányoztam e valakinek. Tom hívott vagy 3x aztán hagyott egy sms-t.
- Tom nem lesz otthon este. – adtam Nitta tudtára- Újfent. – indítottam be a kocsit, sebességbe tettem és kilőttem.
Mire haza értünk besötétedett és túltettem magam azon, hogy Tom megint nem lesz itthon. Akármi is van mégiscsak a bátyám és én meg aggódom érte. Cseppet sem tetszett, amit az utóbbi másfél hétben művelt.
Első utunk a konyhába vezetett, hogy valami kaja félét vadásszunk. A hűtőt kinyitva nagy meglepetésemre kínai kaja volt benne. Egyből magamhoz vettem a két dobozt és mikor becsuktam a hűtőt észrevettem egy kis üzenetet rajta.
„ Köszi, a reggelit, a kínait nektek hozattam. Tom”
- Nézd mit találtam. – lengettem meg a kezemben lévő kaját Nitta előtt. - szereted a kínait?- bontottam ki az egyiket és bedobtam a mikróba.
- Naná. - Huppant fel a pultra és onnan figyelte a műveletet.
- Pálcika vagy villa?- adtam kezébe a meleg kaját mikor kész lett.
- Pálcika. – válaszolta mosolyogva mire kihúztam az egyik fiókot és elő vettem belőle két pár spéci evőpálcikát.
- Ez meg mi? –nézett rám meglepetten- a kínai kajálda meg az alsó szekrényben bújt el?- kacagott fel.
- Nem. –nevettem el magam én is a képtelen ötletén. –Csak sokat eszünk kínai meg japán kaját és sokszor hozatjuk haza Tommal ezért vettük, hogy ne keljen mindig azzal az ócska fa pálcikával enni. –vettem ki én is a kajámat a mikróból és leültem mellé az egyik bárszékre. Ne volt Nitta egy alacsony termetű csaj, de így hogy a pulton ült én meg mellette a széken sem volt olyan sokkal magasabb nálam.
- Héj ez nem ér neked több zöldséged van. – tettette a durcást.
- Ez van. - nyújtottam ki rá a nyelvemet mire kihasználta pillanatnyi figyelmetlenségemen, lecsapott a pálcikáival a kajámra és egy adag zöldséget lenyúlt belőle.
- És ezt mégis hogy gondoltad?- álltam fel a székről és beálltam elé- elveszed a kajám?- közelítettem arcához és közben
tettetett bosszúsággal vontam kérdőre. Nem akart kinevetni, de már pukkadozott a visszafojtott röhögéstől én pedig hirtelen csaptam le rá és elkezdtem csikizni ahol értem mire nem bírta tovább és kitört belőle a nevetés.
- Jesszus Bill ne! Hagyd abba! Nem bírom! – nevetgélt kezeim között.
- Mond, hogy sajnálod. –hagytam abba egy pillanatra majd erős fej rázással adta tudtomra, hogy nem fogja mondani így döntöttem taktikát váltok és erősen szuggerálva bámultam őt, ahogy abba hagyja a nevetést és bizonytalan „Most vajon mi lesz?” Tekintettel méregetett. Két kezemet a combjaira tettem mire szinte észrevétlenül lepillantott és vissza rám majd apró mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Na? Sajnálod, hogy lenyúltad a kajám?- húztam fel egyik szemöldököm kérdőn, de újabb fejrázást kaptam válaszul mire tenyereim lassan indultak meg felfelé combjain. A szem kontaktust nem szakítottuk meg, figyeltem reakcióját és elég erősen próbálta kordában tartani arcizmait, hogy ne árulja el magát. Lassan haladtam dereka felé majd tovább a hátán felfelé magammal húzva a ruhát, amit egy mozdulattal levettem róla és egy szál fürdőruhában ült előttem. Kezem újra combjára tettem és ujjaimmal lassan végig szántottam belső combján mire megszakította a szem kontaktust behunyta szemeit, és egy apró sóhaj hagyta el a száját.
- Még mindig nem mondod, hogy sajnálod?- suttogtam fülébe, mire egy újabb visszafogott sóhaj volt a reakciója és egy heves fejrázás. Óvatosan megcsókoltam a nyakát a füle alatt és apró, finom kimért mozdulatokkal haladtam lefelé majd visszafelé végig szántottam nyelvemmel és ezt eljátszottam a másik oldalon is mire szemét újra becsukva fejét kissé hátra döntve próbálta kordában tartani egyre szabálytalanabb lélegzését.
- Ennyire nem lehetsz makacs. – suttogtam szájába és finoman bele haraptam alsó ajkába mire elhagyta egy hatalmas sóhaj a száját, át karolta a nyakamat és eszeveszett tempóban kezdte falni ajkamat. Egy laza mozdulattal levette rólam az atlétámat és ajkaival nyakamnak esett miközben kezei a karom és a hátam között vándoroltak kíméletlenül. Belemarkoltam fenekébe és lejjebb húztam a pulton magam felé. Egy pillanatra megállt a mozdulatban és egy hatalmas sóhajt hallatott velem együtt mikor keményedő férfiasságomat ágyéknak nyomtam.
- Ne itt. – kapkodott levegő után és láttam, rajta hogy minden erejét össze kellett gyűjtenie, hogy megállítson.
 Egy pillanat alatt lepattant a pultról felkapta ruháinkat a földről és futásnak eredt én pedig utána. Fent a folyosón kaptam el és az ajtó mellett, falnak nyomtam majd birtokba vettem nyakát, dekoltázsát miközben kezeim combját és fenekét térképezték fel. Fizikai fájdalom lett volna elszakadni tőle ezért egy mozdulattal felkaptam az ölembe, ő át kulcsolta a lábával a derekamat és ajkait falva csuktam be az ajtót magunk mögött. Megszabadítottam fürdőruha felsőjétől, amit elhajítottam és végig fektettem az ágyon. Lassítottam egy kicsit a tempón és apró csókokkal borítottam el melleit és hasát, ahogy haladtam egyre lejjebb. A bikini vonalánál megálltam és belső combján folytattam felfelé. Mellkasa ütemesen járt fel alá úgy kapkodta a levegőt. Mikor ajkaimmal leg érzékenyebb pontjához értem ruhán keresztül gerince enyhe ívben megemelkedett és egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját, ami őrületesen felpörgetett. Egy gyors mozdulattal megszabadítottam utolsó ruhadarabjától is és nyelvemmel végig szántottam testét elidőzve mellbimbójánál. Két lába közé férkőztem és újra birtokba vettem ajkait. Finoman elkezdett kimászni alólam és mire észbe kaptam már ágyékomon ült egy szál semmiben. Már a gondolattól is orgazmus közeli állapotba kerültem, hogy csak egy vékony anyag van köztünk de Nitta cseppet sem volt szívbajos és szépen lassan kínozva engem haladt végig mellkasomon ajkaival majd hamar megszabadított engem is nadrágomtól. Amikor felfele haladt nyelvével elkezdett a bal mellemben lévő piercinggel játszani. Elég erősen kellett koncentrálnom, hogy ne legyen orgazmusom és az utolsó előtti pillanatban hagyta abba a műveletet. Végig simítottam hátán le a fenekéhez és csípőmet felemelve egy határozott mozdulattal hatoltam belé, mire mind ketten egyszerre nyögtünk fel. Kiegyenesedet rajtam, kezeivel megtámaszkodott mellkasomon és lassú elnyújtott mozdulatokkal kezdett mozogni rajtam. Hol gyorsított, hol lassított a tempón. Mikor éreztem, hogy nem bírom sokáig, magamhoz húztam, és lassan finoman ízleltem ajkait majd kicsusszantam belőle és fordítottam helyzetünkön, hanyatt fektettem. Simogattam és csókolgattam ahol értem, hogy orgazmus közeli állapotba juttassam, én pedig kicsit lenyugodjak. Egyre kéjesebb nyögések hagyták el ajkait, amik engem sem hagytak hidegen.  Széttoltam lábit és türelmetlenül keményen hatoltam újra belé mire kéjesen megvonaglott kezeim között és majdhogynem felsikoltott. Egyre keményebb és gyorsabb tempót diktáltam Nitta pedig gyönyörében a hátamat karmolta és egyre szabálytalanabbul vonaglott alattam. Kapkodta a levegőt majd egy minden eddiginél kéjesebb nyögés hagyta el ajkait, egész testében megremegett körmeit pedig hátamba vájta. Lassítottam kicsit a tempón és ágyékomból kiindulva gerincemen végig futott az ismerős bizsergés, ami szétterjedt a testemben megfeszítve izmaimat majd fáradtan és levegő után kapkodva feküdtem le Nitta mellé magamhoz húzva őt.
- Sajnálom. –kuncogott, egy kis idő után mikor már mind ketten viszonylag lenyugodtunk. Nem tudtam mit reagálni rá csak vele együtt nevettem. Közelebb húztam magamhoz, hogy apró csókot nyomjak a homlokára és a haját simogattam, míg el nem nyomott az álom.

10.rész (Részlet)


 "- Nézd mit találtam. – lengettem meg a kezemben lévő kaját Nitta előtt. - szereted a kínait?- bontottam ki az egyiket és bedobtam a mikróba.
- Naná. - Huppant fel a pultra és onnan figyelte a műveletet.
- Pálcika vagy villa?- adtam kezébe a meleg kaját mikor kész lett.
- Pálcika. – válaszolta mosolyogva mire kihúztam az egyik fiókot és elő vettem belőle két pár spéci evőpálcikát.
- Ez meg mi? –nézett rám meglepetten- a kínai kajálda meg az alsó szekrényben bújt el?- kacagott fel."

2012. május 19., szombat

9. rész „Kísértés”

Ismerős izgalom fogott el mikor a műsor színfalai mögött az egyik asszisztens az itinert adta nekünk hogy mikor jövünk és a többi alap infót, ami már igazából nem volt ismeretlen csak szimplán unalmas formalitás. Kicsivel több, mint egy éve adtunk utoljára interjút, mint Tokio Hotel. Éreztem, hogy a szívem ezerrel ver és izzad a tenyerem. Tudtam, hogy amint kint leszünk, ezek mind elmúlnak és teljesen elfelejtek mindent, amiért jelen pillanatban hülyére izgulom magam. Fel alá járkáltam, mint valami kilométer hiányos idióta mikor meghallottuk bentről a tapsvihart és intettek, hogy mi jövünk. Egy hatalmas levegőt vettem majd lassan kifújtam, arcomra felhúztam a jó öreg mosolygós maszkomat, amin nyoma sem volt az izgalmamnak vagy a gondjaimnak és elsőként léptem be a stúdióba mögöttem a többiekkel. Amint a reflektor fénye arcomba sütött és éreztem magamon a kamerák kereszt tüzét minden idegességem elszállt és csak arra tudtam összpontosítani, hogy 1000%osan teljesítsek. Kedvesen kezet fogtunk a műsorvezetővel és helyet foglaltunk.

- Nos, srácok. – kezdett bele a nő- Jó rég hallottunk rólatok. Az utolsó albumotok 2009 novemberében jelent meg. Azóta kiadtatok egy Best of lemezt és tavaly nyár után szinte teljesen eltűntetek. Mit csináltatok? Merre éltek?
- Nos, mi Tommal itt élünk Los Angelesben, míg Gustav és Georg Németországban a családjukkal illetve Georg a barátnőjével- néztem az említettre, aki mosolyogva bólogatott-, de napi kapcsolatban vagyunk egymással mindig, és amikor tudtunk találkozunk és most, hogy a lemezfelvételek zajlottak ők is kiköltöztek addig ide.  Igazából az új lemezünkön dolgoztunk Tommal, ami már a Cherrytree Records gondozásában fog majd a boltok polcaira kerülni, és persze élveztük azt a fajta nyugalmat is, amiben a Tokio Hotel beindulása óta nem volt részünk. Furcsa, de élvezzük a majdnem hétköznapi emberek életét. - Kezdtem bele a beszélgetésbe és éreztem, hogy egyre jobban lazulok.
- Járunk vásárolni például, testőrök nélkül,- vette át a szót Tom – múzeumokba, barátainkkal bulizni. Ami eleinte nagyon furcsa volt, hogy nem lohol mindig valaki a nyomunkban és nem kell, a hátunk mögé nézi, hogy követ e valaki, de határozottan jól érezzük magunkat.
- Amint látom akkor nem volt alapja azoknak a pletykáknak miszerint feloszlottatok, és hogy te Bill súlyos beteg vagy. Ahogy látom még izmosodtál is tavaly óta.
- Igen ez így van. –nevettem fel- Semmi bajom, egészséges vagyok, mint a makk és ezt mindannyiunkról elmondhatom szerintem. - néztem körbe a srácokon kik bólogatva nyugtázták szavaimat.
- És látom a külsőd is nagyon sokat változott. Meg férfiasodtál, ha szabad így fogalmazom. Új piercingek, tetoválások, Tom te visszatértél a rasztához.
- Sokáig volt raszta hajam, hiányzott. - nevetett fel bátyám.
- Hát igazából a hajszínem az alap, sosem tudtam nyugton megülni eddig a formákkal játszottam most a színekkel kezdtem el, folyton változtatok, a borosta meg simán csak a lustaság eredménye volt eleinte aztán meg tetszett, de ettől még ugyanaz az ember vagyok, mint egy éve.
- Nagyon vad a tetoválás a kezeden. Megnézhetem?- hajolt közelebb és úgy nézte a virággal és fecskével tarkított csontvázat a kézfejemen. – Nem fájt? Ül vissza fotelébe.
- Hát nem volt kellemes, de kibírtam, mert nagyon akartam.
- Amint látom te is beszereztél egyet Tom. - fordult bátyám felé.
- Igen ez amolyan ikertetoválás- néztünk össze teómmal- már régóta terveztük.
- Nem semmi. –hüledezett a műsorvezető- és tervezel még?
- Nem tudom. Meglehet, ez maradjon az én titkom.
- És mi újság a rajongóitokkal, mert ők igen aktívak voltak az elmúl évben is, számos internetes szavazáson nyertek az Alienek. Ők hogy viselik az eltűnéseteket?
- A rajongóink fantasztikusak. Álmainkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen aktívak és nagyon megleptek minket is ezekkel a díjakkal mi pedig egy telefonos alkalmazással leptük meg őket, amit Tommal csinálunk ketten és napi kapcsolatban vagyunk velük, így egy kicsit nyugodtabbak főleg hogy tőlünk kapják meg az információkat és nem kell vadászniuk és találgatniuk, hogy mi pletyka vagy mi igazság.
- Apropó pletyka. Ha jól értesültem újra eltalált téged Ámor nyila Bill.
Azt hiszem ez volt az a pont a beszélgetésben mikor legszívesebben a fotelembe süllyedtem volna vagy minimum felálltam volna és kisétáltam volna a stúdióból. Elkapott a pánik és köpni, nyelni nem tudtam az agyam pedig ezerrel latolgatta a válaszokat, hogy melyik lenne a leg megfelelőbb. Mind ez csak egy pillanat alatt zajlott le bennem, de Tom gyorsabban kapcsolt mikor megérezte zavartságomat és mentette a helyzetet.
- Igen van barátnője, de szerintem ez nem tartozik szorosan a bandához és az új lemezhez. Vagy tévedek?- nézett kihívóan a csaj szemébe, aki kicsit meglepődött a fordulaton, de rutinosan vette az akadályt és tovább lépett.
- Szóval és mikor és milyen címmel jön ki a következő albumotok?- bombázott minket tovább.
- A címén még gondolkozunk, nem tudtunk még dönteni, de igazából van még rá időnk mivel majd csak októberben fog megjelenni az album. – Vettem fel a fordulatot újra, de korántsem akkora hévvel, mint előtte.
- Milyen újdonságokkal fogtok kedveskedni a rajongóknak?
- Hát igazából az legyen meglepetés. Annyit elárulok, hogy lesz rajta egy feldolgozás szám, ami az egyik közös kedvenc együttesünktől van és hát a hangzásunkban lesz újdonság. Nem is akármilyen. A Humanoid album is nagy durranás volt, de ez most egészen más lesz.
- Rendben nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, és tűkön ülve várjuk az új albumotokat. –mondta ki azt a mondatot, amit már 3 kérdéssel ezelőtt vártam. Elköszönt tőlünk és lezárta a műsort. Szinte a felvétel végét jelző csengővel egyszerre kaptam levegő után. –Felálltunk egyesével kezet fogtunk még egyszer vele majd a mikrobuszunk felé vettük az irányt. A bejáratnál 2 hatalmas biztonsági őr csatakozott hozzánk hogy törjék nekünk az utat az ember tömegen át a kocsiig ahol már Rose várt minket.
- Na, túl vagyunk az első interjún- mosolygott-, habár ahogy elnéztem eléggé eltértek a megbeszélt kérdéssortól - húzta el a száját, jelezve nem tetszését- jól vagy Bill?- nézett rám aggódva- kicsit lefagytál bent. Pedig tüzetesen megbeszéltem a műsor producerével hogy a csaj téma tabu. –rázta a fejét és közben a papírjait lapozgatta.
- Jól vagyok, ne izgulj csak lesokkolt, nem kell a para. - intettem le és tovább bámultam a mellettünk elrohanó tájat. Még magyarázott tovább valamit a többieknek, de nagyon nem figyeltem oda. Az agyam teljesen máshol járt. A sors furcsa játéka, hogy teljesen összekötött Nittával, és most már nem csak a házban kell küzdenem majd a démonjaimmal, mikor vele vagyok, hanem éjszaka az ágyamban is. Nitta reakcióján járt az agyam. Mikor megtudta, hogy össze kell bútoroznunk nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Se boldogságot, se dühöt, egyszerűen semmit. Kedvesen mosolygott, de szemeiben valami furcsa csillogást láttam. Nem tudtam beazonosítani, hogy mi lehetett, ami még most is idegesít. Rendszerint nagyon hamar át látok az embereken, jó emberismerő vagyok, ezt merem állítani de Nittán nem látok át teljesen. Mintha valami maszk féle lenne előtte, amit nem tud, vagy nem akar levetkőzni és ez iszonyatosan kíváncsivá tesz és vonz a kihívás, hogy belássak az álarca mögé.
- Bill megjöttünk. – rázott vissza Tom mikor a házunk előtt parkoltunk már.  Elköszöntünk a többiektől Georggal és Gustavval megbeszéltük, hogy valamelyik nap ütközünk egy kis lazulásra Rosesal meg megbeszéltük, hogy amint van valami, majd értesít.
- Nitta! Megjöttünk!- rúgtam le magamról a cipőt.
- Nappali!- jött a válasz. Tom valamit morgott, amit nem értettem, de lehet, hogy jobb is. Még mindig zabos volt, az utolsó vitájuk óta, amit, naná hogy indulás előtt kellett elszenvednem.
- Néztelek titeket a Tv-ben. Pattant fel mosolyogva a kanapéról. Ügyesek voltatok.
- Köszi. – köszöntem neki két puszival, de fél szemmel Tomot lestem, aki a nappaliban járkált és fura tekintettel nézelődött körbe.
- Valami furcsa. De nem tudom, hogy mi. –válaszolta mikor kérdő tekintetemmel találkozott és én is elkezdte nézelődni hátha meglátom.
- A váza. – kiáltott fel hirtelen és megindult, én meg követtem tekintetemmel. - A váza. – mutatott a kis asztalkára, ami valóban az említett tárgy helye, de most csak üresen álldogált. - Méghozzá nem is akármelyik! Ezt anyutól kaptuk mikor ide költöztünk és először jött látogatóba.
- Valóban. - hüledeztem.
- Nem tudsz róla valamit véletlenül?- indult meg Tom lassan Nitta felé és furán méregette.
- Hát igazából de. – hajtotta le a fejét.
- Igazán? És mégis mit sikerült csinálnod vele?- állt meg tőle fél méterre és karba tett kézzel várta a választ, amire én is elég kíváncsi voltam.
- Hát eltört. De nem direkt volt annyira sajnálom tényleg.
- Mit csináltál vele?- Adott Tom nyomatékot minden egyes szavának és éreztem hangján hogy ez a vihar előtti csend.
- Hát Jumbieval játszottam, itt rohangált és neki futott az asztalkának, amiről meg leesett a váza.
- Hogy az a rohadt élet! Te tényleg ennyire sérült vagy?  Ott van kint az a kibaszott nagy kert, – mutatott a terasz ajtó felé-és neked itt kell bent játszanod a kutyával?! Komolyan mondom, hogy direkt csinálod! Mi lesz a következő majd lent a stúdióban fogtok játszani? Ha gondolod, felhozom a Gibsonom és baseballozhatsz vele!
- Sajnálom tényleg nem direkt volt. - szeppent meg Nitta.
- Sajnálhatod is! Van mit!- Járt fel alá Tom- Állítom, hogy direkt csinálod! Még egy ilyen szerencsétlen együgyű…
- Na, jó most állj le!- léptem bátyám elé- Megint elveted a sulykot. Nem direkt csinálta te meg megint csak keresed a kákán is a csomót, hogy balhézhass vele. Ez nem fair.
- Te meg megint védd csak őt persze. Tudod, mit?! Miért nem húzol el a búsba vele minél messzebb és akkor legalább nyugtom lenne!- kezdett el kiabálni megint.
- Nem! Nem őt védem. Én is bosszús vagyok, de nem direkt csinálta és ismét igazságtalan vagy vele. Jó lesz, ha elgondolkozol egy kicsit, és észhez térsz végre. Inkább menj és Riát békítsd ki, mert mióta berágott rád és külön vagytok kezelhetetlen vagy és mindenkibe csak bele rúgsz.
Felkaptam a földről Susyt, aki fark csóválva lábaim körül ugrándozott, kézen fogtam Nittát és elindultam az emeletre.
- Jó lesz, ha magadba szállsz ez kicsit. – Tűntem el a fenti folyosón.
Beérve a szobámba letettem Susyt az ágyra és bezártam Nitta után az ajtót.
- Én tényleg nagyon sajnálom. Ha ezt tudom. - ült le az ágy túlsó végébe- Akármit csinálok minden csak rosszul sül el. Igaza van Tomnak. Egy szerencsétlen idióta vagyok- tört ki belőle a sírás és jelen pillanatban meg tudtam volna fojtani Tomot. Hogy lehet ekkora tuskó?
- Ne okold magad. - Másztam át az ágyon és megöleltem, mire magfordult és arcát pólómba fúrta.
- Miért történik ez? Ennyire rossz ember lennék?- nézett fel rám könnytől csillogó szemekkel.
- Shh… Nem vagy az. –Simítottam végig arcán elveszve zöld íriszében, ami szinte hipnotizált. Azt a köztünk lévő pár centit egy pillanat alatt szeltem át, hogy édes ajkait az enyémeken érezhessem újból. Kezével tarkómon a hajamba túrt és úgy húzott közelebb magához. Minden egyes mozdulattal egyre jobban kívántam őt és egyre türelmetlenebbül faltam ajkait. Egy pillanatra elszakadt tőlem át vetette lábát derekamon és az ölembe ült. Ujjaimat pólója aljába akasztottam és egy mozdulattal levettem róla, majd közelebb húztam magamhoz, hogy újra nyakát és lejjebb haladva dekoltázsát hintsem be lágy csókokkal és finom harapásokkal. Egy mozdulattal ő is megaszabadított a pólómtól és egyre vadabbul téptem ajkait Nitta keze pedig a hátamat és karomat vette célba, amitől a vágy még gyorsabban cikázott bennem. Már súroltam azt a határt ahonnan nincs vissza út mikor hirtelen elváltak ajkaink, egy határozott mozdulattal hanyatt lökött az ágyon és kezeimet lefogva felém hajolt.
- Ez nem kéne. Nagyon nem. Most még nem. – kapkodott levegő után, de smaragd zöld szemei határozottságot sugároztak ezzel is nyomatékot adva a szavainak. Nem tudtam semmit sem reagálni csak megadóan bólogattam. Még nem voltam magamnál, az előbbi események hatása alatt voltam teljesen.
Apró pici huncut mosollyal az arcán hajolt közel hozzám és lágyan mégis űrülten érzékien csókolt meg majd lemászott rólam – hozzá teszem, az utolsó pillanatban, mert ha tovább folytatta volna, nem érdekelt volna semmi, tuti, hogy ott erőszakolom, meg ahol van- és a fürdő felé vette az irányt. Hatalmas sóhajjal gurultam az óriási ágy szélére magamhoz ölelve Susyt, aki végig nyalta az arcom felállt és egyhelyben körbe-körbe járkálva kereste a helyét mellettem, míg végül leheveredett én pedig automatikusan simogatni kezdtem. Jobbnak láttam, ha én már Narniában kergetem a lepkéket, mire Nitta kijön a fürdőből, mert tuti nem tudnék megálljt parancsolni magamnak. Még hallottam, hogy megnyitja a zuhanyt aztán képszakadás.