3.rész

 Bocsánat,hogy ilyen sokára hoztam a következő részt,de a lényeg hogy kész lett úgy hogy lehet olvasni :) véleményeknek örülnék :D

Elöntött a méreg,de lecsuktam a szemem és egy gyengéd szájra puszival fejeztem be a csókunkat.

-Ezt miért kaptam?-mosolygott rám.

-Az ebédért.-fogtam meg a kezét és tovább húztam.Úgy döntöttem nem szólok Billnek,hiszen mit tehetne?Amíg tisztes távolságba marad addig nem fogok aggódni.Mégis kicsit feszültebb lettem és gyorsabban szedtem a lábaimat.

-Kicsim,hova rohansz ennyire?-próbált kicsit lelassítani Bill.

-Bocsi.-nevettem erőltetetten.-Észre sem vettem.

-A nyomozó miatt vagy most ilyen,ugye?-jegyezte meg amitől rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.Túl jól ismer már.-Remélem ha holnap leutazunk anyuékhoz kicsit megnyugszol.Tudod,hogy nem tesz jót a babának ha ilyen feszült vagy.-ölelte át a derekamat.

-Tudom.-sóhajtottam.-Én is remélem,hogy jót fog tenni.-döntöttem a vállára a fejem.

Reggel,ahogy felkeltünk rögtön csomagolni kezdtünk.Épp a ruháim között matattam,hogy mit is vigyek el mikor meghallottam a csengőt.

-Kicsim,megnéznéd?-kiabáltam ki Billnek és tovább hajígáltam a cuccokat az ágyra.

-Téged keresnek.-jött be pár perc múlva Bill.

-Ki?-kérdeztem és hajtogatni kezdtem az ágyon tornyosuló ruha kupacot.

-Mr.Nelson...-dőlt az ajtófélfának.

-Ahj.-sóhajtottam.-Befejeznéd a pakolást?

-Persze.-bólint.

-Köszönöm.-puszilom meg és kimegyek a nappaliba.-Jó reggelt nyomozó.Hogy hogy ilyen korán?-köszöntöm kedvesen pedig egyáltalán nem örülök a látogatásának.

-Jó reggelt.Gondoltam már fent vannak.De amint látom időben érkeztem.Készülnek valahova?-megint az „mostelkaptalak” nézés társult ehhez a mondathoz,ami lassan kezdett az agyamra menni...

-Igen.A hétvégét a barátom szüleinél töltjük.-mondtam mire érdekesen nézett rám.-Nyugodjon meg nyomozó...Ez már azelőtt meg volt beszélve mielőtt maga felbukkant...-forgattam a szemem.

-És ők merre laknak?-folytatta tovább a kérdezősködést.

-A tengerpart közelében,egy jól eldugott villában.-válaszoltam erősen megnyomva a „jól eldugott” szavakat.

-Rendben,akkor jó mulatást.-állt fel,én is ugyanígy tettem és kikísértem.Beszívtam és kifújtam egy jó adag levegőt.Nagyon idegesített már,főleg mióta rájöttem,hogy folyton követ minket akárhová is megyünk.

-Na,indulhatunk?-mentem be a szobánkba ahol Bill épp a böröndöket zárta le.

-Elment?

-Igen.

-Pár perc és itt sem vagyunk.Nyugalom lesz két napig.-mosolygott rám és kifelé kezdte vonszolni a táskákat.Míg Bill kint bepakolt a kocsiba én bezártam a házat.

-Akkor indulás.-indította be a kocsit és neki vágtunk a közel másfél órás útnak.Gordonék háza egyszerűen gyönyörű volt.Beépített medencével varázslatosan zöld növényzettel mindenhol és egy kis ösvénnyel le egészen a tengerpartig.Azért szerettem ezt a helyet mert,elég közel volt a tengerparthoz mégis kellően messze a nyüzsgéstől.És most pont erre volt szükségem egy kis nyugalomra,messze Mr.Nelsontól.

Út közben elbóbiskolhattam,mert Bill finom simogatására ébredtem.

-Itt vagyunk szerelmem.-láttam Bill mosolygós arcát magam előtt.

-Fent vagyok.-dörzsölgettem a szememet.

Ahogy kiszálltunk az autóból Simonék rohamoztak meg minket.

-Csak hogy ideértetek végre.-ölelgetett Simon.

-Bocsi anya,tudod milyen a forgalom a part felé.-adott egy puszit édesanyja arcára Bill.-Tom itt van már?

-Majd csak este fele jön.-mondta Gordon.-Segítek bevinni a cuccot addig ti menjetek be.-hajtott be minket Simonéval.

-Hogy vagy?Kezdődnek már a rosszullétek?-ültünk le a teraszon.

-Csak reggelente szédülök kicsit de nem vészes.-rántottam meg a vállam.

-Hogy én mit összeszenvedtem ezzel a két kis majmócával.-nevetett.-Már alig vártam,hogy túl legyek rajta.

-Remélem jól fogom bírni.Nem akarok Bill agyára menni.-mondtam elgondolkodva.Egyáltalán nem ott voltam fejben.

-Valami baj van?-fogta meg a kezem ami egyből visszarántott a jelenbe.

-Nem,nincs.Miből gondolod,hogy baj van?

-Csak amolyan női megérzés,de tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz.-simította végig az arcomat.Ilyenkor mindig fordul egyet a gyomrom...Ha tudná mit tettem biztos nem így állna már hozzám...

-Tudom és köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Akkor holnap benne vagy egy bevásárló körútban?-váltott gyorsan témát,amiért nagyon hálás voltam.

-Persze.-mondtam vidáman.

-Na miről megy a téma?-csatlakoztak hozzánk a fiúk is.

-Csak a holnapot beszéltük.-mondtuk egyszerre.

-Akkor mi is kirúgunk a hámból csapunk egy nagy partit itthon.-bökte oldalba Gordon Billt.

-Hogyne.Majd addig kiszabok nektek valami feladatot ameddig távol vagyunk nehogy unatkozzatok.-jegyezte meg Simone.

Az egész délutánt kint töltöttük és beszélgettünk.Mikor már a nap is lement bementünk és megcsináltuk a vacsorát Simonéval.Mielőtt még hozzákezdtünk volna az evéshez befutott Tom is,így teljes létszámmal láthattunk neki a vacsorának.Miután segítettem elpakolni,Billel kiültünk a hintaágyra.

-Olyan jó most itt veled.-szuszogott a nyakamnál,meleg lehelete csiklandozta a bőrömet.

-Mindig velem leszel?Még ha kibírhatatlan is leszek a terhesség miatt?-simogattam tenyerét.

-Mindig kicsim.Nincs semmi ami elválaszthat minket.-erre a mondatra nagyot nyeltem.-Szeretlek.-puszilt bele a nyakamba.

-Hogy van a boldog gerlepár?-ült le mellénk Tom.

-Te mindig el tudod rontani a pillanatot.-sóhajtotta Bill.

-Bocs öcsi.-nevetett.-Ha már én sem akkor te sem.

-Miért hol van Ria?-kérdeztem.

-Haza utazott a szüleihez egy hétre,hívott engem is de inkább itt maradtam és gondoltam akkor már én is meglátogatom anyuékat.És a legnagyobb örömömre ti is itt vagytok.-terült el egy idióta vigyor az arcán.

-Tom te olyan lökött vagy.-rúgtam meg finoman.

Tom hülyeségeitől elfáradtam,így nemsokára felmentem aludni.Végre gyomorgörcs nélkül tudtam álomba szenderülni,úgy éreztem most végre kicsit sikerült kizárnom mindent.Kiegyensúlyozottnak éreztem magam mégsem voltam arra felkészülve ami a következő nap várt...