Bad Boy (1.rész)

Egy novellát hoztam ma nektek, pontosabban annak az első részét. Úgy gondoltam több részletben teszem fel. Előre bocsájtom hogy lehet hogy közületek pár embernek nem fognak tetszeni a karakterek azoknak ajánlom hogy vonatkoztassanak el egy kicsit. :) Azért remélem nem sok ilyen lesz. Jó olvasást és várom a véleményeiteket!


A nevem Bill Kaulitz. Igen jól olvasod, az a Bill Kaulitz. 20 éves vagyok és az ikertestvéremmel együtt élvezzük az amerikai nagyvilági életet Los Angelesben, napra pontosan 15 éve. Kis pöcsösök voltunk mikor édesanyánk Németország után Amerikát vette célba, hogy színészi karrierét itt építgesse tovább. A munkát komolyan veszi, de minket mindig előtérbe helyezett, annak ellenére, hogy itt kint az a divat hogy a sztárok a gyerekeiket bébiszitterekre hagyják és élnek mint Marci hevesen, de anyu sosem volt ilyen. Igaz iskolába nem jártunk, magán tanárok tanítottak és anyu még a forgatásokra is magával cipelt minket folyamatosan, míg kisebbek voltunk. Elmondhatjuk magunkról hogy annak ellenére, hogy kamerák kereszttüzében nőttünk fel, eléggé kiegyensúlyozott és normális gyerekkorunk volt, meg kibaszott jó dolgunk. Amit kiejtettünk a szánkon megkaptuk, de sosem voltunk elszállva úgy magunktól, mint a velünk egy hajóban evező sztárcsemeték. Na, jó..talán egy kicsit nagy az arcunk, de hát van mire nem? 7 évesek voltunk mikor anyu megismerkedett Gordonnal, a nevelőapánkkal, akivel pár évre rá össze is házasodtak. A sors furcsa fintora hogy ő is német és egy forgatáson ismerkedtek meg Ausztráliában. Gordon egy Németországban híres banda gitárosa, aki anyuhoz hasonlóan Amerikába jött a bandájával szerencsét próbálni. Kaptak egy lehetőséget, hogy egy filmben szerepeljenek és önmagukat alakítsák. Naná hogy abban a filmben szerepeltek, amiben anyu volt a főszereplő. Csak pár napot töltöttek együtt a forgatás alatt, de egyből egymásba szeretek. Micsoda nyálas tündérmese, de nem is ez a lényeg. Tom Gordonnak hála 8évesen teljesen bele szeretett a zenélésbe és gitározik egy híres együttesben, amit 5 éve alapított meg pár haverjával. Az elején én voltam az énekesük, de átadtam a posztot Darennek még mielőtt befutottak volna és úgy döntöttem a divat világa felé veszem az irányt. Jelenleg a világ egyik legszínvonalasabb divatiskolájában a Modart-ban tanulok divattervezőnek. Még egy évem van hátra, de mindez csak formalitás, anyu szerint a divat a véremben van, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a világ leghíresebb divatmárkák nagy részében már van munkám. Jelenleg én vagyok a bátyám bandájának és édesanyámnak is a divattervezője/stylistja és most nyárra tervezem, hogy az első önálló kollekciómat piacra dobjam és megalapítsam a saját márkám. Az életem tökéletes. Ha lehet így fogalmazni.

***

Unottan pörgettem az iphoneomban a címjegyzéket. Kerestem a megfelelő szerencsés csajt, akit elviszek magammal a holnap esti puccos partiba. Anyu új filmjének a bemutatója lesz és ez amolyan kötelező pofavizit. Felvonulás a vörös szőnyegen, fotósok hada előtt és utána egy jópofizásokkal megtűzdelt össznépi kajálás. Az elmúlt öt évben eléggé szanaszét vagyunk, de ez a nyár ebből a szempontból elég ígéretes lesz. Kicsit együtt a család. Anyunak sem lesz új munkája, majd csak októbertől, nekem a suli szünetel és a kollekciómon kívül - aminek nagy részét év közben összedobtam már- nem lesz sok dolgom. Tom és Gordon két hete jött haza a turnéjukról - sokszor van, hogy ugyan abban a városban adnak koncertet és sűrűn vannak együtt- és most nekik is pihi van.

- Fanny? - tettem fel a kérdést a mellettem ülő Tomnak.

- Ha jól tudom, ő most a Maldívon nyaral, jövő héten jön haza. Esélytelen. Még te sem vagy elég ahhoz, hogy elcsábítsd a kék tenger mellől.

- Janett? - Néztem fel újra a telefonomból reménykedve.

- Egy hónapja nem hívtad, szerinted felvenné? Tudod milyen hisztis luvnya. Szerintem töröld is a számát, jobban jársz. –kacagott fel a volán mögött ikrem.

- Oké. Akkor Ella?

- Az a szöszi, aki két értelmes szót sem tud kinyögni? –húzta fel szemöldökét hitetlenkedve.

- De a szájával csodákra képes. –terült szét a fejemen egy hatalmas vigyor miközben a tekintetem a távolba révedt.

- Idióta. –vágott vállba Tom, és ezzel visszarántott a képzelgések közül a jelenbe. – Pofa vizitre mész vele nem dugni.

- Ki tudja. - mosolyogtam el gonoszul mire ikrem egy irtó ronda pillantást vetett felém. - Jól van, na. –vágtam be a durcást és újra a képem elé emeltem a mobilom hogy tovább lapozzak.

- Ajánlom Larát. – Szóalt meg egy rövidebb csend után.

- Lara? Az meg ki?

- Tudod az a vörös, akivel múlthéten voltam partin.

- Akit utána Marcussal partiba vágtatok betépve?

- Az. Elég értelmes csaj ahhoz, hogy okosan végig tipegjen veled a vörös szőnyegen, és ha szépen mosolyogsz rá még egy bónusz estére is hajlandó az tuti. Van olyan jó, mint Janett és esze is több van. Na, kell a száma? – kapta kezébe telefonját és pötyögni kezdett rajta miközben fél szemmel az utat nézte.

- Jöhet. –adtam meg magam és a lány száma fél pillanaton belül már az én telefonomon virított. Miközben fejemben megterveztem, hogy délután hogy fogom elhívni a csajt Tom telefonja eszeveszett csörgésbe kezdett.

- De jó Violett. –vágott egy fura grimaszt a mobilja felé majd felvette. – Szia, mond.

Tom barátnője volt a túl végen. Na, jó az elég erős kifejezés hogy a barátnője. Maradjunk annyiban, hogy egy csaj, akivel megéri együtt lennie a karrierje szempontjából. Siker hajhászat nem több. A csajnak is megéri és Tomnak is. A médiának el vannak adva kilóra, mint cuki pár, akik között sok a vita, de szeretik egymást, ezért mindig megbocsájtanak a másiknak, holott nyakra-faszra csalják egymást. Vagyis mégsem mert nyitott kapcsolatban élnek, amit a média nem tud és ez a legszebb az egészben.

- Na, legalább nőt nem kell vadásznom magam mellé holnap estére. –nyomta ki a telefonját tesóm- Ráér, szóval eljön velem.

- Hát elég szép lenne, ha nem vele mész miközben ő a „barátnőd”.

- Ugyan már. Most egy szakítással több vagy kevesebb. Nem oszt nem szoroz. Utána úgyis mindig jobb a szex vele. - mosolyodott el Tom és leparkolt az út szélére.

- Hála az égnek azt hittem sosem érünk ide. – szálltam ki a kocsiból és a fejemre toltam a napszemüvegem. Borongós idő volt, de ez az apró tárgy elengedhetetlen kelléke volt az utcai öltözékemnek. Segít kívül tartani a kíváncsi tekinteteket főleg egy olyan átbulizott éjszaka után, mint amilyen most is mögöttem állt. A szervezetem sírva könyörgött egy kis koffeinért és valami erős fájdalomcsillapítóért, hogyha az agyam mégis csak úgy döntene, hogy elemeire hullik, legalább ne érezzem.

- Üss agyon, ha még egyszer wiskey-kólára szívok. – értem be tesómat, aki valamivel jobb színben volt, mint én.

- Mi vagyok én? Nagy vagy már tudsz magadra vigyázni. –nézett rám széttárt karokkal.

- A bátyám te seggfej.

- Na, 10 perccel vagyok idősebb nálad nagy kaland. Különben is nem te ébredtél reggel Ron napozóágyán egy szál kigombolt alsógatyában, hanem én. Szóval hogy melyikünk van jobban toppon, azon vitatkozhatnánk. Félek akárkit is felhívni, hogy mit csináltam. Valami cseszett, bányarém fetrengett mellettem a földön. Majdnem frászt kaptam startból. Szerinted miért vagyok ilyen éber? –nézett rám kérdőn válaszra várva, és láttam rajta, hogy tényleg úgy néz ki, mintha be lenne spurizva és minden második mozdulatára a háta mögé les. Csak a fejemet ráztam, hogy „passz” mire folytatta- Mert sokkot kaptam. Frankón sokkot baszd meg! Azt hittem, hogy lesz face controll. Ron nem szokott csak úgy bárkit meghívni.

Jót nevettem rajta magamban és azon járt az agyam, hogy elmondjam e neki, hogy nincs miért izgulnia mert nem dugta meg Ron unokanővérét. Csak szimplán kezelésbe vette a csaj mikor már totál offon voltak mindketten. „Ááá még hagyom kicsit szenvedni” döntöttem el a kérdést magamban és befordultam a sarkon ahol már kiszúrtam a tőlünk pár méterre levő Sturbuks-ot, ami isteni kávé illatával hívogatott, és az epres fán ízét szinte éreztem a számban,- úgy gondoltam egy kis változatosság nem árt é leváltom az imádott csokisat-, mikor egy kéz ragadta meg a felkarom és hátrarántott. Irtó mérgesen néztem vissza, hogy ki lehet az, aki közém és az életmentő kávém közé merészel állni. Egy alacsony idősebb nő állt velem szemben bocsánatkérően fürkészett engem. Arca elég beesett volt és merem állítani, hogy a kukából öltözött. Kirántottam a kezem a fogásából és undorodva léptem hátra egyet. „Mi van, ha leprás?” Futott át az agyamon.

- Mit akar tőlem? –toltam fel a szemüveget a fejemre, de a gúnyos fintor a képemen ült továbbra is.

- Az a kérdés hogy te mit akarsz tőlem Bill Kaulitz. –fürkészte arcomat továbbra is az ismeretlen.

Ezt az idiótát… Mi az, hogy mit akarok tőle. Én?! Hát nem divat tippeket az tuti.

- Hamarosan az életed gyökerestül meg fog változni Bill Kaulitz. Nagyon is meg.

- Na, jó tudja mit nekem erre nincs időm. Maga bolond! –toltam vissza arcomba a szemüvegem és meglepett bátyámmal együtt sarkon fordultam mire újra megszólalt a nő.

- A kávé megvár és az epres fánk is. Csak fél percet kérek!

Egy pillanatra megfagytam és gondolkozni kezdtem, hogy vajon honnan tudhatja, hogy epres fánkot akarok enni, de rá kellett jönnöm, hogy sehonnan.

- Na, jó ki a franc maga?- fordultam idegesen vissza. Nem válaszolt csak mindentudóan elmosolyodott.

- Okos vagy te. Látom rajtad, hogy van eszed.

- Valami olyat mondjon, amit még nem tudok. –forgatta szemeimet.

- Bill baszki menjünk már. Ez kettyós. –hallottam Tom hangját a hátam mögött, de kivételesen nem érdekelt.

- A mai nap folyamán az utadba sodor a sors egy külföldi barna hajú lányt, aki segítséget fog kérni tőled. Ne legyél vele tiszteletlen, hanem segíts neki. Ha segítesz neki ő is segíteni fog neked. Szükségetek lesz egymásra.

Meg veregette a karomat és minden ellenszolgáltatás kérése nélkül tovább sétált. Álltam ledermedve, meglepődve és csak bámultam utána, ahogy befordul a sarkon ahonnan az előbb mi jöttünk.

- Gyere már baszki. –vert finoman vállba tesóm mire magamhoz tértem és gépiesen utána indultam.

Megkávéztunk és valamivel több életet éreztem magamban, mint előtte. Mikor hazaértünk még mindig az járt a fejemben, amit a nő mondott az utcán.

***

Sammy Deluxra ébredtem fel. Ébredtem? Valósággal kiestem az ágyból az első ritmusokra úgy megijedtem.

- A rohadt életbe Tom! Ezért meghalsz! – Kiabáltam át a szomszéd szobába. Tisztában voltam vele hogy tesóm szart se hall belőle, de jól esett elordítani magam. A telefonomat lehalásztam az éjjeli szekrényről. Délután fél3. Remek. Átcsoszogtam a mellettem lévő szobába és rá törtem az ajtót ikremre.

- A jó kurva anyádat! Valaki aludni is szeretne!- próbáltam túl kiabálni a hangos zenét, de nem ment, tekintve hogy Tom rám se hederített, hanem a gardróbjában matatott továbbra is. Oda sétáltam a Hi-Fi-jéhez és egy határozott mozdulattal kilőttem a zajládát.

- Na, jó reggelt! – jött elő ruhái közül mosolyogva. – Azt hittem sose kelsz fel.

- Aludtam volna, még baszd meg! – próbáltam visszafogni magam, de nem nagyon ment. Jó pár dologra háklis vagyok, de ez a fajta ébresztő vezeti a listát és ezzel ő is tisztában volt.

- Ne aludjál egy óra múlva jelenésünk van Malibuban.

- Az ikrek. –csaptam a homlokomra mikor leesett a tantusz. – Teljesen kiment a fejemből.

- Igen. Egy „Nagy vagy Tom, te vagy a legjobb a világon és örökre felnézek rád, míg világ a világ” elég lesz. –terült szét fején egy egoista vigyor.

- Csak szeretnéd te majom. –viharoztam ki a szobából magára hagyva ikremet. Lecsattogtam a konyhába és összeütöttem egy gyors reggelit. Csak egy kis szendvics meg narancslé. Magamhoz képest elég gyorsan betömtem és már viharoztam is fel az emeletre, hogy embert faragjak magamból. Tom már vagy 3x jött be hogy hol tartok, mert indulna és a vége mindig az volt, hogy megfenyegetett, hogy itt hagy, ha nem sietek, de tisztában volt vele ő is hogy nem fog itt hagyni és azzal is, hogy még ha egy órát rá húzok a készülődésre, akkor is meg fog várni. Végül időben leértem és elindultunk.

Teo és Kris egypetéjű ikrek voltak, mint mi, és mondhatni a legjobb barátaink. Kris a fiatalabb iker Tommal együtt zenél, ő a banda dobosa míg Teo velem jár együtt suliba. Neki is nagyon jó érzéke van a divathoz –habár hozzám képest utcahosszal le van maradva, neki nincs annyira a vérében, mint nekem, de ő a második legjobb a suliban- ezért az ő segítségével készítem a kollekciómat.

Gyakran szoktunk együtt tanulni vagy dolgozni ezért nagyon jól egymásra vagyunk hangolódva már és kis pöcsös korunk óta sülve-főve együtt vagyunk mi így négyen. Az ikrek egy gyönyörű, designos házban élnek, amit szüleik építettek nekik, a saját igényeikre szabva. Pontosan olyan a ház amilyenek ők. Igaz a mi házunk se semmi, de az övék már abból a szempontból is baróbb, hogy a kert végében a tenger hullámzik. Tom és Kris úgy döntöttek, hogy a partra lemennek csajozni, míg mi Teoval megbeszélünk pár részletet a nyár végi divatbemutatómmal kapcsolatban. Már két órája melóztunk és nem csak a kerti asztal, hanem mind a két fonott pad, amin ültünk tele volt tervrajzokkal és papírokkal mikor Teo felállt és hatalmas nyújtózás közepette elnyomott egy ásítást.

- Vettem az adást. –nevettem fel- Szerintem elég lesz mára ennyi. - szedtem össze a papírokat, amik szanaszét voltak körülöttünk. Elpakoltam mindent a táskámban és Teo hozatott kávét. Csak csendben ültünk, cigiztünk és figyeltük egy darabig a partot és a hullámzó tengert. Az én agyam a kollekcióm és a bemutató körül pörgött még mindig mikor barátom megszólalt mellettem két slukk között.

- Niky jövő héten jön haza. – Szólalt meg hirtelen, de olyan hanglejtéssel és könnyedséggel mondta mindez mintha csak az időjárásról csacsognánk.

A kávét, amit éppen nyugodtan kortyoltam, majdnem a méregdrága hajópadlóra köptem, egy az egybe a meglepetéstől. Teo nem szólt semmit, csak várta, míg csendben megemésztem a megemészthetetlent. Niky… Az ikrek húga, akit több mint két éve nem láttam. Lány még ennyire nem fogott meg, mint engem ő akkor. A mai napig utálom magam, hogy hagytam elmenni. Szerettem őt. Mocskosul szerettem őt, de erről ő nem tudott. Én 17 éves voltam, ő 15 mikor elment és sosem volt merszem kimutatni felé, hogy mit érzek. Egyedül az ikerek és Tom tudta, hogy bele vagyok zúgva a húgába, de ő is később tudta meg mindezt, mikor Niky Európába költözött, hogy ott tanuljon tovább. Fél évre rá jött az ikrektől a hír, hogy összejött valami ottani faszkalappal. Azt hiszem ott változtam meg végérvényesen és úgy döntöttem, hogy nem kell nekem ez az egész hercehurca és szarok az érzelmekbe. - Azóta nem beszéltünk róla. Legalább is az én jelenlétemben nem volt téma. - Semmi értelmét nem láttam, hisz előbb vagy utóbb úgyis csak sérül az ember és ez nem valami felemelő érzés. Bele vetettem magam a suliba és a nők tengerébe. Elkezdtem én is úgy élni mint Tom és minden reggel más csaj mellett ébredtem. Volt, hogy egyszerre három mellett is. Sorra használtam ki azt, hogy ezrével döglenek a csajok utánam és az arrogáns pöcs énem teljesen átvette az uralmat felettem. Tettem nagy ívbe arra, hogy ki hogy érez. A jobb csajok, akiket úgy gondoltam, hogy megérdemlik –csak is az ágyban nyújtott teljesítményük alapján- azokat rendszeresen kihasználtam. Na, jó, nem akkora nagy kihasználás volt… Inkább ők használtak ki engem –élvezték, hogy a nagy Bill Kaulitz mellett villoghatnak a fotósok előtt-, én pedig feláldoztam magam az orgiák oltárán. Így alakítottam ki egy körülbelül 20 csajból álló kört –plusz azok, akiket beújítok bulikon egy-egy éjszakára-, akik folyamatosan a rendelkezésemre állnak csak úgy, mint Tomnak. Van jó pár csaj, aki úgy mond közös, és szoktunk cserélgetni is, mint ahogy kártyajátékban a lapokat szokás. Nem többek ezek a lányok, mint tárgyak és ezzel tisztában vannak. Az elmúlt három évben tökéletesen jól éreztem magam, így ahogy vagyok és kielégített a munka, a csaj áradat és a haverok, de Niky neve így ennyi idő távlatából is fájdalmat okozott mélyen a lelkemben. Ha van egyáltalán nekem még olyan és nem adtam el az ördögnek két parti között.

Lassan, kimérten tettem vissza a csészét az asztalra és fapofával a zsebemben kutattam a cigi után, hogy még egy szálra rágyújtsak.

- Jól vagy? –méregetett Teo, amennyire láttam a perifériámból.

- Persze, igen. Miért ne lennék? – nyomtam le egy félelmetes báj vicsort ami elég durvára sikeredhetett, mert barátom arca furcsa fintorba fulladt.

- Ember etess valaki mást. – csóválta a fejét és visszafordult a tenger felé. - Leülhetnétek megbeszélni. –törte meg pár perc után a csendet, ami körülöttünk lógott a levegőben nyomasztóan.

- Nincs mit megbeszélnem vele. – vágtam rá reflexből és elnyomtam a hamusban a dekket. - Az már a múlt. Túl vagyok rajta. –hazudtam szemrebbenés nélkül legjobb barátomnak, aki cinikusan felhorkant. Nem tudom miért futottam a köreimet mikor mind a ketten tudtuk, hogy akkorát lódítottam fél perce a szemébe, hogy csoda hogy az ég nem szakadt rám. De nem akartam kimondani, hogy nem vagyok túl a húgán. Ha kimondanám végérvényesen és visszavonhatatlanul bevallanám magamnak és neki is, amit nem akartam. Ennyi erővel köphetnék is egyet és alá állhatnék.

Jól megvoltam, úgy ahogy eddig is és még úgy is, hogy minden nap azzal keltem és feküdtem, hogy áltatom magam és saját magamnak hazudok. Szerencsére nem tudott tovább győzködni, mert Tom és Kris jöttek vissza baromkodva a tengerpartról és volt Teoban is annyi együttérzés hogy nem feszegette a témát előttük. Ez amolyan nyílt titok volt négyünk között. Mindenki tudott róla, de senki sem beszélt róla. Nem egy vidám téma.

- Apám olyan bomba csajokat pecáztam te szent ég, este jönnek ők is a buliba, ami Marcusnál lesz. Neked egy dögös nagymellű vöröset szedtem össze. - vert vállon poénosan tesóm én pedig megpróbáltam felvenni a fordulatot, ami pár perc után sikerült csak. Érzelgős felemet visszazártam a ketrecébe és újra szabadjára engedtem a bennem lakó állatot. Már lassan ment le a nap mikor leléptünk, hogy legyen még időnk az esti parti előtt rendbe kapni magunkat. Indulás előtt még felhívtam Larát, akit Tom ajánlott és boldogan igent mondott, hogy végig topog vele majd a vörös szőnyegen holnap. A szinte üres parkolóba sétáltunk a kocsinkhoz, mikor egy lány állt elénk.

- Sziasztok. – felbukkanása olyan hirtelen ért, hogy azt hittem összefosom magam. – Ne haragudjak, de tudnátok segíteni nekem? – nézett ránk esdeklően. Elég erős akcentusa volt, de jól beszélte az angolt ettől eltekintve. Én köpni-nyelni nem tudtam még mindig és Tom volt a gyorsabb.

- Persze mi a baj? –lépett közelebb hozzá érdeklődve.

- Hát ledöglött a bérelt autóm, mutatott a tőlünk nem messze lévő útra, amin egy leharcolt szedán állt. Most jövök a reptérről és telefonom sincs, hogy felhívjak egy autómentőt vagy a nagynénémet, aki tuti, hogy halálra izgulja magát.

Még mindig nem tudtam reagálni, de az agyam, villám gyorsan kapcsolt és beugrott az, amit reggel mondott az a gyappant nő. „Na nee. Ilyen nincs.”

- Persze tessék itt a telefonom. –Kaptam elő reflexből, a zsebemből és a lány felé nyújtottam, aki hálásan nézett rám és nyúlt volna a készülék felé, de Tom kikapta a kezemből.

- Hagyd, majd én felhívok egy autómentőt, téged pedig elviszünk szívesen. –mosolygott szívélyesen a csaj felé és át villant az agyamon Tom arcát látva, hogy fejben már eltervezte, hogy fogja megdugni. „Szűz anyám. Ezt a seggfejet.” Nevettem fel magamban és hagytam, hogy tesóm fontoskodjon. Körülbelül 10 perc múlva már kint is volt a kölcsönző teherautója, hogy elvigye azt a romhalmazt, mi pedig bepattantunk a kocsinkba.

- Tényleg nem is mondtad, hogy hívnak. –nézett hátra a visszapillantóban a lányra Tom miközben beindította az autót.

- Lisa. –válaszolta készségesen egy apró mosollyal az arcán.

- És mond csak Lisa honnan fújt téged ide a szél? – nyalta meg kéjesen Tom ajakpiercingjét fel-felpillantva vezetés közben a tükörre, hogy láthassa a hátul ülő potyautas arckifejezését. Nem bírtam nézni, ahogy a barom tesóm felfalja vezetés közben a szemeivel ezt az ártatlant, ezért jelzés értékűen vállon vágtam, hogy használja azt a pattanást, ami a nyakára nőtt.

- Az út ott van. –mutattam előre neki és nem éppen szépen néztem rá, de át ment neki az infó, mert durcásan rám nézett és tekintetét az útra szegezte.

- Hát Németországból jöttem, de csak egy hónapra. –kezdett bele Lisa mintha észre sem vette volna hogy rendre utasítottam Tomot- A nagynéném itt lakik és egy divatruha üzletet nyitott pár hete, a Hollywood Boulevard-on én pedig üzletvezetést tanulok otthon és ilyen nyári gyakorlat jelleggel jöttem ki hogy segítsek neki.

- Nem mondod, hogy német vagy?- kérdezett vissza reflexből Tom az anyanyelvünkön, ami irtó fura volt, mert idekint családon kívül senkivel sem beszélünk németül.

- Ti is? – nézett vissza a lány, hasonló meglepett tekintettel, mint ahogy Tom nézte őt. –Azt a mindenit. Ilyen nincs. És ti hogy kerültetek ide?- kezdte most ő a kérdezés.

Egy pillanat alatt fordultam meg a tengelyem körül hogy ránézzek és megbizonyosodjak arról, hogy csak viccel, de meglepődve konstatáltam, hogy halálosan komolyan kérdezi.

- Ez komoly? Tényleg nem ismersz minket? – ráncoltam furán a szemöldököm.

- Hol élsz te? Barlangban? – nevetett fel Tom, mire Lisa durcásan keresztbe tette a karját és hangjából csak úgy sütött a sértettség.

- Nem. Nem tudom, kik vagytok, és nem barlangban lakok jól van?

- Oké! Oké, nyugi. – mosolyogtam, hátha oldja a feszültségét- a nevem Bill Kaulitz és ő pedig a tesóm Tom.

- Kaulitz? –kerekedtek ki Lisa szemei. – Simone Kaulitz fiai? –dőlt előre, szemében lelkesedés csillogott.

- Igen- forgattam szemeimet. Nem igaz hogy nem hallott rólunk még eddig.

- Jó, őt ismerem. Anyu kedvenc színésznője. –nézett ki az ablakon- Itt fordulj balra és az első ház. – irányította Tomot.

- Megérkeztünk. Parkolt le egy viszonylag átlagos, de mégis szép, kétemeletes ház előtt ikrem. – Látjuk még egymást? –nézett hátra nyál csorgatva. – Írj be egy számot, amin elérlek. – nyújtotta hátra a telefonját. Lisa készségesen bepötyögte a telefonszámát.

- A nagynéném otthonija. – adta vissza a készüléket Tomnak és egy „sziasztok” után kiszállt a kocsiból. Tom végig kísérte a tekintetével, ahogy eltűnik a kapun belül és csak utána indított.

- Hogy te mekkora egy fasz vagy. –csóváltam a fejem hitetlenkedve. Pedig nem kéne meglepődnöm Tomon. Ő mindig is ilyen volt.

- Most mi van? Friss hús. Azt ne mond, hogy neked nem indult be a fantáziád tőle. –ült ki egy mocskos mosoly a képére. Lelki szemeim előtt láttam, hogy min fantáziál.

- Ezt nem mondtam. –próbáltam eltüntetni a szám sarkában megbúvó mosolyt kevés sikerrel- De vigyázz vele. Ez okos csajnak tűnik. - fordultam el le és inkább a mellettünk elsuhanó táj felé eveztem tekintetem. Egy darabig csendben mentünk és csak a rádióból kiszűrődő zene szolgáltatott egy kisebb alapzajt, a motor halk dorombolása mellett.

- Min gondolkozol ennyire? – töltötte meg Tom hangja az étert.

- Semmin. –kaptam felé tekintetem és egy halvány „minden oké” mosolyt produkáltam.

- Ez komoly? Te most engem akarsz át rázni?- nézett vissza rám hitetlenkedve. Kezdett elegem leni abból, hogy mindenki ennyire ismer, hogy egy tetves füllentést sem tudok elereszteni. Gondterhelten gyűrögettem arcomat és azon gondolkoztam hol is kezdjek bele mikor Tom ismét megszólalt:

- Mondta neked Teo hogy Niky haza jön igaz?

- Te honnan… - néztem fel Tomra megrökönyödve.

- Hogy honnan tudom? –vágott közbe. Már egy hete tudom csak nem tudtam, hogy mondjam el. Ne haragudj tényleg, csak tudom, hogy…

- Hogy mi?- csattantam fel- Ne legyél már te is olyan, mint Teo!- kiabáltam magamból kikelve- Miért kell többet képzelni a dolgok mögé? Mondtam neki is, de akkor most neked is elmondom, hogy semmit, ismétlem, SEMMIT nem érzek már Niky iránt! Elment. Vágod? Hülye voltam és éretlen, de teljesen hidegen hagy már! Tovább léptem. - tettem karba a kezem és újból az ablak felé fordultam jelezve hogy nem vagyok hajlandó a témára több időt pocsékolni. Tom nem erőltette a dolgot és nem szolt többet hozzám, míg haza nem értünk. Mikor megállt a kocsi a kertben, egyből kivágódtam az autóból és hatalmas slungal csaptam be az ajtót magam mögött. Mire felértem a szobába a dühöm nagy része már elpárolgott. Elterültem az ágyamon bekapcsoltam a hifit és felnyomtam a hangerőt, becsuktam a szemem és a zene ritmusára doboltam az ágyon, miközben próbáltam teljesen kiüríteni az agyam. Olyan nyolc óra felé mikor lebattyogtam kajálni, már az esti buli izgalma töltött el és a rám jellemző lelkesedéssel bele vetettem magam a készülődésbe. 10óra felé Tommal együtt vágódtunk be a kocsiba, hogy Marcus háza felé vegyük az irányt. Olyan jó fél órás autóútra lakott tőlünk, amit végig hülyéskedtünk tesómmal, mintha a délutáni incidens a kocsiban meg sem történt volna. Ilyenek voltunk mi. Tom is tudta, hogy nem akartam szándékosan letépni a fejét, ezért fel sem hozta a történteket, csak egyszerűen tovább lépett.



Fél tizenegy felé parkoltunk le a hatalmas villa előtt, amiből üvöltött a hangos zene, a szomszédok nagy örömére és vagy egy tucat méregdrága autó torlaszolta el a bejáratot. Egyszerre szálltunk ki a kaputól nem messze ikremmel, megigazítottam magamon a bőrdzsekim és a visszapillantóban egy utolsó pillantást vetettem belőtt sérómra. Penge, mehetünk. A kapuban álló két hegyomlás készségesen nyitott ajtót mindenféle kérdés nélkül. A hatalmas kétszintes villa tömve volt emberekkel. Megkerültük és a hátsó kert felé mentünk, hogy megkeressük a házigazdát. Hátul egy kétszer akkora fűtött medence terült el, mint amekkora nekünk van otthon –hozzá teszem a miénk sem kicsi, de ez…- A parton és a kerti bútorokon fürdőruhás bomba testű csajok iszogatták a koktéljaikat, vagy éppen szórakoztatták a körülöttük hemzsegő pasikat.

- Szia, szivi. –hallottam meg egy kéjes női hangot magam mögött és mire megfordulhattam volna már előttem állt és karjait a nyakamba fűzte.

- Szia Kandy. - mosolyogtam vissza és átkaroltam derekát, már-már formás fenekét fogva a lánynak, aki egy szál fürdőruhában és egy brutális platformban ácsorgott előttem. Áldottam a jó memóriámat hogy szinte minden csajnak, akihez eddig közöm volt emlékeztem a nevére.

- Azt hittem, hogy nem is jöttök. – simított végig mellkasomon és kacéran megnyalta alsó ajkát, miközben tekintete a szemem és a szám között cikázott. – Juppi nem fogok unatkozni. –jelent meg egy mosoly arcán- Még találkozunk tigrisem. –fogta meg állkapcsom és egy lehelet finom csókot nyomott az arcomra, majd formás hátsóját rázva kibillegett a látóteremből.

- Na! Megjöttek a parti királyok! –hallottam meg nem messze tőlünk Marcus öblös nevetését, ami még a hangos zenén át is jól hallható volt. Egyszerre kaptuk a tekintetünk fel. Egy szőke és egy barna csajjal az oldalán közelített felénk a házigazda. A csajok cseppet sem voltak szégyenlősek. Egy-egy pezsgőt tartva a kezükben feszítette a srác mellett egy szál tangában és az elmaradhatatlan magas sarkúban.

- Gyertek oda hozzánk a többiek már vártak. –mutatott az egyik sarokba ahol már jó pár ismerős, barát és csaj ült.

- Csak ha ők is jönnek. –vigyorgott sármosan Tom mellettem, szemeit, Marcust körül vevő két lány mellein legeltette.

- Ők az enyémek. – Igaz cica? – Tapizta le a barna hajú lányt, aki cseppet sem rökönyödött meg a dolgon csak okosan bólogatott a srácra és látszott rajta, hogy minden szaván csüng. – De van itt még elég nő neked is Tom. –veregette vállon tesóm és elindult a kis csapat felé velünk a nyomában.

- Tom! Bill! - állt fel egy hegyomlás csávó az egyik fotelból és felénk lépett.

Phill! Szevasz, tesó!- pacsiztam le vele. - Ezer éve nem láttalak! Mikor jöttél haza?

Phill nemzetközi modell volt és azon kevés férfi modellek közé tartozott, akik a nőkre buknak. Szinte az egész világot bejárta már és az elmúl egy hónapot Malajziában töltötte.

- Két napja. –válaszolta még mindig vigyorogva miután Tomot is üdvözölte. Úgy be volt állva, mint a gerely. – Hallod a maláj lányok valami észbontóak. Nagyon tudnak. –vihogott, mint a tejbetök. –neked is fel kéne próbálnod párat.

Nem válaszoltam neki csak mosolyogva megveregettem a vállát és oda léptem a többiekhez, hogy őket is üdvözöljem. Behuppantam az egyik nagyobb kerti párnázott padra két csaj közé Tom pedig a velem szemben lévő padra hasonló pozícióba.

A jobbomon ülő vörös lány egyből elfordult Lucastól és engem tüntetett ki a figyelmével. Az arca rohadt ismerős volt, de ha levágták volna a golyóimat sem tudtam volna megmondani, hogy honnan.

- Hello Honey. –szólított meg mézesen, amire villámként hasított belém a tudat, hogy honnan olyan ismerős és egy halovány emlékkép kúszott a fejembe egy hatalmas buliról. Már akkor is rühelltem, hogy egész este így becézett miközben a nyakamon lógott, csak túlságosan tintás voltam ahhoz, hogy levakarjam.

- Ne haragudj kislány, de ehhez én még nem ittam eleget,- hámoztam le karját a nyakam körül- és nem vagyok Honey. –vágtam el egy eszméletlen vicsort, mire sértődötten fújtatott egyet és visszafordult Lucas felé. Tomra pillantottam, aki tenyerébe temette a fejét és úgy röhögött a jeleneten. Bemutattam neki egyet mire még hangosabban nevetett fel. Jól szórakozott és láttam esze ágában sincs abba hagyni, úgyhogy inkább elvettem egy piát az asztalról és a balomon csücsülő fekete hajú csaj felé fordultam.

- Helló. Ismerjük egymást? Vettem elő eszméleten mosolyomat.

- Még nem. Andrea vagyok. - Kuncogta el magát és szégyenlősen elmosolyodott.

A hogy telt az idő úgy pusztítottuk sorra a piát és egyre több barom téma jött fel a körülöttünk ülő öt haverunkkal és a minket körül vevő csajokkal. Vicces volt belegondolni, hogy a köreinkben ülő csajok mindegyike megfordult már valamelyikünk ágyában.

- Ez hatalmas cucc. - mászott az Greg a képembe hátulról és egy meggyújtott jointot tartott a képembe. - Egy kis keverék csak a legjobbaknak. Van benne, meglepi is. - kacsintott rám totál szétcsúszva.

- Elhiszem tesa, de kimásznál az aurámból?- nevettem rá és elvettem tőle a cigit, ami vészesen az arcomhoz közel lebegtetett. Bele szívtam lassan, lent tartottam és kifújtam. A harmadik ilyen slukk után kezdtem érezni a hatását.

- Ez tényleg brutál. –vihogtam fel.

- Én is kapok?- nézett rám csillogó szemekkel Andrea, én pedig felé tartottam a füvet. Ahelyett hogy elvette volna, lassan a kezem felé hajolt és mélyet szívott az anyagból, miközben egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust.

- Ne legyél más smucig! Küld erre is. – szólalt meg ikrem kettővel arrébb.

- Szerezz magadnak. – vigyorogtam rá gonoszul. Ez volt a bosszú, mert a buli elején szemét módon kinevetett.

- Ugyan már össze ne vesszetek egy szaros spanglin. - vihogott be a képbe ismét Greg és ledobott az asztala elénk egy átlátszó műanyag nagyobb tasakban még vagy hat megtekert cigit. A második Andreával közösen elszívott füves cigi és még három kör tömény után kezdtem mocskos mód szétcsúszni.

- Melegem van. –sóhajtott fel mellettem hangosan a csaj- Nincs kedved fürdeni?- suttogta a fülembe miközben a medence felé mutogatott.

- Hát csillagom sajnos nem hoztam magammal fürdőgatyát, szóval ez bukta. –vigyorogtam minta vadalma.

- Én sem hoztam. –kacagott majd felállt, de a hirtelen helyváltoztatástól elvesztette az egyensúlyát és az ölembe huppant.

- Hupsz. – tette kezét a szája elé és úgy vihorászott, majd megfogta rövid koktélruhája alját és egy laza mozdulattal lekapta magáról. Ott ült az ölemben, egy szál fehérneműben. - De alsógatya csak van rajtad. - vigyorgott rám és hatalmas pupillás szemei arcomat pásztázta, miközben a pólómat cibálta ki a nadrágomból, hogy keze a farmer anyaga alá furakodjon. – Bingó. –terült el egy még szélesebb mosoly az arcán, mikor kezében megérezte bokszerem puha anyagát.

- Vetkőzz és gyere!- állt fel és a kezemnél fogva kezdett húzni.

- Én, nem…

- Ne legyél már puhapöcsű!- kiabáltak fel egyszerre vagy hárman körülöttem.

- Hogy ti mekkora egy gennyládák vagytok! – üvöltöttem túl a zenét nevetve- Valljátok be, hogy buzik vagytok és csak a formás hátsóm akarjátok látni.

- Senki nem kíváncsi a löttyedt seggedre!- röhögött fel Tom, de úgy hogy hanem lett volna az a két csaj annyira a nyakában és nem tartották volna meg, leborult volna a földre. Nem méltattam szóra csak lazán beintettem neki. Második nekifutásra sikerült csak úgy feltápászkodni, hogy nagyjából biztosan meg tudjak állni a lábamon.

- Ezt kapd el ne a náthát!- vágtam hozzá Zackhez a bőrdzsekim, aki már hétrét görnyedve, fuldokolva röhögött rajtam, hogy mennyire szar a mozgáskoordinációm. Összeszedtem minden erőmet és hatalmas melóval, de megszabadultam a többi ruhadarabomtól is.

- Ügyi. –tapsikolt mellettem Andrea és a nyakamba ugrott mitől majdnem mind a ketten hátra vágódtunk.

- Na, cső gyerekek. Meresszétek csak a seggeteket itt, én léptem bulizni. – Indultam el a csaj után, aki a medencétől pár lépésre elengedte a kezem és cikk-cakkban pár lépés után, bele vetette magát a habokba úgy, hogy egy jó adag hűvös vízzel terített be. Nagyon nem esett jól és egy pillanatra megfordult a fejemben hogy lehet, nem kéne ez most nekem.

- Mi van? Nem jössz? - úszott elém.

- Ne haragudj, de nem hiszem, hogy ezt…- kezdtem volna bele a ködös magyarázkodásba, hogy miért kéne kihagyni ezt az úszást mos, miközben nehézkesen leguggoltam elé, ő pedig egy hirtelen mozdulattal kiemelkedett kicsit a vízből, elkapta a nyakam és megcsókolt. A következő pillanatban pedig elnyeltek a habok. A víz kicsit átmosta az agyam és egy hatalmas adrenalin löket áramlott végig az ereimben. Feljöttem a víz felszínére és Andreát láttam meg elsőként, aki szemmel láthatóan jót mulatott rajtam.

- Ez nagyon rossz ötlet volt. - kaptam el a derekánál fogva és közel húztam magamhoz. A medence valamivel sekélyebb részén voltunk, ami nyakig ért nekem, de neki még pont hogy mély volt. Gőzöm sincs, hogy mi volt abban a cuccban amit Greg adott, de totálisan kezdte elnyomni az agyam és éreztem, ahogy a vér ezerrel dübörög az ereimben. A világ egy pillanatra lelassult előttem, majd olyan gyorsan kezdtek cikázni a képek félig-meddig összemosódva, mintha hiper sebességre kapcsoltam volna és a körülöttem lévők nem tudnák tartani velem a ritmust. Olyan energia löketet éreztem magamban, hogy akár a maratont is könnyű szerrel le tudtam volna futni. A lány lábait a derekam köré fonta, újra ajkaimra tapadt és vadul falni kezdte, kezeim pedig felfedezték formás testét.

***

Tompa lüktetés. Tudtam, hogy ez még csak a kezdet és próbáltam minél mélyebbre úszni az öntudatlanság tengerében, hogy elkerüljem azt, ami rám várt, de sikertelenül. Hiába akartam kizárni, nem ment és a lüktetés egyre erősödött, míg eljutott arra a szintre, hogy azt hittem a koponyámat szétfeszíti. Kinyitottam a szememet lassan és vagy a negyedik pislogásra sikerült fejben összerakni a képet, hogy egy szobában vagyok. Jártányi erőm nem volt, hogy egyáltalán megmozduljak, így csak bámultam a lágy szellő ritmusára táncoló hatalmas hófehér függönyt, az egész falat beterítő ablak előtt, amit bordó selyemfüggöny szegélyezett. A fejem őrülten lüktetett mintha ki akarna törni a koponyámból, a végtagjaim pedig zsibbadtak. Nem tudom, meddig feküdtem így, míg összeszedtem magamat annyira, hogy megfordítsam a fejem a másik irányba. Egy darabig csak bámultam a mellettem fekvő lányt, akinek a fekete haja kócosan és itt-ott kicsit még vizesen lógott az arcába. Testét épp hogy takarta a lehelet finom vékony takaró. Végig néztem rajta, miközben pár ködös kép villant fel előttem, a tegnap estéből, majd magamon is végig néztem és meglepődve konstatáltam, hogy attól függetlenül, hogy én kutyául vagyok, a nagyfőnök elég jól érzi magát és épen sátrat épít. Lassan minden erőmet összeszedve felültem, ami utólag meggondolva nem volt valami jó húzás, mert iszonyatos hányinger társult még a fejfájáshoz és a zsibbadtsághoz. Egy darabig csak ültem mélyeket lélegeztem, amíg gyomrom már annyira megnyugodott, hogy nem fenyegetett azzal, hogy kiadom a tartalmát. Körbe lestem a szobában és az ajtó mellet ott virított a keresett bokszerem. Úgy álltam fel és közlekedtem, mint valami reumás csiga és miután magamra öltöttem egyetlen ruhadarabom, elindultam ki a szobából, hogy megkeressem a többit is. A lépcső aljában majdnem keresztülestem egy srácon, aki mellett egy sörös üveg tanyázott, tartalma pedig a csávó feje körül folydogált. Éppen a nap első sugarai borították fénybe a hátsó kertet, ami úgy nézett ki, mint egy elég durva csata után. Szinte mindenhol fetrengtek emberek. Egy csaj a napozó ágyon, mellette egy másik ágyon egy másik pasi, akin egy másik csaj feküdt, mellette pedig két srác a földön, elég groteszk pózban egymáson horkolt és mindent belepett a piros eldobható pohár és a félig vagy teljesen kiürült piás üvegek. A medence is elég érdekes állapotban volt. Tetején poharak, labdák, két gumimatrac és egy felöltöztetett guminő úszott, míg az alját alig lehetett látni az üvegektől. A medence túloldalán megtaláltam az egyik padon szétdobálva a maradék ruhámat. Magamra szenvedtem a farmerom a zoknim - aminek egyik párját egy üres műanyag pohárban találtam meg- és a bőrdzsekim. Valami még hiányzott és pár pillanat után lesett, hogy mi volt az. A pólóm. Lomhán körbe néztem és megtaláltam az asztalon, a napszemüvegem is, amit egyből a fejembe toltam, kizárva az egyre jobban sütő nap, bántó sugarait, de a pólóm még mindig sehol sem volt. A fél medencét körbejártam, mire az egyik tag feje alatt találtam meg, aki a földön horkolt és pár centi választotta el imádott felsőmet, a csávó szájából kifolyó nyáltól. Nem gondolkoztam csak egy hirtelen mozdulattal kirántottam a feje alól a ruhadarabot, mire az hatalmasat koppant a kövön, de nem ébredt fel, csak morgások közepette a másik oldalára fordult. Szemügyre vettem a felsőt és örömmel konstatáltam, hogy mg hordható állapotban van. Gyorsan felhúztam azt is és elindultam vissza a hatalmas házba, hogy összeszedjem tesóm is. Egy sugallattól vezérelve úgy döntöttem, hogy az alsó szinten kezdem meg a keresést miután a telefonja, naná hogy kisípolt, jelezve hogy nem működő képes, akárcsak a gazdája. Benyitottam találomra az egyik ajtón. Sötét szoba benne három csaj. Következőbe is benyitottam, két pasi meg egy csaj és az utána következőbe is, ami egy fürdő volt és egy csávó aludt a kádban. Már majdnem az egész szintet végig jártam, mire az egyik szobában megtaláltam Tomot kiterülve, egy szál bokszerben, annak a két csajnak a társaságában, akikkel a bulit kezdte. Ha nem tudnám, hogy mit csináltak azt hinném, hogy twistereztek, az alvós pozitúrájukat elnézve.

- Tom. – bökdöstem meg a vállát, miután az egyik csaj lábát leemeltem a hátáról. - Tom!- vette kicsit hangosabbra a hangom és erőteljesebben lökdöstem. Már azt hittem, hogy beadta a kulcsot, mikor végre morgolódva ébredezni kezdett.

- Miva’?- mordult meg, miközben próbált hanyatt fordulni, de a másik csaj félig rajta feküdt és nem ment egyszerűen a művelet. Ahogy elnéztem ő is hasonló állapotban lehet, mint én.

- Menni kéne. –Gördítettem le óvatosan róla a barna lányt, aki mocorogva arrébb húzódott, de nem kelt fel.

- Húzzál már ki Bill a szobámból. Nem megyek sehova. - morgott továbbra is és megpróbálta a fejére húzni a párnát, de nem ment neki, mert a szőke rajta feküdt.

- Baszki Tom nem otthon vagy, pont azért ugatom, hogy menjünk már.

- He?- emelte fel a fejét és résnyire szűkült szemmel nézett körbe a szobában. - Azt a rohadt. –akadt meg a tekintete a két csajon, akik még mindig félig rajta feküdtek.

- Öltözz. –adtam ki a parancsot neki és az ágyra szórtam a ruháit. - Kint leszek.

Elindultam a hátsó kert felé, menet közben elhaladtam amellett a csávó mellett, akin majdnem keresztülestem. Még mindig a lépcső aljában fetrengett, azzal a különbséggel, hogy az üres sörös üvegét most úgy szorongatta, mint ahogy a kisgyerekek a macit alvás közben. Nevetnem kellett a látványon. Irtó muris volt. Kiléptem a kertbe és az emberek egy része éppen nagy ébredezés közepén tartott, a másik fele még ugyan úgy feküdt, mint eddig és a világukról nem tudtak. Az egész úgy nézett ki, mint valami „zs” kategóriás zombis film egyik jelenete, mikor a zombik átváltozás után ébredeznek.