7.rész

 Sziasztok hoztam a következő részt és mellé megint egy számot.Nem tudom miért de nagyon rákattantam erre XD nem muszáj bekapcsolni hozzá persze :) 

A hozzáfűzni valóm még annyi,hogy nemsokára véget ér ez a sztori,már csak pár rész van hátra belőle :)

jó olvasást kívánok

Hiába is reméltem Bill nem jött vissza. Állandóan csak az arcát láttam magam előtt mielőtt kilépett volna az ajtón. Az a csalódott és lemondó pillantás,mint egy kés szúrás a szívembe,olyan volt. Úgy éreztem minden az értelmét vesztette. Az ablakon beszűrődő napsugarak sem voltak már olyan fényesek és melegek.A madarak csicsergése is mintha tompább lett volna azóta. Alig ettem,csak akkor mozdultam meg ha muszáj volt,máskülönben csak feküdtem az agyon mint egy élettelen rongybaba. Talán két nap telhetett el, így vagy három?Ugyan ki számolja… A csengő fülsüketítő hangja járta át az egész lakást.Nagy nehezen feltápászkodtam és elvánszorogtam az ajtóig. Imádkoztam,hogy ne az legyen mögötte akire gondolok,de hiába reménykedtem.
-Jó napot.-üdvözölt ugyanazzal az idegesítő hanglejtéssel ahogy szokott.
-Magának is.-feleltem kedvtelenül és engedtem,hogy bejöjjön.Igazán semmi kedvem nem volt most hozzá és a hülye kérdéseihez.
-Nem néz ki valami jól.-foglalt helyet az egyik bőrfotelban.-Történt valami?
-Mintha nem tudná.-forgattam a szemem,már ekkor kezdtem kicsit ideges lenni,mit köntörfalaz itt ha úgy is mindig szemel tart mostanában.
-Elég furcsa,hogy a barátja csak ilyen hirtelen távozott.
-A párok olykor szoktak veszekedni tudja.A terhesség kicsit kiborított mindkettőnket.Kell neki pár nap és minden rendben lesz.-mondtam szemrebbenés nélkül miközben belül majd meghaltam azért ez tényleg így legyen,bár erre semmi esély nem volt.
-Mindegy nem is ezért jöttem. -köszörülte meg a torkát és elővett a kabátja alól egy dossziét.-Valami nem stimmel az apja gyilkosságát illetően. Elmondása szerint valószínű,hogy az egyik piszkosabb ügye miatt ölhették meg és itt van a bökkenő.Ez hogy elvágták a torkát nem fér össze ezzel.Az olyanok fejbe lövik az embert és el van intézve.Nem fajulnak ilyen véres leszámoláshoz.Higgye el tudom,nem egy ilyet láttam már életem során.Szóval ezt a feltevést el is felejthetjük.-mosolygott rám olyan „most meg vagy” vigyorral.Nálam ekkor szakadt el végképp a cérna.
-És már megint ott tartunk,hogy én voltam.Nézze, ez az eset hatalmas törés volt a családom és az én életemben is.Erre jön maga és újra felszakítja a sebeinket.-álltam fel és egy kicsit meg is szédültem de folytattam.-Miért csinálja ezt?Örömet okoz magának,hogy szenvedni lát?Nem tesz mást csak követ és zaklat egyfolytában.Hagyjon már békén,érti?-üvöltöttem,de iszonyatosan elkezdett görcsölni a hasam,a nadrágomat pedig kezdte átitatni a vér.
-Jézusom,jól van?-szaladt oda hozzám a nyomozó aztán sötétbe borult minden.
Gépek egyenletes csipogására eszméltem fel.A fertőtlenítő szaga átjárt mindent,így még mielőtt kinyitottam volna a szemem tudtam,hogy kórházban vagyok.Arról viszont fogalmam nem volt,hogy miért.Fáradtan,hunyorogva néztem körbe.Édesanyám a falhoz helyezett fotelban aludt előre hanyatlott fejjel.
-Anya.-mondtam rekedten.Álmosan rám nézett és ahogy tudatosult benne,hogy ébren vagyok az ágyamhoz sietett.
-Jajj kincsem.-ölelt meg óvatosan.-Hogy érzed magad?
-Te hogy kerülsz ide?Mi történt?-hagytam figyelmen kívül a kérdését és helyette bombáztam az enyéimmel.Könnyek gyűltek a szemébe.
-Ahj édesem annyira sajnálom.-szorongatta a kezemet.
-De mit?-még mindig halvány lila gőzöm nem volt mit keresek itt.
-A..a…kisbabád…-dadogta remegő ajkakkal.