2.rész

Akkor ott elintéztem mindent. Talán ki merem jelenteni ma, hogy bánom, hogy megtettem. Bánom, hogy elástam a lányt, feltakarítottam a vért, és senkinek egy szót sem szóltam. Eszméletlenül nehéz volt a fiúknak hazudni Billről. Nem is hittek nekem, így hát feloszlott a banda. Az azt követő egy hetem rémes volt. Minden éjjel újra lejátszódott bennem az esti jelenet. Hogy ez ellen védekezzek, altató plusz ital lett a vége. Szörnyen nehéz volt magamban tartani mindazt ami bennem volt..Na de térjünk vissza a történethez.
Elutaztam egy kisvárosba. A nevét direkt nem mondom el. Néhány óra autózgatás után találtam rá, gondoltam itt kipihenhetem magam, mivel manapság éjjel nappal dolgoztam. Nem akartam sok ideig maradni, így már reggel az új hotelszobámban találtam magam. Néhány óra henyélés után úgy döntöttem, sétálok egyet. Első utam egy bárba vezetett. Mert miért ne. Beléptem, majd leültem az ajtóhoz legközelebb eső szabad asztalhoz. A távolból szaxofonozott valaki, mellém pedig egy aranyos pincérlány sietett felvenni a rendelést. Aranyos teremtés volt, vörösesbarna loknikkal, meseszép gödröcskés mosolygós arccal. Elmondtam mit kérek,ő pedig kacéran rápillogva elsietett. Figyeltem, ahogy elmegy, majd a tekintetem körbefutott a termen. Aztán a szemem megakadt valakin. Ismerős volt..aztán hirtelen az agyamba villant egy név. Bill. Közvetlen a bárpultnál ült, valami löttyel játszott a poharában. Szőke haját leborotválta, körülbelül 2 mm-es sötét haja volt..egy trikó volt rajta, amiben jól látszódott hogy az utóbbi időben edzett, karjain az izmokat pedig egészen a csuklójáig színes tetoválások díszítették szemernyi szabad hely nélkül.Megérezte hogy valaki figyeli, majd a pohár megállt a kezében, a fejével pedig felém fordult. Még mindig nem ő volt az. Tekintete ugyanolyan lelketlen volt, mint egy évvel ezelőtt azon a bizonyos éjszakán. A szája féloldalas mosolyra húzódott, majd lepattant a bárszékről, és elindult az irányomba. Az én szívem majd' kiugrott a helyéről. De egy valamit tudtam.Olyan ütőkártyám van,amilyen senkinek. Bill megfogta a szék támláját, kifordította az asztaltól a széket, majd vigyorogva ráült.
- Tom Tom Tom.. hát nem megmondtam hogy ne keress?
- Félreérted. Egyáltalán nem kerestelek. Pihenni jöttem ide.- arca rezdüléseiből láttam hogy nem hisz nekem
-Pihenni, mi? -végigmért tekintetével, majd felállt, visszafordította a széket, és visszasétált a pulthoz. Többet nem nézett felém.
Leírhatatlan volt az érzés, ami akkor tört rám. Az egy év alatt, sikerült őt kiverni a fejemből, sikerült elhatárolódnom tőle..igaz olyan dolgokat vetettem be ellene,amiket más talán nem tenne. Sajnos nem tudom elmagyarázni a köteléket ami egy ikerpár közt alakul ki. Talán úgy megértik, ha azt mondom, Bill olyan fontos nekem, mint a legönzőbb embernek a világon saját maga. Az életed másik fele ő. Vagy inkább az egész élteted ő.Mégis kénytelen voltam elszakadni tőle, elhatárolódni tőle. hiszen ő már nem a testvérem többé. Könnyebbé tette számomra azzal, hogy nem láttam ez idő alatt egyszer sem. Most viszont itt van, egy levegőt szív velem. A szívem szakadt bele ismét. Éreztem ahogy belül összeomlik a fal, ami mögé az érzéseimet temettem oly nehezen.Meg sem várva a rendelést, felálltam, majd megpróbáltam nyugodt léptekkel kisétálni a bárból. Azt is elfelejtettem, hogy hol van a szállásom, céltalanul bolyongani kezdtem. Aztán megragadott egy kar, majd erősen a falhoz vágott.
Bill nem kertelt. Miközben alsó karját a torkomnak szorította, afelől kérdezett, hogy mit keresek itt. A döbbenettől szólni sem tudtam, aztán sikerült összeszednem magam, és egy egyszerű mozdulattal ellöktem testvérem kezét rólam.
-Mondtam már, hogy semmit. Pihenni jöttem. Téged elfeledni. De ahogy látom nem a legjobb helyre.-Bill egy mosollyal nyugtázta a mondatomat, majd elindult a kis utcán, a válla fölött visszaszólva.
- Sétáljunk.
Kis hezitálás után, úgy döntöttem hogy követem. Lassan beértem, majd egymás mellett barangolva bekanyarodtunk egy kis parkba. Leült egy padra, elővett egy sodort cigit, majd rágyújtott. Engem is megkínált, de jelezve hogy nem kérek, hátrébb léptem egyet a padtól, és onnét figyeltem őt. Féltem tőle.
-Tom, meg kell hogy mondjam, bátor vagy.
- Miért?
-Hiszen itt vagy.
- Marha nagy bátorság kell ehhez..-próbáltam a laza énemet előadni, de abból ahogy félénken körbepillantottam a parkon, és láttam hogy nincs rajtunk kívül senki sem ott, biztos vagyok benne, hogy nem hitt nekem. Elnevette magát.
- Nem foglak bántani, ne aggódj. Semmi bajom veled.- csendben hallgattam amit mond, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy egy év telt el azóta, hogy szeretett testvéremet viszont láthattam. Vagy. nem is a testvérem többé?
- Nem aggódom.
-Akkor ülj le mellém. beszélni szeretnék veled.
Nyeltem egy nagyot, majd leültem mellé a padra. Beleszívott a cigijébe, majd a másik kezébe vette, hozzám közelebb lévő csuklóját pedig felém fordította.
-Látod?
Néztem a csuklóját, de nem láttam ott mást csak vonalakat, madarat, halálfejet..mindenféle színes és fekete dolgot.
-Mit kéne látnom?
Bill a szájába vette cigit, majd a kezével a csuklóján egy ábrára mutatott.
-Ezt itt.-Rákoncentráltam a kezére, majd észrevettem, hogy a tetoválás alatt rejtve, de azért ott van. Kilenc apró függőleges vonal. Fogalmam sem volt, hogy vajon mit jelent.
-Emlékszel Tom, hogy mikor zárattál ide be? Hány éve volt?
- Tíz.-egyből rávágtam a választ. Éppúgy él emlékemben a nap, mintha csak tegnap lett volna.
- Na már most. Kilenc vonal van a kezemen. Ami kilenc embert jelent. Mind halottak.- Kétszer megkoppintotta a mutatóujjával a vonalakat, majd kivette a szájából a cigit, és eldobta azt. Miközben kifújta a sűrű füstöt, engem figyelt.
- Megöltél kilenc embert?
- Meg. És a legjobb, hogy senki sem tud róla..téged leszámítva öcskös.-szóhoz sem tudtam jutni..hirtelen azt is elfelejtettem, hogy ki vagyok. Pár pillanatig csendben maradt, majd kissé hadarva belekezdett ismét.
-Tudod Tom, szeretnék kérni tőled valamit. Azt hiszem rájöttél már, hogy azért, amiért 10 évre bezártál ide, 10 embert fogok megölni miattad. Egy még hátra van. De elárulok egy titkot.-ekkor felállt és elém lépett.Előhúzott valami jegyzetet a farzsebéből,nézegette, majd odahajolt hozzám.- Azt szeretném, ha megállítanál, Tom. Azt szeretném látni, hogy vagy -e elég tökös csávó ahhoz, hogy megállíts. Mert ha nem teszed, az utolsó ribanc szenvedni fog. Garantálom.
Az utolsó dolog amire emlékszem, az Bill nevetése. Aztán elsötétült a kép. A pad mellett ébredtem fel, a fejem pedig iszonyatosan sajgott. Aztán észrevettem, hogy a kezemben van valami. A jegyzet Bill kezéből. Széthajtottam majd elolvastam. Két mondat állt benne.
"Fogy az idő, Tom. A közös emlékeink mindig visszahúznak minket a szigetre."