Viszlát édes....

- Cseszd meg Bill Kaulitz! Érted?? Cseszd meg! Akkor baszd el az életedet! Szarok rá! –üvöltöttem vele torkom szakadtából és minden egyes szavamnak egy-egy ütéssel adtam nyomatékot, ami a mellkasán landolt. Nem nagyon adta jelét annak, hogy különösebben meghatná az, amit mondok neki. Már igazából megszokhatta, mert lassan több mint másfél éve ez megy. Azelőtt sosem veszekedtünk. Na, jó mikor kicsik voltunk sokszor elő fordult, de azok csak gyerekes hisztik voltak, de ez most teljesen más volt. Most Bill jövőjéről volt szó. Teljesen tönkre tesz mindent, de szarik rá. Egy rózsaszín ködben úszik, és nem veszi észre a vízesést, ami felé közelít. Én lettem az első számú közellensége pedig rajta kívül mindenki látja, hogy fejjel megy a falnak, és hogy ez a szemét kis ribanc csak kihasználja. Én vagyok az egyetlen, aki néha napján a szemébe mondja, hogy baromi rossz úton jár. Már csak én maradtam. Tom már feladta pár hónap után. Szerinte hagyni kell, had kövesse el a maga hibáját majd tanul belőle. Tom mindig is reálisabb volt, mint ő. Billnek néha jött egy fuvallat, ami teljesen kifújta a fejéből az eszét és nem gondolkozott csak tette, amit helyesnek vélt. Lehetett ez nő, karrier, barátok terén teljesen mindegy volt. Sokszor álltunk ott mellette és sikerült helyre rázni a fejét, de most nagyon erősen azt érzem, hogy szélmalomharcot vívok és az istenért sem jutok egyről a kettőre vele. Iszonyatosan fájt látni, hogy egy olyan ember, akiért ölni is képes lennék, a szemem előtt akasztja fel magát képletesen szólva.

- Leálltál végre Lilian? – Nézett le rám iszonyatosan bosszúsan. A harag csak úgy lángot a szemeiben, de már nem hatott meg vele. Bennem is hasonló tűz tombolt. Egy pár pillanatig farkasszemet néztem vele. Kutattam tekintetében az ésszerűség nyomait hátha felfogott valamit abból, amit mondtam neki, de sajnos most is csalódnom kellett.

- Menj a picsába. – hagytam ott és elindultam a kert felé. Menet közben elő halásztam pulcsim zsebéből a cigimet. Terasz ajtó csapódás, öngyújtó kattanás, beszív, kifúj és próbál relaxálni. Ezek már bevett mozdulatok voltak egy-egy veszekedés után. Megcéloztam a kerti hintát és lehuppantam rá.

Halványlila gőzöm sem volt, hogy mi a fenét csináljak? Csináljam azt, amit Tom mond és nézzem végig, ahogy megköti a csomót a nyaka körül és ugrik? Én nem az a fajta vagyok. Ha kell az utolsó levegőmmel is azért fogok küzdeni, hogy megakadályozzam, hogy ez a nő teljesen tönkre tegye.

- Szia, kicsi lány! –hallottam meg Tom mindig mosolygós hangját a hátam mögül majd pár pillanat múlva már hátulról a nyakamon csüngött, hogy puszit nyomhasson az arcomra. - Hallom megint sikerült hajba kapni Billel. Még anyu is hallotta a ház túl végében. Nem nagyon örült.–engedett el és levágódott mellém.

- Csodálkozol? Akkora egy rohadt makacs hülye hogy az öszvér fülét farkát behúzva elsunnyogna mellette. Tisztára olyan, mint apa. –nyomtam el a cigi csikket és feljebb ültem a hintaágyon.

- Akárcsak te. –nevetett fel Tom, amit egy szúrós pillantással honoráltam.

- Jaaaj ugyan már Lili. Meg ne sértődj már rám. – lökött meg játékosan.

Szerettem Tommal lenni mikor kicsit idegesebb voltam, mert ő midig ért hozzá, hogy hogyan vidítson fel és oszlassa el azokat a borús felhőket.

- Már a gondolattól is feláll a szőr a hátamon, hogy azzal a szukával kell, egy asztalnál ülöm és egy egész ebédet végig jópofizni. Csakis anya miatt csinálom az egészet. – gyűrtem meg nyűgösen az arcom.

- Tudod, hogy nem szereti, ha vita van.

- Tudom. –mondtam lemondóan.

Ő bízik Bill ítélő képességében és mindig azt mondja, hogy már nagyfiú tudja mi a jó neki. Igazából nem áll jól neki ez a struccpolitika és ő sosem volt ilyen. Talán fél attól, hogy Bill olyan messzire menne, hogy képes lenne nem beszélni velünk, ha nem állunk mellé.

- Ne haragudj, de nem fogom a bátyámat hátba veregetni, hogy ügyes vagy, hogy örüljön, miközben baromira nem az.

- Nem is kell. Csak ne vitázz vele annyit.

- De nem nézhetem végig, hogy tönkre tesz mindent! –néztem kétségbeesetten rá. Ő csak bölcsen elmosolyodott és megölelt.

- Nem is kell, hugi. Mindig van más mód. - puszilt a hajamba.

Terasz ajtócsukódást és lépteket hallottam majd megállt előttem a hang okozója is.

- Elmegyek Molliért. –Jelentette be Bill. Hangjából még sütött a sértődöttség az előbbi vitánk miatt- Jó lesz, ha összeszeded magad kicsit és ráülsz a szádra hugi, mert rohadtul nem akarok cirkuszt, míg itt van! Érthető voltam? –nézett a szemembe várakozóan. Utálom mikor apáskodó. Nem tudom mire fel volt néha ilyen. A köztünk lévő 2 év különbség nem olyan nagy. Főleg nem így a 25 küszöbén. Mindig így próbálta meg az elhatározásait rám erőltetni. Mintha elfelejtené ilyenkor, hogy nekem is van 2 apám, mint neki és nincs szükségem harmadikra.

- Rendben, de akkor tartsd rövid pórázon a csajodat. –álltam fel és lazán elsétáltam mellette nem foglalkozva azzal, hogy utánam kiabál és szitkozódik. Nem nagyon rejtettem véka alá hogy nem bírom a nője fejét. Ez volt az egyetlen ok, amiért utáltam, hogy a bátyáim híresek. Körül voltak véve ilyen és ehhez hasonló hiénával, és persze hogy Billnek a leg gusztustalanabbat kellett ki pecáznia.

Sosem fogom elfelejteni az első komoly konfliktusomat vele. Mikor kimutatta a foga fehérét. Onnantól kezdve tudtam, hogy csak bajt fog okozni. Sikerült elérnie, hogy Bill kettőnk közül neki hisz. Szépen lassan elveszi tőlem a bátyámat és nem tudok mit csinálni. Egy pénzéhes, kétszínű, manipulatív kurva. Igen kurva. Szó szerint. Sikeresen félre is lépett csak azt nézte be a gyönyörűm, hogy a barátom haverjával szűrte össze a levet. Persze sikerült kidumálnia magát és ki maradt szarba, naná hogy én kaptam Billtől fejmosást, hogy mit képzelek magamról, hogy ilyeneket hazudozom Molliról.

A legszebb találkozásunk fél éve történt mikor Bill háta mögött megfenyegetett, hogy álljak le, mert szarul járok. Naná hogy nem álltam le. Majd pont ő mondja, meg hogy mit csináljak. A gondolatra felhorkantam. Kérdőn nézett rám anyu mikor beléptem a konyhába, de csak megráztam a fejem és megkérdeztem mit segíthetek.

Megterítettem meg az utolsó simításokat elvégeztem. Egy kicsit sikerült elterelnem a figyelmem és a lehető legtöbb nyugodtságot magamra erőltetni, hogy ne balhézzak, azzal a tyúkkal mikor meghozza Bill. Rimánkodtam minden percben, hogy csak még 2 perccel később jöjjenek, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb jönnek, ha a fejem tetejére is állok, ki kell bírnom ezt a délutánt. Mikor az ikrek haza jönnek havonta, kéthavonta egyszer Amerikából anyu ragaszkodik a közös ebédekhez. Ez amolyan családi dolog. Amikor csak mi vagyunk. Tom sosem hozta a barátnőjét, de Bill most ki könyörögte anyunál, mert mondván ez most fontos. Hát igazából gőzöm sem volt, hogy minek kell ide hoznia őt, de hát nemsokára úgyis megtudjuk. Erre a gondolatra elhúztam a szám. Csak lennék már túl rajta.

Kulcscsörgésre lette figyelmes és kisebbik bátyám hangját hallottam meg, ahogy egy hatalmas „sziasztok”-kal jelzi, hogy megérkezett az én legrosszabb rémálmommal a jobbján.

Édesen aranyosan mosolygott Bill mellett majd színpadiasan oda sietett anyuhoz és megölelgette, aki hangyányi lelkesedéssel a hangában ölelte vissza. Mint egy vérbeli mérges kígyó nyuszika jelmezben. Hánynom kellett, de csak a szemem forgattam, amire válaszul Bill oldalba lökött és jelezte, hogy viselkedjek. Meglepetten felhúztam a szemöldököm majd gúnyosan rá pillantottam és tárt karokkal elindultam az ellenség felé.

- Mooolii!- Csúszott pár oktávval feljebb a hangom. Már-már súrolta a pláza picsák nyavalygásának hangszínét és átöleltem a lányt, aki meglepett fejet vágott, de visszaölelt. Mikor elengedett mid kettőnk arcát az a tipikus gúnyos „most legszívesebben megölnélek, de nem tehetem” mosoly keretezte.

- Azt hiszem, van még egy kis dolgom a konyhában. - füllentettem, hogy leléphessek. Valahogy kezdett kevés lenni az előszobában a levegő. Egyből a frigó felé vettem az irányt és kivettem az ásványvizet majd töltöttem magamnak.

- Szia, mit segíthetek? – jött be szöszike a konyhában kicsit hangosabban kiabálva, jelezvén a kint lévőknek szól inkább, mint nekem. Remek még egy pohár vizet sem ihatok meg anélkül, hogy elkapna a hányinger.

- Na, mit segíthetek sógornőm? – nevette el magát.

- Kösz inkább semmit tartsd magad távol kajától. Nem szeretem a patkányméreggel szórt raviolit.

- Jaaj… Ne gyerekeskedj Lili. –legyintett- Ennél jobb eszközeim is vannak, hogy kicsináljalak.

- Neked Lilian!- mordultam fel- Idefigyelj te szuka. Lehet, hogy a bratyómat úgy rángatod zsinóron, ahogy akarod, de átlátok rajtad és megtalálom a gyenge pontodat, ha addig élek is! - sétáltam vészesen közel hozzá, jóformán a képébe másztam. Csak ádázul állta a tekintetem majd egy pillanata alatt átváltott meglepett már-már mártír kifejezésbe. A következő pillanatban meg is hallottam az okát.

- Lilian Kaulitz-Trümper! Mégis mi a fenét jelentsen ez? – hallottam meg Bill hangját a hátam mögül. Tudtam, hogy rohadt nagy bajban vagyok a hangjából ítélve és abból, hogy csak akkor hív a teljes nevemen mikor nagyon zabos rám. Vetettem még egy ádáz pillantást a szöszire és bátyám felé fordultam, aki válogatott szitkokkal megspékelve leugatta a hajam, hogy miért támadok én a kis batárnőjére. Csak egyszer kaphatnám a kezeim közé…

- Bill! – sikkantott fel sírós hangon Molli és elrongyol mellettem, hogy a karjaiba vesse magát.

- Megmondtam, hogy nem akarok hisztit ma! Ugye?! – vette elő megint a lekezelő fölényes hangnemét mitől a szőr felállt a hátamon- Elegem van ebből érted?! Állítom, hogy direkt csinálod! Most pedig kérj bocsánatot Moltól és térjél már észhez!

Teljesen elöntötte az agyamat a szar és lepillantottam Mollira, aki Bill karjaiból félig meddig engem méregetett gúnyos mosolyra húzva száját.

- Bocsánat. –motyogtam az orrom alatt, de úgy égette a torkomat ez a szó mintha savat nyeltem volna.

- Semmi baj megbocsájtok. – játszotta az eszét Molli én pedig majd szétrobbantam a dühtől és nagyon fájt, ahogy Bill velem viselkedett és még jobban féltem, hogy elveszi őt tőlem ez a nő. Nem bírtam inkább elviharzottam mellettük és kirohantam a kertbe lehetőleg úgy hogy senki ne vegye észre ahol megadóan legördült az első könnycsepp, amit a többi követett. Megpróbáltam összeszedni magam, de nagyon nem ment. Csak összekuporodva leültem a bokor mögé a hintába és sírtam. Tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy ennyire kikészítsen ez a csaj, de nem tudtam mit csinálni. Úgy éreztem magam, mint egy nyúl, aki csak vergődik a hurokban. Nem tudom mennyi ideje lehettem, kint de kezdtem megnyugodni mikor két kezet éreztem meg az arcomon. Kinyitottam a szemem és Tom aggódó tekintetét láttam magam előtt.

- Jól vagy kicsi lány? Mi történt? – húzott magához én pedig bújtam hozzá, mint egy kislány. Tom mindig is a mentsváram volt és Bill is. Mind a ketten olyanok voltak, mint az oroszlánok, ha valaki bántani mert, egyből elém álltak és megvédtek.

- Bill. – suttogtam rekedten- Hiányzik. Az elmúlt időben mást sem csináltunk csak veszekedtünk. Érzem, hogy egyre jobban távolodik Tom. És hogy kevés vagyok. Nem tudom megakadályozni.

- Hidd el, minden rendbe jön. Nem fogod elveszíteni. –törölte le könnyeimet.

- Te könnyen beszélsz. Az ikred. Nem bírtok egymás nélkül meglenni. De én csak szimplán a húgotok vagyok.

- Csak? – nézett rám meglepetten- Az egyetlen és pótolhatatlan kishúgunk vagy. – mosolyodott el.

- Lehet, hogy te így gondolod, de Bill tuti nem. – szomorodtam el újra- én vagyok az első számú közellensége, mert bántani akarom szíve hölgyét. - vettem gúnyosra a figurát.

- Az istenit már Lili szedd már össze magad! – váltott Tom türelmetlen hangnemre- Nem emlékszel, hogy ki zúzta le azt a hülye gyökér Hanst, aki folyton a nyakadon lógott és zaklatott?

- De… Bill… – húztam egy halvány mosolyra a szám az emlékre.

- Imád téged hugi. Csak ez a picsa teljesen kifordította magából. Helyre rázzuk okés?

- Rendben. – bólogattam és adtam neki egy puszit - Köszi.

- Jaaj hagyj már. –nevette el magát- inkább nyomás be és szedd össze magad. Anyu már nem tudja hol vagy és Gordon idegein táncol, mert kihűl a kaja.

Berohantam gyorsan összeszedtem magam és hálát adtam az égnek, hogy Tomnak még helyén van az esze Billével ellentétben. 10 perc múlva újult erővel felfrissülten és sűrű elnézések közepette ültem asztalhoz. Elővettem minden bennem lakozó közönyt és Billre és Mollira zúdítottam.

Egész jól telt az ebéd. Tom és Gordon között ültem, akik folyton ugrattak és nevetettetek el is felejtettem, hogy ki ül velem szemben, és hogy baromi dühösnek kéne lennem és átmászni az asztalon, hogy kikaparjam a szemét. Már javában zajlott az ebéd és anyuval megterítettünk a desszerthez mikor Bill kitolta maga alól a széket és felállt.

- Egy kis figyelmet szeretnék kérni. - húzta félmosolyra száját és látszott, rajta hogy majd ki csattan a boldogságtól és kezénél fogva felsegítette a széken pöffeszkedő Mollit, aki hasonló mosollyal a száján felállt habár neki már sokkal mesterkéltebb volt. Egy laza vicsornak is be illett volna, de ezt csak én és a mellettem ülő Tom és Gordon vette észre. Éreztem, hogy itt valami készül és baromira nem tetszett. Inkább elkezdtem kiüríteni a pezsgős poharam tartalmát, hogy lefoglaljam addig is a szám mielőtt valami olyan gondolat csúszik ki rajta amilyennek nem kéne.

- Azért szerettem volna kicsit eltérni a megszokottól és elhozni Molt, hogy bejelentsek valamit. –Nézett körbe rajtunk majd tekintete Mollin állapodott meg - Megkértem a kezét tegnap és igent mondott. Nem sokára összeházasodunk. – közölte velünk a hírt kitörő örömmel.

Egy pillanatig síri csend lett, amit fuldoklásom hangja tört meg, ugyanis a meglepetéstől sikerült félre nyelnem az utolsó korty pezsgőmet. Anya reagált elsőként és az asztalt megkerülve Bill majd Molli nyakába vetette magát. Gordon és Tom meglepetten hol Billéket hol egymást nézték hol pedig engem és a reakcióm. Majd sután ők is felálltak és gratuláltak. Csak ültem ott és bambán bámultam rájuk.

- Lili. Te nem is gratulálsz? – Kérdezte anya meglepetten.

Tekintetem Tomra vándorolt, aki feszülten engem figyelt. Tudta, hogy bármelyik pillanatban robbanhatok. Lassan kimérten felálltam az asztaltól és anya szemébe néztem.

- Ne haragudj, de nem. – majd Billre pillantottam - Nem fogom végig nézni, hogy teszi tönkre magát. Különben is. Azt hiszem, az én szavam már úgy se számít. - dobtam le a szalvétám az asztalra és még egy utolsó pillantást vetettem Tomra, aki kicsit csüggedten, de még is engem féltve nézett vissza rám.

Felkaptam a kis táskám az előszobában és elhagytam a döbbent csendtől kongó házat.

Egyből a kocsihoz rohantam, beültem és gondolkodás nélkül elhajtottam.

Már egy hete hogy Bill bejelentette elveszi Mollit. Azóta nem beszéltünk mióta ott hagytam őket az ebédnél. Csak Tommal és anyuékkal beszélek, de ezt az űrt, amit Bill hiánya okoz, nem tudják pótolni. Egyszerűn nem tudtam felfogni, hogy romolhatott el ennyire minden.

Felnéztem a gyönyörű napsütéses égre majd le a telefonomra. Már 10 perce itt kéne lennie Tomnak bosszankodtam kicsit, de hát sosem volt erőssége a pontosság…

- Ne haragudj, hogy késtem. –Hallottam meg kicsit lihegő hangját a hátam mögött. Megperdültem a tengelyem körül és a nyakába ugrottam.

- Semmi baj. –adtam egy puszit neki- Lényeg hogy itt vagy! –mosolyodtam el.

Még egy hétig lesznek körülbelül itthon és utána megint ki tudja, mikor látom őket újra. Tommal minden nap találkozunk ebben a parkban, mivel Molli és Bill miatt én ugyan be nem teszem a Berlini lakásukba a lábam. Iszonyatosan rosszul érintett az eljegyzés híre és olyan volt, mint egy fájdalmas pofon. Bill azóta nem keresett és én nem látom értelmét, hogy tovább rágjam a fülét. Úgyis én vagyok a szemét a szemében.

- Mi újság Lili? –nyújtotta karját Tom.

- Minden változatlan. Gondolom Bill beszámolt volna róla, ha hirtelen visszatér az a hiányzó kereke. - karoltam bele Tomba és elindultunk, hogy a már-már szokásosnak mondható kört lerójuk a parkban.

Kezdett kimenni a fejemből minden aggodalom és boldogtalan gondolat. Gyönyörű napsütéses tavaszi idő volt. Rengeteget nevettem Tom sztorijain, amiket Los Angelesben éltek át.

- … És képzeld el tisztára olyan volt, mint egy nagy gyerek…- ecsetelte Tom mikor nem messze tőlünk a padon egy ismerős szőke hajzuhatagot vettem észre. A Gyomrom összeugrott dió nagyságúra mikor felismertem oldal profilból. Molli volt az. De valami rohadtul nem stimmelt, mert egy férfival enyelgett, aki határozottan nem az én bátyám volt.

- Bassza meg. Tom oda nézz! – mutattam feléjük és megtorpantam. Tomnak is leesett az álla mikor felfogta, hogy mit is lát pontosan.

- Gyere!- húztam be a kezénél fogva a pad mögött húzódó sövény mögé. Nem tiltakozott jött utánam egyből.

- Ezt a rohadt ringyót. - szitkozódott Tom és ökölbe szorult a keze- Azt mondta, hogy egy régi barátnőjével találkozik.

- Ja, barátnő… - forgattam a szemem. Legszívesebben rá ugrottam volna a csajra és addig vertem volna, még van benne szusz, de erőt vettem magamon és csendben, feltűnés mentesen oda osontunk a padjukhoz hogy a bokor oltalmában kihalhassam, mire készül vagy, hogy ki ez a férfi.

- Tudod, hogy vissza kell mennem vele Marc. – cincogta behízelgő hangján Molli.

- Hiányozni fogsz bébi. Még meddig akarod ezt a szerencsétlen idiótát lehúzni?- érdeklődött a pasas.

Tommal értetlenül egymásra néztünk és éreztem, hogy nagyon vészesen közel vagyok ahhoz, hogy leleplezve magunkat elmondjam ennek a cafkának, hogy merre van, az előre- Szeretnélek elvinni este vacsorázni és nálam is aludhatnál. Adj be annak a Billnek valami kamu dumát, hogy hol leszel. Nem mehetsz el megint úgy, hogy alig látlak. - csókolgatta Mollit.

- Jesszus Marc ne itt! Még a végén valaki meglát. – nyávogott- Rendben mond, hogy hol és mikor és ott leszek. –folytatta mézesmázos hangon.

- Lorenz Adlon. Este 7. Foglalok asztalt cica. És milyen alibivel lépsz le?

- Ott leszek. - egyezett bele Molli és tudtam, hogy nyakon csíptem- A „barátnővel találkozom” sztori mindig beválik. – nevetett fel.

- Remek. Ezek szerint a vacsorát is ő állja. Balek. - nevetett fel Marc.

- Jesszus ennyi az idő mennem kell szivi. - adott egy csókot Marcnak. - Szeretlek.

- Én is cica. – Elköszöntek egymástól és felálltak mind a ketten hogy két különböző irányba elinduljanak.

- Huu ezt nem fogja, szárazon megúszni azt garantálom és letépem annak a pöcsnek a golyóit is. –mázott ki elsőnek Tom a bokor mögül mikor kellő távolságba ért Molli.

- Relax, Tom. - nyugtattam bátyámat miközben egy terv körvonalazódott a fejemben. Hamarosan letépheted. - veregettem meg a vállát és beavattam a tervembe.

***

Délután fél7 magasságában bevágódtam a kocsimba, hogy át guruljak Billhez és Tomhoz. Az első lépés szerint i kell békülnöm Billel és valahogy el kell érnem, hogy, elmenjünk abba az étterembe.

Nem hajtottam agyon a kocsit, szépen komótosan mentem, hogy még életlenül se találkozzak össze Mollival. Mikor felhajtottam a kocsi feljáróra a ház előtt és becsöngettem a gyomrom görcsbe rándult. Nem tudtam, hogy Bill mennyire fogja bevenni a nagy összeborulást. Neki nem nagyon tudtam hazudni sosem. Lazán átlátott rajtam…

- Igen?- szólt be a kapu telefonba Tom.

- Hali én vagyok. Beengedsz?

- Naná! –hallottam meg mosolygós hangját.

Leparkoltam Tom Audija mellé az enyémet és láb remegve indultam meg az ajtó felé.” Az istenit Lilian! Szedd már össze magad!” Szidtam magam. Végül is nem egy szív műtétre készülök csak a bátyámat verem át az ő érdekében... De jó…

- Szia, hugi!- nyitott ajtót Tom és üdvözölt két puszival.

- Szia! Üdvözöltem én is. Bill merre van? Hozzá jöttem. – Játszottam a szerepem, mivel mindketten teljesen tisztában voltunk azzal, hogy miért vagyok itt.

- Nappali. – Mutatott a ház belseje felé, és küldött egy bíztató mosolyt. Nagy levegőt vettem és megindultam arra amerre bátyám intett.

Bill éppen a Tv-t bámulta mikor beléptem.

- Szia. – köszöntem halkan, amire egy fagyos tekintetet kaptam válaszul. Ez nem lesz fáklyás menet, gondoltam magamban, de legalább a Tv-t nem hangosította feljebb szóval hallani szeretné miért jöttem. Szuper…

- Hozzád jöttem. – húztam kicsit az időt, míg összeszedem a gondolataimat. Tom feltűnésmentesen felült a konyhapultra Bill mögé és onnan leste az eseményeket.

- Valahogy sejtettem. – Kapcsolta ki a tv-t és felém fordult. – Földbe gyökerezett a lábad vagy mi? Ülj már le. – mutatott a kanapé másik végére.

- Nos azért jöttem, hogy megbeszéljek veled valamit. Illetve bocsánatot kérjek. – Sütöttem le a szemem.

- Hallgatlak. - könyökölt a kanapé háttámlájára.

- Sajnálok mindent, amit mondtam az elmúlt időszakban Molliról. A sok veszekedést, mindent. Lehet, hogy félre ismertem őt és most hogy el fogod venni pár dolgot átgondoltam. –a szavakat alig bírtam ki préselni magamból, legszívesebben elmondtam volna mindent Billnek, de tudtam, hogy addig, amíg a saját szemével meg nem győződik róla, nem fogja elhinni és csak veszekedés lesz belőle.

- Hát nem tudok mit mondani erre. –Szólalt meg végre egy kis idő után- Örülök, hogy így gondolod és megbocsájtok. –húzta egy laza fél mosolyra a száját, amiből tudtam, hogy minden oké és hogy nem gyanít semmit. – Szeretném, ha majd hármasban is leülnénk és vele is megbeszélnéd. –fogta meg a kezem. Biztos jól esne neki. – nézett a szemembe mosolyogva. Kedvem támadt volna bőgni és zúzni, vagy megölni azt a nőt. Hogy használhatta ennyire ki Billt… Nem érdemli meg...A bátyám az egyik leg nemesebb ember a világon és nagyon tud szeretni, és azokat, akiket szeret azokért a tűzbe is menne. Amennyire keménynek mutatja magát annyira sebezhető. Tudtam, hogy a ma este folyamán nagyon össze fog törni, hogyha a tervem sikerül. Isten lássa lelkem, bármit megtennék azért, hogy ne így legyen, de meg kell tennem. Az ő érdekében.

- Apropó, ő merre van? –tettetem a hülyét.

- Barátnőjével találkozik. Tudod rég találkoztak. Ilyen csajos este. – Magyarázta Bill lelkesen bennem meg forrt a düh. Ránéztem Tomra, akinek hasonló képpen torzult az arca, ahogy nekem, ha hagyom.

- Ja, persze. Tudom. –Mosolyogtam én is Billel.

- Ha már így újra szent a béke elmehetnénk vacsizni valahova. –Vetette fel az ötletet Tom miután rendezte az ábrázatát és visszatért a szerepébe.

- Igen ez jó ötlet. –Értettem vele egyet és Billre nézte várakozóan.

- Benne vagyok. – válaszolta lelkesen.

- Egy ilyen nem minden nap történik. Szerintem adjuk meg a módját. Mit szólnátok a Lorenz Adlon-hoz? – Csapta össze kezeit Tom és várakozóan Billre nézett.

- Nekem jó! - húzta meg a vállát- megyek, összekapom magam- pattant fel a fotelből és elindult a szobája felé. Tommal összemosolyogtunk és nagyon reméltük, hogy gördülékenyen fog menni az este. Bill önmagához képest hamar elkészült.

- Na, mehetünk? –pörgette az ujján a slusszkulcsot- Én vezetek! –Mosolyodott el. Kifejezetten jobb volt a kedve. Behuppantunk a kocsiba és már repesztetünk is az étterem felé. Személy szerint mos az egyszer nem bántam h Bill úgy vezetett, mint egy őrült, mert nagyon paráztam hogy esetleg Molliék nem lesznek már ott. elvégre fél9 van- néztem az órámra. Bill leparkolt a bejárat előtt kiszálltunk és lepasszolta a kocsi kulcsot a srácnak, hogy vigye a parkolóba. Bele karoltam Jobbról Tomba, balról pedig Billbe és besétáltunk. Maga az étterem csodaszép volt. Méregdrága és luxus. Ahogy elnéztem ez nem 5 csillagos volt, hanem minimum 8.

- Jó estét. – Köszöntötte Bill a fő pincért- Bill Kaulitz vagyok és egy három személyes asztalt szeretnék. Mondta nemes egyszerűséggel mintha csak a sarki vegyesboltba kérne egy kiló kenyeret. Meglepődtem mikor a srác bólintott és intett, hogy menjünk utánuk. Ez a hely úgy nézett ki mintha hetekkel előbb kéne helyet foglalni. Szememmel folyton a vendégeket pásztáztam hátha kiszúrom Mollit. Legnagyobb örömömre megláttam őket két asztallal arrébb épp heves csók csatát vívtak. Tomot lazán oldalba böktem és fejemmel intettem feléjük. Eltorzult a feje és egyből Billt bökdöste, de úgy hogy le sem vette a szemét a gerlepárról mintha elrepülnének. Bill megállt egy pillanatra szórakozottan, de arcáról egyből lefagyott a mosoly mikor meglátta merre mutat Tom. Egy pillanatig dermedten nézte őket. Iszonyatosan sajnáltam abban a pillanatban és mocskosul utáltam magam pedig nem kellett volna. Nem csináltam rosszat. Tudtam, hogy Bill össze fog omlani és semmi jelét nem láttam arcán, hogy másképp lenne, de hirtelen megkeményedtek vonásai, és mint egy őrült indult meg az asztal felé.

- Basszus Tom. Ebből baj lesz! –tuszkoltam magam előtt hogy induljon meg Bill után és fogja, le mielőtt valami nagy hülyeséget csinálna.

- Jó estét. Nem zavarok? – Állt meg az asztal előtt Bill iszonyatosan zabosan. Molli ijedtében hátra ugrott és úgy nézte őt mintha szellemet látna.

- Te mégis mi a jó francot keresel itt? –rángatta fel a karjánál fogva a székről a lányt.

- Engedj, el Bill ez fáj! –nyafogott.

- Bill állj le. - Tette vállára Tom a kezét- Ne csinálj itt jelenetet. - Próbálta nyugtatni, de Bill ügyet se vetett rá.

- Nem azt kértem, hogy nyafogj, hanem hogy válaszolj a kérdésemre hallod?! - Rázta meg Mollit.

- Na, jól van, állj le!- Állt fel Marc. Tom úgy helyezkedett, hogy Bill és Marc közé tudjon állni. Körbe lestem és mindenki minket nézett ledermedve, de szó szerint mindenki, még a pincérek is.

- Te mégis ki a faszomnak képzeled magad mi? –engedte el Bill Molli karját és a csávóhoz sétált. Hangja nyugodt volt. Túlságosan is nyugodt, ami nagyon nem tetszett nekem.

- Hogy én mit képzelek? –nevetett fel fölényesen a fazon- Ne is haragudj, de te vagy akkora balek hogy nem vetted észre hogy átvertek kisapám. És ha még egy újjal hozzányúlsz, a csajomhoz azt nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz. Billnél kiütötte a biztosítékot a „csajom” szó.

- Mond még egyszer te patkány. –Sziszegte Bill miközben közelebb lépett hozzá.

- Az vagy! –nevetett újra Marc- Egy szerencsétlen Ba…- A mondatot nem tudta befejezni, mert Bill egy pillanat alatt előtte termett és egy behúzott neki egy akkorát hogy Marc megtántorodott tőle és a szék támlájába kapaszkodott meg egy pillanatra majd neki akart menni Billnek, de menet közben elkapta Tom jobbegyenese mitől padlót fogott.

- Mákod van, hogy jók a reflexeim és nem nyúltál az öcsémhez, mert akkor nem úszod meg ennyivel te szemét. - Hajolt le hozzá Tom és lekezelően megpofozgatta.

- Neked elment az eszed? – ütötte ököllel Molli Bill hátát. Oda léptem hozzá és megfogtam a kezét.

- Ugye ezt te se gondoltad komolyan? – húztam fel a szemöldököm és egy határozott mozdulattal lelöktem a székre.

- Te mit képzelsz magadról? –sipítozott mire kapott tőlem egy hatalmas pofont, amitől érdekes módon be tudta fogni a száját.

Bill intett egyet mire a pincér, aki az előbb kísért minket gyors léptekkel ott termett mellette.

- Takarítsák el a szemem elől ezeket. –nézett végig lesajnáló tekintettel Mollin és Marcon.

A srác csak bólintott és intett a biztonságiaknak, akik elkezdték kifele cibálni a földről éppen feltápászkodott Marcot majd a másik kettő Molli karját fogta, meg aki Bill után nyavalygott miközben kifele cipelték.

- Bill. édesem, kérlek, beszéljük meg! Ez egy baromi nagy félreértés. Én, szeretlek.

Bátyám csak lesajnáló tekintettel nézte, míg elcipelték ki és udvariasan megköszönte a pincérnek és elindult kifelé velünk a nyomában. Láttam, rajta hogy iszonyatosan összetört annak ellenére, hogy nagyon keménynek mutatta magát. Mikor kiértünk az étterem elé Bill megállt és vett egy nagy levegőt.

- Annyira sajnálom Bill. – Simítottam végig a hátán.

- Ne sajnáld Lili. Én voltam ekkora balek, és majdnem elkövettem életem egyik legnagyobb baklövését. – Lassan megfordult és rám emelte tekintetét. Arca iszonyatosan meggyötört és szomorú volt. - És te végig tudtad és meg akartál óvni. Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked és csak bántottalak. - csuklott el a hangja.

- Az istenit Bill nincs mit megbocsájtanom. – mosolyodtam el és megöleltem őt- nagyon szeretlek hallod?

- Én is szeretek hugi. És ígérem, hogy hallgatni fogok rád. –szorított erősen magához.

Nem mindig helyes az, amit csinálunk, de azért vannak az igaz barátaink, családunk, akik szeretnek, hogy terelgessék utunkat. Ők azok, akik mindig mellettünk állnak, ha a világ ellenünk is fordul.