3.rész „Miért nem gondolkodom néha, mielőtt kinyitom a szám?…”

Iszonyatos fejfájást éreztem mikor magamhoz tértem és hosszú percekbe telt mire sikerült megerőltetnem magam és kinyitnom a szemem. A fény, ami beszűrődött a függönyön úgy éreztem, hogy ropogósra süti a retinám, de nagy nehezen ahhoz is sikerült hozzá szoknom. Körül néztem és döbbenten vettem észre, hogy otthon vagyok a szobámban, abban a pólóban, amiben tegnap elindultam bulizni meg az alsógatyámban. Lassan felültem az ágyban és próbáltam össze rakni, hogy a francba kerültem haza és hogy igazából mi a szar is történt, de az agyam elég erősen ellenkezett és fejfájás formájában jelezte, hogy nem akar melózni ma és szabinapot kér. Ki kászálódtam az ágyból, hogy lecsattogjak vízért meg valami baszott erős fájdalomcsillapítóért. Olyan érzés volt mintha egy cseszett nagy légkalapáccsal zúzná valaki az agyam darabokra és még mellé elég rendesen émelyegtem szóval eltelt egy kis időbe mg leértem a konyháig.

- Szevasz, öcsi.  Látom jól szétcsaptad magad este. - vigyorgott Tom a pult mögül és éppen ez újságot bújt meg valami kaját habzsolt, aminek a szaga bőven elég volt ahhoz, hogy a gyomrom liftezni kezdjen.

- A kurva életbe anyád nem tanított meg hogy ne üvöltözz már?- nyöszörögtem rá és lassan a szekrény felé indultam, hogy magamhoz vegyek valami gyógyszert, de csak nem hagyta abba a nevetést.

- Azt a rohadt ez durvább, mint hittem. Na és mesélj mi volt? Igazából a javáról lemaradtam és reméltem, hogy mesélsz. –nézett rám várakozóan. Egy pillanatra beindultak a fogaskerekek az agyamra iszonyat csikorogva és egy rohadt nagy hatásszünet után kapcsoltam, hogy sok minden kiesett. - bekaptam két bogyót miután kikukáztam őket a dobozból és a hűtőhöz csattogtam, hogy egy kis vízzel lehajtsam.

- Hát, bazd meg nem nagyon tudok mit mesélni. - vettem magamhoz egy teli üveg vizet és leültem Tom mellé- Kb. a fél éjszaka kiesett.

- Nem csodálom. Sosem láttalak még ilyen csatak részegnek. Sok hülyeséget megcsináltunk már az tény, de még benyomva se vagy ennyire padlón. –harapott a pirítósából úgy hogy a tekintetét nem vette le az újságról. - Mi az, ami megvan?- nézett rám várakozóan.

- Lássuk csak. - vakargattam meg a fejem- Andreassal leültünk a pulthoz és elkezdtünk Martinizni és a csajokat stírölni. Aztán oda csattogott egy vörös liba hozzánk. Az éjszaka alatt jó sokszor elmondtam a nevét, de hogy rohadjon meg fingom sincs róla most így hirtelen, hogy hívják, de az bezzeg megragadt, hogy milyen fekete Luis Vuittion platform díszelgett a lábán.

- Jellemző. - fújtatott Tom és bele kortyolt a kávéjába.

- Aztán emlékszem, hogy leült mellém elkezdtünk iszogatni és Andy lelépett valami szőkével.

- Ja, azt mondta élete legjobb numerája volt. - vigyorgott Tom.

- Mi van?- Kerekedtek ki a szemeim és úgy bámultam bátyámra, mint valami marslakóra.

- Tudom, hogy ő is olyan papírkutya, mint te, de vannak jó pillanatai.

Inkább nem kommentáltam csak átsiklottam a dolog felett. Andreas valahogy mindig is kettőnk között volt. Egy kicsit Tom és egy kicsit én. Éppen olyan volt amilyet a szitu megkívánt. Nem dugná végig a fél világot, ha megadatna neki, mint Tom, de azért nem hagyja ki a jobb adakozó lehetőségeket. Ő az arany középút az ikrem és köztem.

- Aztán megjelentél és leléptél, hogy mész csajozni. –néztem várakozóan, rá mert ez az emlékkép már kezdett halvány lenni.

- Csendesebben te barom. –mutogatott az emelet felé jelezve hogy Ria itthon van fent a szobájában. Bocsánatkérően néztem rá majd folytatta előkapva a hencegős vigyorát- nem dugtam meg egy csajt, sem ha erre vagy kíváncsi csak eltémázgattam velük egy kicsit.

- Te barom állat. És Ria?

- Mi van vele? Semmi, szeretem csak felbasz az ilyen dolgaival és örüljön, hogy nem farkaltam meg senkit amilyen kanos állapotban itt hagyott este. - hangja kicsit sértődöttnek hatott - Na, mesélj, csak mi van még meg.

- Hát igazából onnan már nem sok csak az hogy a csaj nagyon nyomult. Most te jössz mi a szent szart műveltem?- húztam meg a vizes üveget.

- Hát nem voltam a seggedben szóval hogy mit csináltál azt neked kell tudnod, mert nekem egyszer kerültél a látóterembe mikor azt a csajt tapiztad az egyik félre eső bokszban és hát nem nagyon ellenkezett, na. – állt fel egy elégedett vigyorral a fején hogy elpakoljon maga után.

- Hogy mi? – támasztottam meg fejemet az asztalon- azt ne mond, hogy meg is húztam?!

-  Hát azt nem tudom, mert mikor legközelebb láttunk Andyvel eléggé összefüggéstelenül beszéltél és majdnem a fő bejáraton mentél ki úgy kellett a hátsó ajtóhoz ráncigálni nehogy valaki meglásson vagy lekapjon, mert akkor tuti, hogy David is lekapta volna a fejed- nevetgélt mintha egy poént mesélne.

- Szerinted ez vicces?- borultam az asztalra- ez kibaszottul nem humoros vágod?

- Jól van na, ez nem akkora para, kicsit szét csúsztál de ott voltunk és össze szedtünk na. Haza hoztunk és ennyi. Nem dőlt össze a világ.

- Szuper kösz. pattantam fel és a szobám felé vettem az irányt. A gyógyszer nemsokára rá hatott plusz az a másfél liter víz, amit letoltam mellé és szerencsére már nem akart a fejem elemeire hullani. Ledőltem az ágyra, de aludni egyáltalán nem tudtam, mert az agyam egyfolytában pörgött, mint az atom. Az a pár emlék foszlány kavargott a fejemben, amire emlékszem a tegnap estéből és minél több kört róttak le a kis képek a fejemben annál jobban idegesített, hogy mi történhetett, vajon mi a francot csináltam? Vajon átmentem Tomba és meghúztam a csajt a mosdóban, mint ahogy ő szokta? Vagy elhajtott a fenébe? Vagy Tom pont akkor csapott le rám mikor a csaj mosdóba ment és mire visszaért hűlt helyemet találta csak ott? Iszonyat szar érzés hogy semmire nem emlékszem. Felkaptam a telóm az ágy mellől és pötyögni kezdtem. Kezdésnek be lestem az appba gondoltam be köszönök az Alieneknek, de hogy mit írjak mellé az totál homály volt. Ilyen fejjel isten ments, hogy képet tegyek ki magamról, az ki van zárva. Hosszas agyalás után egyszerűen csak beköszöntem nekik és megkérdeztem milyen napjuk volt és megosztottam velük azt a remek hírt, ami nekem csak most villant be éjszaka stúdió. Rányomtam a küld-re és a postom ott virított Alien wallon. Nem telt bele fél másodperc már jött az első komment és vagy még húsz a következő másodpercekben. Mire kettőt pislogtam ellepték a postot a rajongók és bombáztak minket a kérdéseikkel, mint általában. Szörfözgettem a levelek között és kerestem értelmeset, amire lenne kedvem válaszolni mikor megakadt egy aranyos kiskutyás képen a szemem és egy viszonylag rövid kis 2-3 soros üzenet volt mellette. Na, ezt elolvasom, gondoltam, de lehet, hogy inkább nem kellett volna. A csaj- a nevéből legalábbis az jött le hogy lányról volt szó- első olvasásra valami halál értelmetlen dologról karattyolt. Rendes esetben ilyenkor tovább lapozok, de most megakadt a szemem pár szón. Buli, csajjal, kép és hogy a barátnőm. Mi a pöcs van? Ültem fel az ágyamban totál összezavarodva és át futottam a levelet még vagy 3x, de nem olvastam félre a csaj valami képet emleget és egy csajt, és hogy szerinte ittam is, mert látszik a fejemen. Elkapott a pánik egy pillanat alatt és elkezdtem át nyálazni a többi kommentet is. Hárommal feljebb találtam is egy másikat ahol hasonló kaliberű levél volt nekem „címezve” és ott már számon is kérte tőlem az illető, hogy miért nem mondtam nekik, hogy van csajom. Egyre zabosabb lettem és még feljebb görgettem és pár pillanatnyi keresgélés után találtam is egy levelet, amiben link volt a képről. Már szinte remegtem az idegtől, de hogy miért fogalmam sem volt. Általában az ilyeneken csak röhögök, de iszonyat rossz előérzetem volt és eddig nem nagyon kerültem olyan szituba, hogy alapot adjak efféle pletykáknak, de mivel totál homályba veszett a tegnap estém nem tudhattam biztosan hogy az a csaj nem e fotózott le minket miközben éppen taperoltam.  Az a körülbelül fél perc, míg behozta a képet a telefonom egy örökké valóságnak tűnt és annak a határán voltam, hogy falnak baszom a kütyüt, mert direkt szívat, de az utolsó pillanatban betöltötte, és ha én nem ülök tuti, hogy hanyatt estem volna. A képen a tegnapi csajjal voltam hát hogy is mondjam nem voltam már baszottul szomjas és egyik kezemmel a vállát öleltem, míg a másikkal a hasát előröl ő pedig kajánul mosolygott miközben a nyakamhoz bújt. Azt hittem, hogy rosszul látok. Csak ültem és próbáltam felfogni a látottakat, de baromira nem ment. Tajtékzottam belülről tomboltam, de kívül kb. úgy nézhettem ki, mint egy agyilag nulla zombi. A kép aljára pillantottam ahol szöveg is volt.

„ Bill és az újdonsült barátnője Nitta Lexys végig bulizták a tegnap estét.”

Nitta. A név pengeként szelte át az agyamat elő hozva belőle pár emlékképet. Egy eldugott bokszban ülünk és kacéran vigyorog rám, a fülembe hallottam a dübörgő zenét és a lány kéjes nyögését, ahogy élvezi, hogy a fenekébe markolok és ajkát ízlelem. Azon kaptam magam, hogy egyre jobban zilálok és kezdem baromira elveszteni az önkontrollom.

- TOOOOOM!!!- üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. Majd újra és újra, amit bátyám be nem rontott a szobába.

- Mia az isten? Tűz van vagy mi a fasz?- néz körbe ijedten majd rám néz és szinte azonnal hátra hőkölt valószínű, azért mert látta, hogy totál elszállt az agyam- Mi van?- kérdezte kicsit halkabban.

- Ezt nézd meg. - mutattam felé a telefonom. Tom lassan közeledett felém és a kezemben lévő kütyü felé mintha csak egy baromi veszélyes oroszlán lennék, aki bármikor kitör és lenyeli keresztbe.

- Ez mi a picsa?- nézett rám döbbenten.

- Az, aminek látszik!- Az a büdös kurva lekapott minket és feltolta netre. Az Alienek tombolnak nekem meg baszottul elegem van bazd meg!- hajítottam hatalmas erővel a fal felé az Iponeom, ami hatalmas csattanással megadta magát és elemeire hullott.

- Fasza vagy most szétbasztad a telód egy retkes kurva miatt.

- Teszek rá. Majd veszek másikat!- pattantam ki az ágyból és fel alá járkáltam, mint egy felbőszült bika. Próbált Tom nyugtatni, hogy megoldjuk meg minden, mert általában az működött, de mos baromira nem csak még idegesebb lettem tőle. Már szólni akartam rá, hogy húzzon a picsába inkább, de ne idegeljen még jobban mikor megcsörrent a telefonja.

- David az. – nyújtotta felém a telefont. - Téged keres.

- Igen?- vettem el a készüléket tőle.

- Mi a francnak van neked 2 telefonod is, ha egyiken se tudlak elérni?- hangja elég feszülten csengett.

- Az egyiket most basztam falhoz a másik meg megadta magát tölteni kell. Probléma??

- Rohadt gyorsan kapd össze magad és húzzad be a segged ide. Van rá kerek 10 perced.

- Mégis mi van? Nem lehetne telefonon megbeszélni?- kezdtem a nyavajgást de David belém folytatta a szót.

- Nem mert vonalon keresztül nem tudlak kiherélni! Látom nem nyálaztál át egy újságot sem ma még mi?

- Mi a fasz van?- kezdtem elveszteni baromira türelmem.

- Ne kérdezősködj, hanem kapkodd magad. Még van 8 perced és leszarom, hogy teleportálsz vagy, hogy oldod meg legyél itt!

 Válaszolni sem tudtam, mert rám csapta a telefont. Baszott jó. Oda dobtam Tomnak a telót és elindultam a gardrób szoba felé, hogy felkapjak valami göncöt és bevágjam magam az autóba.

- De mi az istent akar tőled? – kérdezte már vagy negyedszerre Tom, míg összekaptam magam.

- Nem tudom, azt meg már elmondtam! Csak annyit mondott, hogy menjek be és baszott nagy gebasz van.

- Veled menjek?- nézett rám várakozóan. Egy pillanatig mérlegeltem majd bólintottam mire lekapta a slusszkulcsot és jött utánam. Míg beérünk David irodájáig minden eshetőségen végig mentünk, hogy mi lehet a baj. Mindent számba vettünk kivéve a leg nyilvánvalóbbat. Tom vezetett és hálás voltam neki mert tuti hogy amekkora baromi nagy mákom van most törném szarrá magam.

Felértünk David irodájához, sietősen köszöntünk az asszisztensének, Emmának és egy kopogás és szabad jelzés után feszülten benyitottam. A hatalmas iroda túl végén ott ült az asztal mellett David. Beléptem Tommal együtt  és szinte egyszerre köszöntünk neki. Csak akkor vettem észre, hogy valaki más is van az irodában mikor ránk köszönt. Majdnem ugrottam egyet mikor a hatalmas ablak előtt terpeszkedő kanapén ott ült Rose és kimérten figyelt minket, de arcán mégis egy halvány kedveskedő mosoly virított maszkként. A leg halálosabb kombináció. Ha nem lett volna kisebb gondom is nagyobb nála tuti, hogy eszembe jutott volna valami válogatott bunkóság számára, de csak ugyan azzal a kimértséggel biccentettem neki.

- Nos. Valahogy sejtettem, hogy ketten fogtok jönni. - szólalt meg David mikor leültünk vele szemben.

- Probléma? –nézett felhúzott szemöldökkel rá Tom.

- Nem dehogyis. - eresztett meg egy mosolyt David felé, de amint rám nézett lefagyott az arcáról egyből.

- Remélem, nem én leszek az első, aki közli veletek ezt, de- kezdett kutatni az egyik fiókban és elő kapott pár újságot-, hogy is mondjam. Örülök, mikor címlapon vagyok, mondjuk, mert díjátadón vagyok vagy mondjuk, jótékonykodtok vagy bármi más, de ez valahogy nagyon nem tetszik. Sőt egyenesen égnek áll minden hajszálam hogy még utazás előtt is csináltok nekem programot. Nem elég nekem hogy holnap utazom, mert ott is gubanc van még téged is ki kell vakarnom a szarból Bill? Így hogy a francba hagyjalak itt titeket?- Emelte egyre jobban fel a hangját, és ha nem ismertem volna, azt hinném, hogy mindjárt lerobban a feje a helyéről dühében.

- Ne haragudj David, de elmondanád, hogy pontosan miről is van szó?- türelmetlenkedett Tom és elkezdett fészkelődni a székben.

- Persze. Naná. De inkább mutatom jó?- csapta le az asztalra az újság köteget, aminek a címlapján én voltam és Nitta. De ez a kép nem az volt, mint amit a megboldogult iphoneomon láttam. Ez egy kicsit messzebbről volt fotózva és éppen, hogy is mondjam jobban a ruhája alatt voltam, mint ő maga, és a falnak nyomtam őt miközben heves csókcsatát vívtunk… Főcímnek pedig válogatott baromságok voltak írva, miszerint olyan vagyok, mint Tom és ez a szende kisfiú dolog totál népszívatás volt, vagy hogy friss szerelmesekként nem tudjuk türtőztetni magunkat. A hatodik újság után nem voltam kíváncsi a többire, mert ha még egyszer meglátom, azt a fotót telibe lehányom, de csak azután hogy köptem egyet és alá állok. Ha most itt állna előttem Nitta tuti, hogy megfojtanám egy kanál vízbe. A zsigereimben éreztem, hogy ez az egész kibaszottul az ő műve. Nem tudtam miért jó neki, hogy tönkre vág, de éreztem, hogy egy vékony pengeélen táncolok…

- Most már remélem érted, hogy miért vagyok baszottul zabos?- fürkészett David- Álmomban se gondoltam volna, hogy téged kell ilyen helyzetből kirángatnom. Ha valaki ezt mondta volna nekem egyszer tuti, hogy körbe röhögtem volna. Arra teljesen fel voltam készülve, hogy Tomot kell kirángatnom ilyen szituból, de csak, gondolj vissza arra az  Ann-Kathrin-es dologra még a kezdetekből, az nem volt ekkora cirkusz pedig azért ott Tom majdnem ruhán keresztül dugta meg a csajt a tánctér közepén. Az említett hangosan felnyerített mellettem és hozzátette:

- De arról már szerencsére kevesebben tudnak, hogy meg is volt a kiscsaj a budiban. Csapkodta a térdét majd észbe kapott, hogy rohadtul senki nincs humoros kedvében és lejjebb csúszott a székben.

- Még egyelőre fogalmam sincs, hogy foglak kimosni, de folyamatosan cseng a telefonom és zaklatnak ezerrel, mintha amúgy nem lenne elég dolgom, forgatta szemeit- Mivel én holnap elutazom, de jelzem, addig kitalálom neked a fedő sztorit, ezért Rose fog az üggyel foglalkozni utána.

- Óvatosan hátra pillantottam a vállam felett az említettre, aki okosan bólogatott Davidnak és az a felsőbbrendű mosoly ott virított a képén. Így is idegileg a padlón voltam, de ez a csaj még rátett egy lapáttal.

- Természetesen. – helyeselt okosan- megoldom, az ügyet majd én vigyázok rájuk- mosolygott, ami nálam teljesen kiverte a biztosítékot. „Mi az, hogy vigyáz ránk? Nem vagyok gyerek és nem kell egy cseszett babysitter mellém!”- Forrt az agyam. Nem tudtam, hogy Davidre haragszom, jobban mert itt hagy minket főleg erre a tudálékos beképzelt picsára vagy erre a nőre, hogy ilyen tudálékos és beképzelt picsa.

- Nem vagyok, már hat éves nem kell vigyázni rám, köszi. - vetettem halál bunkón hátra. Nem vette fel Rose a megjegyzésemet csak lazán válaszolt vissza.

- A mellékelt ábra nem ezt mutatja.

- Igen? Tényleg? Ide figyelj! –pattantam fel és felé fordultam, a lila köd teljesen leszállt és éreztem, hogy menten felrobbanok. Ez a mondat volt a mai napi „i” betűre az a bizonyos pont. „Nem elég ez az egész cseszett nagy szarkupac, amibe kevertem magam még ez a picsa is itt pattog?!”- nekem te ne osszál észt, mert szükséged lesz még rá, ha nem akarsz baszott hamar repülni innen. Lehet, hogy David szerint te vagy a legjobb, de ha szívózni fogsz, velem kicsinállak az tuti! Ha nem tűnt volna, fel rohadtul nem vagyok olyan ideg állapotban, hogy még a cinikus megjegyzéseidet elviseljem és lenyeljem- sétáltam közelebb hozzá, de Tom mellém pattant és lazán megfogta a vállamat, hogy megálljak, és ne menjek, tovább- szóval az okos buksidat használd inkább arra, hogy befogod a szád!

- Befejezted?- nézett rám közömbösen és a félelem szikráját sem láttam a szemében- te nekem itt nem fogsz pattogni és kirúgatni sem fogsz, mert nem te vettél fel. Elhiheted, hogy nekem sem ez álmaim melója, hogy el kell viselnem egy ekkora seggfejet, mint te- lépett közelebb hozzám és szinte teljesen a képembe mászott-, de David jó barátom és nem fogom szarba hagyni még akkor, sem ha egy ekkora balfasszal kell megküzdenem nap, mint nap, mint amekkora te vagy. És ha nem tűnt volna, fel miattad vagyunk itt és nem miattam, mert rohadtul nem bírtál magaddal és meg kellett dugnod egy kis kurvát egy buliban totál szétcsapva.

Soha életemben még a szikrája sem pattant ki a fejemből annak a gondolatnak, hogy egy nőt megüssek, de ha Tom nem gyorsabb, mint én akkor bizony Rose arca egy szép kis piros kéz lenyomattal gazdagodott volna.

- A rohadt életbe te mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy belém látsz? Azt hiszed, hogy tudod, hogy mit miért csinálok vagy, hogy mi is történt valójában?! Nem tudod, hogy mi volt Mira úgyhogy rohadtul maradj csendben!- üvöltöttem fél centiről Rose arcába.

Az utolsó mondatom után döbbent csend ült a szobára és Tom szorítása is lazább lett. Egy pillanat alatt kapcsoltam, hogy miért néz rám Rose olyan furcsán és döbbenten. Elvesztettem az eszem és megtettem azt, ami még egy fizikai pofonnál is nagyobb fájdalom volt. Legalább is nekem. Sikerült fel szaggatnom teljesen azt a sebet a mi már fél év alatt valamennyire behegesedett. Hátra pillantottam Tomra, aki csak döbbenten nézett rám és levegőt is elfelejtett venni majd Davidre vándorolt a tekintetem, aki felváltva figyelte ugyan olyan döbbentettel az arcán Rose reakcióját és az enyémet. Hirtelen elszorult a torkom és éreztem, hogy nem kapok levegőt. A pánik teljesen körbe font. Belém ivódott, keze a nyakam köré tekeredtek és mellkasomra ült, hogy még biztosabban megfojtson. Egy határozott mozdulattal kitéptem magam Tom karjai közül és kicsaptam az ajtót. Nem szarakodtam a lifttel, hanem a lépcsőház felé vettem az irányt és rohantam lefelé a parkolóba majd bevágtam magam a kocsiba és indítottam, hogy minél messzebb mehessek innen el.  Nem érdekelt semmi csak el innen. Messze Davidtól és az intelmeitől, az egész rohadt szar kupactól, amibe tegnap ástam magam, de legfőképpen Rosetól aki akaratlanul feltépett minden sebet és az volt a legrosszabb, hogy nem tehetett róla. Rá kellett jönnöm, hogy hiába büntetem és hibáztatom, ezért nem tehet róla. Lefékeztem a tengerpart egy elhagyatott részén és leállítottam a kocsit. A pánik lassan alább hagyott és helyét átvette a fájdalom és könny formájában lassan megszabadultam a bennem tomboló vihartól.