2012. július 3., kedd

7.rész

 Sziasztok hoztam a következő részt és mellé megint egy számot.Nem tudom miért de nagyon rákattantam erre XD nem muszáj bekapcsolni hozzá persze :) 
A hozzáfűzni valóm még annyi,hogy nemsokára véget ér ez a sztori,már csak pár rész van hátra belőle :)
jó olvasást kívánok




Hiába is reméltem Bill nem jött vissza. Állandóan csak az arcát láttam magam előtt mielőtt kilépett volna az ajtón. Az a csalódott és lemondó pillantás,mint egy kés szúrás a szívembe,olyan volt. Úgy éreztem minden az értelmét vesztette. Az ablakon beszűrődő napsugarak sem voltak már olyan fényesek és melegek.A madarak csicsergése is mintha tompább lett volna azóta. Alig ettem,csak akkor mozdultam meg ha muszáj volt,máskülönben csak feküdtem az agyon mint egy élettelen rongybaba. Talán két nap telhetett el, így vagy három?Ugyan ki számolja… A csengő fülsüketítő hangja járta át az egész lakást.Nagy nehezen feltápászkodtam és elvánszorogtam az ajtóig. Imádkoztam,hogy ne az legyen mögötte akire gondolok,de hiába reménykedtem.
-Jó napot.-üdvözölt ugyanazzal az idegesítő hanglejtéssel ahogy szokott.
-Magának is.-feleltem kedvtelenül és engedtem,hogy bejöjjön.Igazán semmi kedvem nem volt most hozzá és a hülye kérdéseihez.
-Nem néz ki valami jól.-foglalt helyet az egyik bőrfotelban.-Történt valami?
-Mintha nem tudná.-forgattam a szemem,már ekkor kezdtem kicsit ideges lenni,mit köntörfalaz itt ha úgy is mindig szemel tart mostanában.
-Elég furcsa,hogy a barátja csak ilyen hirtelen távozott.
-A párok olykor szoktak veszekedni tudja.A terhesség kicsit kiborított mindkettőnket.Kell neki pár nap és minden rendben lesz.-mondtam szemrebbenés nélkül miközben belül majd meghaltam azért ez tényleg így legyen,bár erre semmi esély nem volt.
-Mindegy nem is ezért jöttem. -köszörülte meg a torkát és elővett a kabátja alól egy dossziét.-Valami nem stimmel az apja gyilkosságát illetően. Elmondása szerint valószínű,hogy az egyik piszkosabb ügye miatt ölhették meg és itt van a bökkenő.Ez hogy elvágták a torkát nem fér össze ezzel.Az olyanok fejbe lövik az embert és el van intézve.Nem fajulnak ilyen véres leszámoláshoz.Higgye el tudom,nem egy ilyet láttam már életem során.Szóval ezt a feltevést el is felejthetjük.-mosolygott rám olyan „most meg vagy” vigyorral.Nálam ekkor szakadt el végképp a cérna.
-És már megint ott tartunk,hogy én voltam.Nézze, ez az eset hatalmas törés volt a családom és az én életemben is.Erre jön maga és újra felszakítja a sebeinket.-álltam fel és egy kicsit meg is szédültem de folytattam.-Miért csinálja ezt?Örömet okoz magának,hogy szenvedni lát?Nem tesz mást csak követ és zaklat egyfolytában.Hagyjon már békén,érti?-üvöltöttem,de iszonyatosan elkezdett görcsölni a hasam,a nadrágomat pedig kezdte átitatni a vér.
-Jézusom,jól van?-szaladt oda hozzám a nyomozó aztán sötétbe borult minden.
Gépek egyenletes csipogására eszméltem fel.A fertőtlenítő szaga átjárt mindent,így még mielőtt kinyitottam volna a szemem tudtam,hogy kórházban vagyok.Arról viszont fogalmam nem volt,hogy miért.Fáradtan,hunyorogva néztem körbe.Édesanyám a falhoz helyezett fotelban aludt előre hanyatlott fejjel.
-Anya.-mondtam rekedten.Álmosan rám nézett és ahogy tudatosult benne,hogy ébren vagyok az ágyamhoz sietett.
-Jajj kincsem.-ölelt meg óvatosan.-Hogy érzed magad?
-Te hogy kerülsz ide?Mi történt?-hagytam figyelmen kívül a kérdését és helyette bombáztam az enyéimmel.Könnyek gyűltek a szemébe.
-Ahj édesem annyira sajnálom.-szorongatta a kezemet.
-De mit?-még mindig halvány lila gőzöm nem volt mit keresek itt.
-A..a…kisbabád…-dadogta remegő ajkakkal.

4 megjegyzés:

  1. juj szegény baba :/ olyan szomorú ez a rész :/ de tetszik nagyon :D és sajnálom, hogy már csak pár rész van vissza :)
    kiváncsai várom a folytatást :D puszi

    VálaszTörlés
  2. sajnálom de ennek most így kellett lennie :(
    az az igazság,hogy nem akarom túl bonyolítani,amugy sem terveztem hosszúra :)
    köszi,hogy írtál^^ <3

    VálaszTörlés
  3. Hali. Bocsi, hogy csak most írok, de kissé el vagyok veszve.. :S Ez a rész is nagyon tetszett. Szegény baba :(

    Várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Tücsy! Szóval hol is kezdjem... nagyon megérintett ez a rész és furcsa de meg is ijesztett. Nem tudom miért, még sose éreztem ilyet egy fanfic-el kapcsolatban sem. Valami nagyon lehetett benned és ezt sikerült nekem átadnod, mert én nem csak simán sírtam a végén hanem szenvedtem. Egyszerűen borzasztó volt az érzés amit átadtál. Ez a "baba" -kérdés engem mindig érzékenyen érint azt hiszem azért mert nem tartom magam valami jó nővérnek... mikor olvastam olyan mély depresszióba zuhantam, hogy féltem hirtelen én fogok ott feküdni a kórházban. Bocsi hogy ez most nem egy olyan szokásos komment de szerintem ez egy különleges rész volt. Te pedig megérdemled azt is, hogy tudd milyen iszonyatos erzéseket "éreztetsz", nem pedig csak egy izgatott hirtelenjében összedobott kommentet. Sokat kellett gondolkoznom, hogy mit is irhatnék erről a részről... mert bevallom néha semmi kedvem ezredszer is az orrotok alá dörgölni, hogy milyen ügyesek vagytok. De aztán mindig szembe jut, hogy én milyen rajongással olvasom a hozzászólásaitokat. És tudom hogy megérdemlitek!!! Most viszont nem akartam rögtön a rész elolvasása után írni, mert nagyon elgondolkodtatott amit irtál. Nem is ismerlek tulajdonképpen de esküszöm szeretlek amiért ilyen csodálatos egy csajszi vagy! Mást nem is nagyon tudok mondani...:$

    VálaszTörlés