Egy novellát hoztam ma nektek amit egyik legjobb barátnőmnek írtam, a kérésére. Nagyon remélem hogy tetszeni fog nektek is.Ja és +18!-as :)
A tükör előtt álltam és épp az utolsó simításokat végeztem. A ruha pengén állt rajtam. Farmer fehér trikó, felkaptam rá egy inget, fekete raszáimat csak lazán felkötöttem. Borotválkozni nem volt kedvem. Nem láttam értelmét. 2 napos borosta pont jó. Még ha egy hetes is lenne, sem érdekelne hisz nekem minden jól áll plusz ma megígértem magamnak, hogy nem újítok be egy csajt se, ami elég elhamarkodott ígéret volt, ahogy magamat ismerem. 2 hete tart a Hamburgi lazításunk, amit eddig szinte végig buliztunk, és ha a lábujjaimat is bevetem, se tudom megszámolni hány csajt döntöttem meg eddig itt. Kezdett idegesíteni, hogy ezek a hamburgi csajok milyen könnyen kaphatóak. Meghívod, egy piára mosolyogsz neki ezerrel, bókolsz két sort és már le is esik róluk a bugyi. Már ha van rajtuk egyáltalán. De van mikor elég csak bemutatkoznom. „ Helló Tom Kaulitz vagyok!” Plusz macsós mosoly és a tanga a flaszteren koppan a csaj meg a karjaimban.
Vetettem még egy utolsó pillantást a tükörben feszítő macsóra aztán órámra néztem és úgy döntöttem én startra kész vagyok és megnézem, mi van az öcsémmel, hol tart.
- Na, mi van töki? – nyitottam be egy kopogás után a szobájába - Hogy, állsz? Fél óra múlva találkozunk a többiekkel.
- Jesszus ne már! Még azt se tudom, mit vegyek fel! – Hallottam Bill pánik ittas hangját a gardrób szobából.
- Te meg mit tökölsz még? – néztem kérdőn ikremre, aki a helységben futott faltól falig, ruhát keresve, egy szál alsógatyában, mikor benyitottam. Igazából fingom se volt miért tart a hamburgi lakásunkban ennyi ruhát, jó ha évente kétszer lejövünk 1-2 hétre a haverokkal vadulni. A 3x3 méteres polcos-akasztós gardróbja tele volt ruhákkal és mindenféle szarokkal, amiket Bill magára aggat, és aminek jó része most a földön hevert vagy a polcokon össze-vissza dobálva.
– Cseszd meg nem egy díj átadó gálára készülsz, vagy Erzsébet királynővel találkozol csak egy rohadt pubba megyünk 3 sarokra innen. Valami játszós ruha bőven elég.
Bill megállt és irtó zabosan nézett rám.
- Ha nem tudsz segíteni inkább, húzzál már ki! Idegelsz még te is. –tolt ki a szobából és rám csapta az ajtót.
Jót röhögtem rajta. Néha rosszabb volt, mint egy hisztis luvnya.
Majdnem végszóra csattogott ki a nappaliba.
- Hányszor öltöztél át?- néztem fel mindent tudóan a telefonomból Billre. Magához képest elég slamposan volt felöltözve tök átlagosan. Farmer, póló ezüst csuka.
- Háromszor. Forgatta szemeit.
- Tényleg? –Húztam fel a szemöldököm.
- Na, jó ötször. Nem mehetnénk inkább, mint hogy csesztetsz? Bokszolt vállba.
Kb. 11 lehetett mire összeszedtük a gárdát és leértünk a klubba. Bevágódtunk egy bokszba és intettünk a pincérnek, hogy hozza az első kört. Már kérni sem kellett tudta, hogy mit hozzon, hisz a múlt héten háromszor is másztunk már ki négykézláb innen, és mi voltunk a leghangosabb 5-ös fogat –Bill, Andreas, Mark, Flo, és én-, de egy szavuk se lehet mivel elég szép summát hagytunk itt borravalónak minden alkalommal. A harmadik kör rövid pia után kezdtem érezni, hogy szinten vagyok, és ilyenkor jön elő a vadász ösztönöm is. Végig sasoltam a termen hogy milyen a mai felhozatal. Már éreztem előre, hogy kár volt induláskor ígéretet tennem magamnak újfent. Kissé csalódottan kapkodtam a szemeimet csajról csajra. Semmi új csak a szokásos koktéljaikat iszogató, bomba testű, üres fejű bigék rázták a formás feneküket, amit alig takart a ruha, miközben kihívóan méregették a potenciális kanokat, hogy kikkel dugassák meg magukat többek között engem is. Kinéztem magamnak egy vörös vállig érő hajú csajt, akin egy flitteres koktélruha és egy olyan magas sarkú cipőt volt, hogy ha öngyilkos akarna lenni, elég lenne leugrania róla. A bárpultnál ült a martiniét szopogatta és engem figyelt. „Hát aranyom, ha rajtam múlik nem csak a martinid fogod szopogatni ma este!” Vigyorogtam magamban már előre.
- Mi van Tom? Beindult a becserkésző ösztön?- nevetett Flo és vállba veregetett.
- Jaj, ne már Tom. Már megint? Komolyan mondom, ha nem lennél ki kéne találni. Mire utazol egy jó ki nemi betegségre?- nyavalygott Bill. –Ezek a ribik több faszt fogtak életükben, mint más ember kilincset.
- Csak letesztelem őket jó bratyó módjára neked. – vigyorogtam rá amire bedurcázott és már kezdte volna a következő kört, de belé fojtottam a szót. - Tudom nincs szükséged más csajra jól el vagy Sandrával. Monogámia. Fúj… nem tudod mi a jó. Inkább megyek, hozatok még pár kör piát, mert, ahogy elnézem ezek a pingvinek át mentek csigába.
- Csak keményen toljad!- Kiabálta el magát Mark és tartotta a kezét pacsizáshoz. Eléggé szinten volt már a gyerek.
- Állat vagy. – csaptam bele és elindultam a pulthoz a vöröske felé, aki végig követett tekintetével és egy széles mosollyal nyugtázta, hogy ma én leszek a játszótársa.
- Szia. - Köszöntött nyájasan mikor levágódtam a mellette lévő bárszékre. - Samantha.
- Tom. –Vettem elő lehengerlő mosolyom.
- Nos, Tom. Mit iszunk?- vigyorgott ezerrel, mint valami fogpaszta reklámba szokás és kacéran nyalogatta az utolsó martinijából visszamaradt olívabogyót, miközben méregetett. Túl egyszerű volt. Túlont-túl egyszerű. Ha akartam volna már most is berángathattam volna a budiba vagy a hátsó kijárat felé. Azt hittem az agyam eldobom tőle.
- Két martinit kérek!- jeleztem a pultosnak, de le sem vettem a szemem a csajról.
Nem nagyon zavarta, hogy a mellét bámulom all the time miközben nekem magyarázott valamit, amit ő is unt, hát még én. Az sem zavarta volna, hogyha felfektetem a pultra és mindenki előtt dugom meg. Arra várt, hogy mikor teszem fel neki a nagy kérdést, de igazából semmi kedvem nem volt hozzá abban a pillanatban.
Egy hatalmas fütyülésre lettem figyelmes, ami a nagy félköríves bárpult túlsó végéből jött és a pult mögött ugrándozó felszolgáló srácnak szólt, mert már csak azt láttam, hogy nagy mosolyogva indul meg a hangforrás felé. Mikor a két puszi után hátrébb hajolt a gyerek akkor láttam, hogy egy fekete majdnem vállig érő rövid hajú lány volt az. Iszonyatosan más volt. Nagyon nem illett az itteni képbe. Bájos arca volt és brutál dekoltázsa, de a kisugárzása valahogy élettel és vidámsággal teli. Igazi színes egyéniség. Egy pillanatra megszűnt a külvilág és csak rá tudtam fókuszálni.
- Hahó! – lengette kezeit előttem a vöröske és hol engem nézett hol azt a terepet ahova én néztem hátha megtalálja mit lesek ennyire.
- Menj, már a náthásba kiszúrod a szemem. –néztem rá rondán. Idegesített, hogy visszarántott a valóságba pedig képes lettem volna el nézegetni még vagy egy óráig a lányt. Dekoratív testét- már amennyit láttam a pulttól belőle- és szép mosolyát, ami az én arcomra is mosolyt csalt furcsa mód.
- Most mi a bajod? –nyávogta mellem a csaj és dühösen végig mért.
- Na, jó! Tudod mit? Kifizetem a martinid csak kocc. Menj, keress másik kant, mert én ma nem foglak megdugni. – néztem rá cinikusan.
- Hogy te mekkora egy seggfej vagy. –fogta meg az italát és lehuppant mellőlem.
- Neked is, szia. –intettem neki és visszafordultam az ismeretlen lány felé, aki éppen az italát kortyolgatta. Intettem a pultos srácnak aki egy pillanat alatt előttem termett.
- Az a lány mit iszik? - mutattam a pult túloldalára.
- Melyik?- nézett a kezem irányába a srác.
- Az a fekete rövid hajú.
- Ja! Hogy Dyna. Boldymary-t. – fordult felém.
- Szuper. Akkor készíts neki még egyet és én küldöm.
A gyerek kérdőn nézett rám és láttam, rajta hogy mondana valamit, de inkább lenyelte és nyúlt az alapanyagokért, hogy összeüsse a koktélt. Oda vitte a lánynak és miközben magyarázott neki felém mutogatott. Próbáltam minden bátorságomat és lazaságomat összekaparni és a martinimmel a kezemben mosolyogva jeleztem neki, hogy egészségre mikor rám emelte tekintetét. Arcán valami furcsa ismerős kifejezés suhant át majd elmosolyodott és viszonozta gesztusomat. Lassan meg itta az előző koktéljának maradékát miközben feltűnésmentesen engem méregetett. Nem tudom mi az isten ütött belém, mert más lányoknál ilyenkor már simán mellé pofátlankodok és fűzöm az agyát ezerrel, de valahogy éreztem, hogy ő más, nem kaphatom meg olyan egyszerűen, és hogy baromi kemény dió lesz, de igazság szerint felüdülés volt a sok IQ nulla picsa után egy ilyen lány, akiről már első ránézésre süt ,hogy céltudatos, rafinált és nagyon okos. Mint a sivatagban egy pohár víz.
Kiürítette a pohara tartalmát, a másikért nyúlt, és egy laza mozdulattal lehuppant a bárszékről. Mikor 3 széknyire volt csak tőlem tudatosult, hogy tényleg ide jön hozzám.
- Szia, foglalt ez a hely?- mosolygott kedvesen, de egy rohadt hang annyi se jött ki a torkomon. Csak ültem, mint egy rakás szerencsétlenség és bámultam őt. Magas sarkú volt rajta, de így is alacsonyabb volt, mint a többi csaj, akikkel eddig kikezdtem, ha állnék is max a mellkasomig érne. Nem volt egy modell alkat se, de ott volt kerek ahol kellett. Egy egyszerű répaszabású farmert viselt, ami szintén nem illett a képbe. A többi top10es bombacsajhoz képest, akik körül vettek minket szürke egér volt. Ha meggebedek, sem tudom mi az, ami ennyire megfogott benne, de tény hogy úgy fogva tartott, mint két vaskéz, és ha akartam volna sem tudtam volna szabadulni tőle. De ki mondta, hogy akarok?
- Hahó? – integetett mosolyogva előttem.
- Basszus ne haragudj, bocsi. Igen. Vagyis nem, mármint persze ülj le. – mutattam szék felé, de éreztem, hogy az arcom lángol, és úgy égek, mint az olajos rongy. „Gratulálok Tom. Ász vagy”- fogtam a fejem.
- Dyna. De barátoknak csak Dyn. –nyújtott kezet hogy bemutatkozzon.
- Én meg Kaulitz. mármint Tom. Kaulitz. - fogtam kezet vele. „Na jó, feladom” gondoltam magamban. Ilyen nincs, hogy pont most hagyjon cserben a macsó énem és a nagy dumám. Mintha ez a csaj blokkolná teljesen és zavarná az agyam. Úgy éreztem magam, mint mikor még 12 éves pelyhes pöcsű kezdő voltam. Ez vér ciki… főleg hogy már 23 vagyok.
- Tudom. – nevetett ki és ezzel teljesen romba döntötte az egómat. – Látom nem vagy ma formában. –Mosolygott rám kedvesen.
- Hát bassza meg nem. Lehet jobb is, ha meg se szólalok a mai nap folyamán többet. – könyököltem a pultra.
- Azt inkább ne. Nem akarok unatkozni. –kortyolt bele az italába- Igyál egy kicsit, hátha attól megoldódik a nyelved. Mike! –szólta pultos srácnak- Még egy martinit légyszi. A srác egy erőltetett mosoly keretében letette elém az italt és egyből elslisszolt.
- Hűha. Nem nagyon kedvel. Csak nem pasi jelölt? –fordultam Dyna felé.
- Nem. –nevetett fel újra – Ő az unokatesóm.
- Na jó. Azt hiszem, most ásom el magam élve. –nyúltam a pohár felé és egy húzásra kiittam a tartalmát. Kellett az alkohol, mert olyan szinten nem ismertem magamra hogy az fájdalom volt.
- Ne legyél ilyen szigorú magadhoz. –simogatta meg kedvesen a vállamat- Nem tudhattad.
Azt hiszem ez volt az a pont, amikor végérvényesen kijelenthettem, hogy Tom (Don Juan) Kaulitz-ot egy pöccintéssel lesöpörte egy lány.
- És egy ilyen dekoratív csaj hogy kerül, egy ilyen helyre ahol nyüzsögnek a buta playboy utánzatú csajok. - dobtam be egy viszonylag semlegesnek vélt témát kezdésnek.
- Hát haza jöttem egy kicsit és mivel a nagybátyámé a hely és az unokatesóm is itt dolgozik- intett fejével a pultos srác felé- ezért gondoltam benézek.
- És a nagy Tom Kaulitz mit keres Hamburgban? Nem LA-ben kéne a segged süttetni?- ivott bele italába.
Agyamat eldobtam tőle. Idejét se tudtam mikor beszéltem utoljára csajjal ilyen lazán, mint vele. Szemem sarkából végig mértem feltűnés mentesen hogy mindene megvan e, és nem e egy pasival ülök és piálgatok hót lazán, de be kellett látnom hogy egy ízig-vérig nő ül mellettem amit az is bizonyított hogy két hatalmas indokával néztem éppen farkasszemet.
- Azért mert kint lakok már haza sem jöhetek látogatóba?- húztam fel szemöldököm kérdőn- Amúgy lehet egy indiszkrét kérdésem?- néztem ravaszul rá- Csak nem egy rajongóval van szerencsém együtt iszogatni?
- És ha igen? Lelépsz?- kérdezett vissza teljes nyugalommal, mintha rohadtul nem izgatná válaszom.
- Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva és kiürítettem a poharam ismét- Csak furcsállom, hogy nem visítod túl a zenét és olvadsz el. Általában a Tom rajongók azt szokták csinálni.
- És miből gondolod, hogy te vagy a favorit? Várj, megvan. Azt hiszed, hogy csak neked lehet ilyen piercinged az ajkadban? Ugyan kérlek. - fújtatott és kiitta a koktélja maradékát ő is.
„Gondolatolvasó vagy mi a tosz?” Torzult egy pillanatra az arcom. Kezdtem parázni. Inkább intettem a srácnak hogy még egy kört hozzon.
- Nem. Igazából nem erre alapoztam csak süt rólad, hogy rajongsz értem. –Nyomtam le egy csábos mosolyt.
- Szarul hazudsz. De látom, kezded össze szedni magad, mert a dumád javul. - Tolta elém a martinim- Igyál még, nem fog ártani.
És ez volt az a pillanat, amikor teljesen betojtam tőle. „Marslakó ez a lány vagy mi a szösz?” Mintha ezer éve ismerne, minden rezdülésemből olvas és nem is rosszul. Ha reálisan gondolkoznék, most lépnék le a francba, de egy erő nem hagyott és a kíváncsiságom is dolgozott bennem. Meg akartam ismerni őt. Egy kész rejtély volt.
- Szóval akkor ki a kedvenced?- néztem rá kérdőn - Mert ha az öcsém szólhatok, neki itt van ő is. – Böktem fejemmel feléjük. – De nem ígérhetek semmit. Monogám típus és jelenleg telt ház van nála. – kacagtam fel cinikusan és bele ittam az italomba.
- Jobb témád nincs? Vagy, mert szeretem a zenéteket ezért egyedül az ilyen idióta kérésekre korlátozódott az agyad?
Majdnem visszaköptem a martinit, meglepetésemben.
- Neked aztán felvágták a nyelved.
- Ja. Bocsi. Tudod elég szabad szájú vagyok. - nevetgélt- Bocs, ha megsértettelek, de tényleg kezd eléggé érdekes irányt venni a beszélgetés.
- Jó tudod, mit akkor mesélj valamit magadról. –kértem, remélve hogy addig összeszedjem magam, míg mesél.
- Mit szeretnél tudni?
- Hol élsz? Hány éves vagy? Mit csinálsz? Ilyesmi.
- Na jó. Hát a nevemet már tudod. 29 éves vagyok. Berlinben lakom. Éttermet vezetek és a helyes kis kertes házamat három magyar vizslámmal és a barátnőmmel osztom meg.
- Vannak kutyáid? És vizslák? – vettem ki a lényeget a mondanivalójából.
- Igen. –nézett rám furcsán, mint valami földönkívülire- Azt mondtam az előbb. Már kislány korom óta van vizslám. Az egyik legértelmesebb és hűségesebb fajta a világon. Semmiért sem cserélném el őket. Már pasit is dobtam ki miattuk, mert nem tetszett neki hogy felengedem az ágyamba őket. - Válaszolta halál lazán és már ki tudja hányadik poharát ürítette ki.
Kezdtem egyre jobban érezni, hogy ezt a lányt az ördög küldte fel a pokolból, hogy kiszívja az agyamat a helyéről, mert egyre jobban éreztem, hogy a hatása alá kerülök. Tuti hogy nem emberi lény. Ilyen nő nincs. Vagy a másik opció hogy egy tetves műsorban ülök és engem szopatnak. „Hol vannak a kamerák?” Hátra sandítottam Billék felé, de ügyet sem vetve rám iszogattak és marhultak. Akkor ez nem az ő művük…
Nem tudom hányadik kör pia és hányadik téma után, de úgy döntöttünk, hogy felcsattogunk hozzánk, mégis csak nyugisabban lehet beszélgetni. Igen beszélgetni. Életemben először viszek fel csajt magamhoz és nem terveztem, hogy megdöntöm. Egyik felem folyamatosan ostorozott ,hogy átmegyek nyálas pöcsbe mint amilyen az öcsém is de a másik felem majd meg veszett hogy még többet megtudjon erről a lányról.
- Vigyázz, mert Scotty egy véreb. - vigyorogtam rá- De téged talán megkímél. Csípi a csinos csajokat. - Nyitottam ki az ajtót és kiskutyám már a lábam között tekerőzött, mint valami kerge macska, majd Dyn felé szaglászott és fark-csóválva megismételte az ő lábai között is a műveletet miközben a lány megdögönyözte.
- Áruló vagy. –kaptam el nevetve a kutya pofáját és megvakargattam a fülét.
- A többi kutya hol van? – vette le cipőjét.
- Hát Susy biztos Bill szobájában alszik. Az a dög úgy képes aludni meg horkolni, hogy felőle aztán a harmadik világháború is kitörhet, akárcsak a gazdája. A másik kettő kutya pedig anyuéknál van LA-ben. Ők nem sértődnek meg, ha pár napra távol vagyunk tőlük, de ezek olyanok, mint a gyerekek. Főleg Scotty. –Böktem az állat felé, aki éppen az ajtó mellett kialakított helyén vackolta be magát.
- Ismerős. – nevetett fel- Szép lakás. - indult meg a nappaliban körbe, majd kikötött a szekrény előtt, ami tele volt apróságokkal.
- Ezek fényképek?- ők a szüleitek?- mutatott az egyik képre.
- Igen Ő anya és Gordon.
- Jé. De régi. –mosolyodott el egy kép előtt, ami körülbelül 4-5 éve készül a haverokkal egyik összeülős bulin. Csak nem pókereztetek? Te tudsz pókerezni? - nézett hátra furán rám.
- Micsoda? Állandóan oda verek mindenkit.– nevettem fel lazán a meglepettségén - Sok mindent nem tudsz még rólam.
- Ááá. Nálam nagyobb ász nem lehetsz. - legyintett rám.
- Ne fogadj vesztes lóra. –léptem a hifi elé hogy valami zenét kapcsoljak.
- Te tényleg nem bírod elviselni, hogyha valaki megkérdőjelezi, a tökéletességedet. - fordult felém csípőre tett kézzel.
- Ebbe nem mennyünk bele. Simán lenyomlak. Ne akarj kikapni tőlem.
- Kapd be Tom. –vette le a pakli kártyát a polcról.
- A jobbat vagy a balt?- húzogattam kacéran a szemöldököm.
- Úgyis lenyomlak. – engedte el füle mellet a megjegyzésemet.
- Ha minden áron veszíteni akarsz…- mutattam a dohányzó asztal felé jelezve, hogy benne vagyok, szívesen lealázom pókerben, ha ez a szíve vágya. Leültem vele szembe az asztal másik felére, a földre és vártam, hogy megkeverje a kártyát. Megkaptam a két lapomat és figyeltem, ahogy pakolja le az asztalra a többit. Elő vettem tökéletes maszkomat, de belül már éreztem, hogy ez az én köröm lesz.
- Na? Mid van?- nézett rám magabiztosan mosolyogva.
- Tudod mit? Nem beszéltünk a tétről.
- Tétről? Pénzben akarsz játszani? Ez most komoly? Nincs neked elég? –nevetett fel.
- Kimondta, hogy pénz lesz a tét? Eddig csak kanokkal játszottam és nem volt alkalmam kipróbálni az egyik kedvenc pókerem. Aki veszt az vetkőzik. – virítottam egy gonosz mosolyt, de a magabiztossága, még mindig törhetetlen volt.
- Benne vagyok. –nyújtotta a kezét én pedig boldogan megráztam.
- Mid van Kaulitz? – könyökölt az asztalra és várakozóan nézett rám.
- Nem, nem. Előbb te. Hölgyeké az elsőbbség.
- Full. – terített, és a gonosz mosolyom rá égett az arcomra.
- Bocs drágám, de ez egy színsor. –tettem elé a lapjaimat.
- A pólód pont megteszi, azt hiszem így kezdésnek. –könyököltem várakozóan az asztalra. - De ha nem akarod, nem kell. –játszottam az agyam.
- Még mit nem. – állt fel - Fogadtunk. – fogta meg a felsője alját és egy mozdulattal lekapta magáról, én meg szárazon nyeltem egyet a látványra, a jó öreg fantáziám pedig beindult.
- De a következő körben te vetkőzöl. –ült vissza és a kezembe nyomta a paklit. A szeme izzott az elszántságtól.
Egoista önelégült mosolyom kicsücsült a fejemre és megkevertem a paklit majd osztottam. A szerencse megint mellém állt, ahogy leosztottam az asztalra a lapokat.
- Mid van? – kérdezte megint Dyn.
- Sor. – Fordítottam meg egy gonosz mosoly kíséretében a lapjaim.
- Ez nem igaz. - Vágta az asztalra a kártyákat és várakozóan nézett rám.
- Nadrág. –válaszoltam lazán miközben meglestem lapjait, ő pedig lehámozta magáról a gatyát. – Te aztán nem vagy szégyenlős. – vakargattam a tarkóm.
- Miért a strandon nem ennyit lát belőlem mindenki? –húzta fel a szemöldökét kérdőn- Túl sok a duma. –nyúlt a pakli felé hogy keverjen. „A jó isten is velem van ma” rajzolódott ki a gondolat a fejemben vele együtt pedig egy Póker a kezemben és az asztalon lévő lapokból.
- Na? – nézett fel rám várakozóan.
- Póker. – Terítettem újra.
- Royal Flöss. –terült el egy hatalmas vigyor az arcán. - A gatyád megteszi. – szedte össze a kártyákat az asztalról.
„Igen kislány? Játszani akarsz? Játszunk” Álltam fel hogy megszabaduljak gatyámtól, és hanyagul mellé dobtam, mire megfagyott a kártyák babrálása közben és lassan kimérten nézett végig rajtam, ahogy visszaültem a helyemre.
- Most én osztok nem?
- Nem mindegy? – húzta fel szemöldökét és osztott. Egy olyan érzésem volt, hogy az a ribanc Fortuna köp a fejemre mikor Dyna lepakolta a kártyákat. Megpróbáltam szarból várat építeni, de nem nagyon ment.
- Két pár. –dobtam be a lapjaimat.
- Drill. –kuncogott és ledobta ő is az asztalra az övéit. –Na, mi van Tom elpártolt mellőled a szerencse?
Szóra se méltattam csak felálltam és levettem a pólómat, mikor valami furát vettem észre Dyn mellett.
- Az ott mi?- mutattam mögé.
- Semmi. – vigyorgott ezerrel és próbálta feltűnésmentesen eltüntetni a lapokat mögüle.
Egy mozdulattal lesöpörtem az asztalt és át vetettem magam felette. Egyik kezemmel megfogtam az övét, amit a háta mögött dugdosott a másikkal pedig őt átölelve kivettem kezéből a lapokat.
- Jééé. Ezek hogy kerültek ide? – játszottam a hülyét.
- Ááá. Csak a szemed káprázik. Az semmi.
- Igen? Megszegjük a játékszabályokat?- hajoltam közelebb hozzá miközben elengedtem kezét és végig vezetve a hátán tenyeremet egy mozdulattal kikapcsoltam a melltartóját. Az egész művelet egy pillanat alatt zajlott le miközben tekintetemmel fogva tartottam az övét.
- Mit csinálsz?- kapott volna a ruhadarab után, de megfogtam kezét és lecsúsztattam a vállán a pántját.
- Csak megszegem a szabályokat. – hajoltam nyakához és finoman megcsókoltam majd egyre feljebb haladtam. Erős késztetést éreztem arra, hogy megízleljem ajkait, amit mélyen magamban furcsálltam, mivel egyáltalán nem vagyok az a fajta. Ezt a gesztus mindig is túl intimnek tartottam és távol állt tőlem, hogy azokkal a csajokkal smároljak, akiket megdugok. De ő más volt. Teljesen más. Őt nem „megdugni” akartam. Életemben először kerített hatalmába az érzés hogy jól akarom csinálni, és hogy ez most valami más és új lesz. Kezemet a nyakára csúsztattam és arcát magam felé húztam. Finoman csókoltam meg szabad kezem pedig testét térképezte fel. Egyre vadabbul faltam ajkait, ami teljesen feltüzelt. Nyakáról lecsúsztattam kezem a derekára és egy mozdulattal megszabadítottam az utolsó textil darabtól is, ami testét fedte. Végig fektettem a szőnyegen és a dekoltázsát majd a melleit ízlelgettem miközben kezem combján vándorolt felfelé legérzékenyebb pontján elidőzve. Önkívületi állapotban kapkodta a levegőt és körmeivel finoman, de mégis őrült izgatóan marta a karomat és hátamat, ahol ért. Mintha csak tudta volna, hogy mire van szükségem. Ujjaim hol lassabb, hol gyorsabb tempóban táncoltak benne, ami egyre kéjesebb és hangosabb nyögéseket váltottak ki belőle. Kihúztam ujjaimat és ismét fenekét és combját simogattam, felkönyökölt, átkarolta a nyakamat és vadul ajkaimnak esett újra. Átvetette egyik lábát a derekamon és egy pillanat alatt már az ölemben ült. Egy finom mozdulttal hanyatt lökött és ajkaival birtokba vette testem. Teljesen át adtam magam az érzésnek és mikor alsógatyámhoz ért és a szélébe bele akasztotta ujjait megemeltem csípőmet és egy mozdulattal lekapta rólam a ruhadarabot, ami szintén valahol a nappaliban landolt. Hol finoman csókolt, hol pedig érzékien harapott, ahogy felfelé haladt mellkasom felé mikor megéreztem kezét a férfiasságomon. Egy hatalmas nyögés hagyta el akaratomon kívül a szám, az övé pedig mosolyba húzódott. Kezeim a nyakára tekeredtek és közel húztam magamhoz, hogy újra édes ajkait az enyémen érezzem. Nyelvemmel birtokba vettem az övét, Dyn pedig a fejem mellett megtámaszkodott és fölém hajolt. Sokáig nem csináltunk semmit csak simogattam formás fenekét és hátát, miközben élveztem édes csókját. Egyáltalán nem siettem, nem akartam túl lenni rajta, csak élvezni akartam őt és a pillanatot, amíg lehetett. Kezeim a derekára vándoroltak, finoman megfogtam és egy határozott mozdulattal belé hatoltam. Az egész testemet elborította a libabőr és egy furcsa, de mégis kellemes érzés, ami eddig sosem és ami felért vagy ezer orgazmussal, amit eddig átéltem. Megszakította a csókunkat, felült és a mellkasomon megtámaszkodva előszór lassan majd egyre fokozva a tempót mozogni kezdett. Éreztem, hogy nem sokáig bírom már, de nem akartam még hogy vége legyen. Mohón akartam még ezt a bódító édes érzést, ami kábítóbb volt mindennél a földön. Végig simítottam combján és felkönyököltem hozzá, mire megállt a mozgásban és érzékien ajkaimnak esett. Felültem ő pedig át kulcsolta lábát a derekamon, béklyóba fogva engem. „Gyönyörű vagy.” suttogtam fülébe és bele csókoltam nyakába, amire válaszul egy aranyos kuncogást kaptam.
- Ne hazudj. Nem áll jól. – mosolygott és kiszállt az ölemből, de elkaptam arcát és mélyen a szemébe néztem.
- Nem hazudok. – suttogtam és minden őszinteségemet, ami bennem lakozott belepréseltem ebbe a két szóba, mert tényleg így gondoltam.
- Hiszek neked. – mosolygott aranyosan.
Felálltam magammal húzva őt is. Őrületesen bájos volt a maga 160 centijével a mellkasomig ért. Egy apró vigyor húzódott meg a szám sarkában és lehajoltam hozzá hogy megcsókoljam, ő pedig a nyakamba fűzte karjait. Egy mozdulattal megemeltem ő pedig a lábait át vetette a derekamon. Édes ajkain csüngtem és eszem ágába se volt elválni tőle ezért így indultam meg vele a szobám felé. Egy laza kézmozdulattal belöktem az ajtót magunk mögött, végig fektettem az ágyamon és fölé hajoltam. Nem bírtam betelni vele. Eddig soha senkit nem kívántam még ennyire és ajkaim szomjaztak bőrére. Nyakának íve és formás mellei vonzottak, meg akartam újra és újra ízlelni, miközben kezeim puha bőrét falták. Minden lélegzetvételéből sütött, hogy élvezi, hogy kényeztetem, és hogy legalább annyira kíván engem, mint én őt. Őszinte volt minden szívdobbanása és teljesen egy hullámhosszon voltam vele. Egy lapon sem tudnám emlegetni egyik nővel sem, akikkel eddig együtt voltam. Miközben a mellein felfelé haladtam a nyaka felé befeküdtem a lábai közé. Körmeivel finoman a hátamat szántotta végig miközben belé hatoltam. Az a kellemes érzés újra átjárt, ami megmosolyogtatott. Lassan kezdtem el mozogni benne miközben ajkait ízleltem érzékien, majd a tempómmal együtt a csókunk is egyre hevesebb lett, majd ahogy lassultam teljesen meg szakadt. A hátamba kapaszkodott és a nyakamba bújt én pedig ajkammal épp hogy súrolva bőrét cirógattam az övét és szívtam be édes illatát minek hatására pulzusom az egekbe szökött és egy édes érzés járta át testemet. Gyorsabban mozogtam felette és mindketten egyre szabálytalanabbul kapkodtuk a levegőt. Apró kezeivel a hátamba mart lábát pedig át kulcsolta a derekamon, miközben őrületes tempót diktáltam. Testünk teljesen összeolvadt és szinte egy emberként éltük meg, ahogyan a vágy egy pillanat alatt szétterjedt a testünkben, megfeszítve izmainkat és kipréselve belőlünk egy utolsó kéjes nyögést. Levegő után kapkodva fúrtam fejem a nyakához és átöleltem ő pedig a hátamat simogatta apró mozdulatokkal. Sokáig feküdtünk így majd vettem egy nagy levegőt és legördültem mellé az ágyra magammal húzva őt is.
*
Valami iszonyatosan horribilis álomra ébredtem fel. Az egyik pillanatban még ülök valami szobában és nézem a bal karomat, aminek hűlt helye van, majd a szoba egyre világosodik, én pedig meglepődve veszem észre, hogy nem is ülök hanem fekszem, majd szépen lassan ahogy érzékeltem a külvilágot, kicsit kényelmetlenül vettem tudomásul hogy zsibbad a karom, de valami eszeveszett módon. Mozdítani próbáltam, de nem ment, valami akadályozott. Aztán szépen lassan, ahogy a tudatom is beköszönt, eszembe jutott hogy az ágyamba fekszem, és nem álmodom. Lassan nyitottam ki a szemem és egyből összeállt a kép. Mosolyogva tudatosult bennem hogy Dyna feküdt a karjaimban és a balt használta párnának, amit nem bántam. Iszonyatosan zsibbad a kezem, de nem érdekelt, hisz egy angyal feküdt rajta. Miközben néztem gyönyörű arcát, ami pár centire volt az enyémtől, és fekete tincsei itt-ott bele lógtak, a tegnap este járt a fejemben. Újra átpörgettem minden egyes percet és próbáltam rájönni, hogy hogyan történhetett ez meg velem, és hogy fordíthatott egy ekkora teremtés ilyen nagyot rajtam egyetlen éjszaka alatt. Bill jutott az eszembe és azok a monológok, amiket kismilliószor hallottam tőle, mikor megpróbált meggyőzni, hogy ragadjak már le egy lánynál és ne használjam őket lábtörlőnek. Eddig minden szava csak üres fecsegésnek tűnt, de ahogy néztem a mellettem fekvő lánynak az arcát, és belülről majd szétfeszített egy kellemes meleg érzés, egy csapásra minden értelmet nyert és éreztem azt, amiről az öcsém beszélt folyton. Tudtam, hogy mi ez. Tudtam, hogy mit tett velem Dyna, és egyáltalán nem bántam. Teljesen beleszerettem, és imádtam ezt az érzést. Lassan mocorogni kezdett a karjaim közt, majd nem sokra rá megébredt és rám emelte álmos zöld szemeit, amik szinte beszéltek hozzám és abban a pillanatban tudtam, hogy innentől kezdve minden reggel ezt a szempárt karom látni.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=fMs6LkoqrYo
